Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

464 Az országgyűlés képviselőházának 21 ismerjük — csak évek alatt lesz végrehajtható, rendelkezései csak évek során fognak teljesen átmenni a gyakorlati életbe, ez máról holnapra nem történhetik meg. De eddig is megtörtént és ezután is minden késedelem nélkül mindígmeg fog történni minden, hogy a törvény rendel kezései végrehajtassanak. A végrehajtási utasításnak nem is az a rendeltetése,^ hogy lehetővé tegye a törvény végrehajtását. Annak a rendeltetése csak az, hogy megkönnyítse, siettesse a végrehajtást és ott, ahol szükséges, egységes utasítást adjon az illetékes hatóságok részére, hogy egyformán járjanak el a végrehajtás tekintetében, csak azért szükséges, hogy itt-ott, ahol a tíörvény ezt megkívánja, hiteles magyarázatot fűzzön a törvény rendelkezéseihez vagy pedig esetleg a részletekre vonatkozó utasításokat tartalmazza. T. képviselőtársam azt is szememre veti első kérdésében, hogy abban a nyilatkozatban, amelyet tettem, csak remélem azt, hogy a rendelet augusztus közepén meg fog jelenni. Ez igazán a szavakba való kapaszkodás. Természetes dolog, hogy az, igazságügyminiszter nem mondhatja azt, hogy ki fogja adni, amikor ezt az összkormány adja ki minisztériumi rendelet formájában. Ennekfolytán tehát nem mondhattam mást, mit azt, hogy remélem. Amit mondottam, az tehát egyáltalában nem jelenti azt, hogy ez valami halvány, ködös reménység, hanem igenis annyit jelent, hogy minden meg fog történni, — és eddig is megtörtént minden — hogy ez ia rendelet augusztus közepén tényleg kibocsáttassék. Másik kérdése t. képviselőtársaimnak az : hajlandó-e a miniszterelnök úr a végrehajtási utasítás kiadása körül tapasztalható indokolatlan késedelmet megszüntetni és a rendeletet legsürgősebben kiadatni? Rá kell mutatnom arra, hogy semmiféle indokolatlan késedelem nem történt. Bölcsen méltóztatik tudni, hogy ezt a törvényt május 4^én, tehát ezelőtt három hónappal hirdettük ki és akkor lépett hatályba. Nagyon jól méltóztatik tudni azt is, hogy a törvény az utolsó percig beható tárgyalás tárgya volt és hogy végül is együttes ülésben a felsőházzal együtt kellett ezt a törvényt tető alá hozni, tehát a törvény végrehajtási utasításának elkészítése csak akkor kezdődhetett meg, amítkor az a törvény már meghozatott, amikor mindkét Ház elfogadta, mert a törvény szövege mindaddig vitás volt. Méltóztatnak tudni azt is, hogy pontosan a törvény kihirdetése után rendeltetett el az új választás s hogy ez a választás mindenféle apparátust egy hónapon keresztül igénybe vett. Méltóztatnak tudni azt is nagyon jól, hogy a törvény úgyszólván valamennyi tárca érdekkörét, hatáskörét és munkakörét érinti, ennek folytán éppen a végrehajtási utasítás elkészítésénél szükséges, hogy valamennyi minisztérium* előterjessze a maga kívánságait, azok megtárgyaltassanak és valamennyi minisztérium hozzájáruljon. Bármily fokozott gyorsasággal és energiával megy is ez, erre bizonyos idő szükséges és azt hiszem, hogy az a nem egészen kéthónapi idő, ami rendelkezésre állt, a kérdéseknek ilyen fontos és széles körét érintő törvénynél nem olyan hosszú idő, hogy indokolt és alapos szemrehányásra okot adjon képviselőtársamnak. A t. képviselőtársam maga volt tanuja annak a helytállásnak, amellyel ezt a törvényt . ú'cse 1939 augusztus 9-én, stcuián. itt keresztül vittük. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, t. képviselőtársamnak semmi oka sincs kételkedni abban, hogy amikor öt hónapon keresztül itt állottam ezt a harcot, amely ez ellen a törvényjavaslat ellen folyt, (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) mindent meg fogok tenni a kormánnyal együtt arra is, hogy ez a törvény maradéktalanul érvényesüljön. (Helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Azt hiszem, t. képviselőtársam is így látja, azt hiszem, a t. Ház többsége is így látja (vitéz Ujfalussy Gábor: Miért interpellál

1

? — Tóth József: Ne tessék álarcos interpellációkkal az időt elrabolni!) s ezért kérem, méltóztassék tudomásul venni az interpellációra adott válaszomat. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Meizler Károly: T. Ház! Én az igen t. igazságügyminiszter úrnak a zsidótörvény tárgyalása alkalmával tanúsított magatartását nemcsak mindenben helyeseltem, hanem tőlem telhetőleg támogattam is. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is van!) Nincs tehát a tekintetben semmi kétség, hogy az én interpellációm semmiesetre sem az igazságügy miniszter úr személye ellen kívánt szólani, sőt, amennyiben az igen t. többség megadta volna nekem annak a lehetőségét, hogy a továbbiakban részletesen kifejtsem álláspontomat, (Mozgás a középen. — Elnök csenget.) módomban állt volna magát az igen t. igazságügyminiszter urat is meggyőzni a tekintetben, hogy felszólalásommal egyáltalán nem akartam felesleges munkát végezni s hogy felszólalásom egyáltalán nem volt indokolatlan. T. Ház! Legyen szabad; most egy-két politikai tényt megemlítenem idevonatkozólag, de mielőtt tenném, még azt akarom megjegyezni, hogy interpellációmat éppen az igazságügyminiszter úr sajtónyilatkozata után jegyeztem be, annak a következményekép és annak a tudatában, hogy az igazságügyminisztérium a maga részéről már régen elkészült a végrehajtási anyaggal, egyízben minisztertanács éjé is kívánta vinni, azonban a többi minisztériumnál késlekedik ma is a végrehajtási anyag elkészítése. Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad a következőkre szorítkoznom:^ Az igen t. miniszterelnök úr — és ezért is intéztem inkább hozzá interpellációmat — 1939. április 1-én az egyik kormánylap értesítése szerint a következőket mondotta (olvassa): »Az Tmrédy-kabinet taerjai közül én voltam a legradikálisabb a zsidókérdésben s helyenként még erősebb intézkedéseket kívántam hozni.« Mindnyájan meglehetős érdeklődéssel fogadtuk a miniszterelnök úrnak ezt a nyilatkozatát, majd azt is, amikor a június 13-iki hírlapok tudósítása szerint programmját jelentette be a kormánypárt értekezletén s amelyben ezt mondotta (olvassa): »Nálunk az a baj, hogy túlságosan sok időt fecsérelünk el a törvények hozására, mert nem ez a lényeges, hanem a törvények gyors végrehajtása szükséges.« Ezt mondotta a miniszterelnök úr és többek között maga is utalt a zsidótörvényre, hogy túlságosan sokáig készült a törvényhozásban és említette azt, hogy igenis szükség volna a gyors végrehajtásra. Ez, volt június 13-án. Június 11-én, tehát két nappal ez előtt a nyilatkozat előtt, bejegyeztem itt az interpellációs könyvbe a törvény végrehajtását sürgető interpelláció-