Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

462 Az országgyűlés képviselőházának" 21 delkezzék a kormány, olyan felhatalmazással is, amelynek tartalmát adó cselekmények tekintetében egyébként az országgyűlést kellene megkérdezni törvényjavaslat formájában. Az első zsidótörvény utasítást tartalmaz a sajtókamarában, a (színművészeti kamarában,^ az ügyvédi kamarában, az orvosi kamarában és a mérnöki kamarában a zsidóság arányszámának megállapítására és megmondja ez a törvény, hogy 20%-nál, illetőleg a kivételeikkel együtt hozzávetőlegesen kb. 30%-nál nagyobb nem lehet a zsidóság arányszáma ezeikben a foglalkozási ágakban, ezekben a kamarákban. Az első zsidótörvény egészen szűkkörű volt, t annyira, hogy már a vonatkozó javaslat tárgyalásának elején megállapítottuk és megjósoltuk, hogy rövidesen felmerül a második zsidótörvény szükségessége és azt kell letárgyalnunk. Fél év isem telt el és a kormány már benyújtotta a második zsidótörvény javaslatát. Meg kell állapítanunk, hogy a imásodik zsidótörvény a mi szempontunkból, nemzetiszocialista szempontból nem ideális alkotás, ímert mi nem ilyen félmegoldásokat akarunk, mint amilyeneket a második zsidótörvény tartalmaz, de ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy az első zsidótörvénnyel szemben a második zsidótörvény határozottan nagy haladást jelent, sokkal tágabbkörű, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) igen sok eredményt lehet a második zsidótörvénynek: is tulajdonítanunk. Éppen ezért mi azt mondottuk, hogy a magunk részéről elő kívánjuk segíteni a kormány tendenciáját, szándékát (Helyeslés jobbfelől-) s megszavaztuk a második zsidótörvényt abban a hitben és abban a reményben, hogy az minél gyorsabban végrehajtás alá kerül. A második zsidótörvény május 4-én vált hatályossá. Annak dokumentálására, hogy lehet azonnal is, vagy nagyon rövidesen is végrehajtatni a törvény bizonyos intézkedéseit, tisztelettel utalok arra, hogy a törvény 4. §-ának egyes intézkedéseit, amelyek a választójoggal függőitek össze, a kormány már másnap megjelent rendeletében hatályba léptette, tehát a május 5-én kiadott rendeletébe beiktatta és azzal hatályba léptette. Tehát, amint látjuk, meg van a mód arra, hogy a kormány bizonyos gyors intézkedésekkel azonnal necsak hatályba léptessen egy törvényt, hanem azt végre is hajtassa. N A továbbiakban azonban a törvény többi szakasza életbe nem lépett, nem hajtatott végre. Az igen t. igazságügyminiszter űr reám nézett és közben jegyzett, azért javítom ki, hogy »nem hajtatott végre«, mert ez valóban disztinkció. Például a 4. |-nak megfelelően nem hajtatott végre a virilista névjegyzék átkorrigálása, egyes képviselőtestületekben a képviselőtestületi tagok átszitálása a második zsidótörvény (értelmében, valamint a vármegyék törvényhatósági bizottságainak taglétszáma éppen a virilizmusra való tekintettel, idáig nem vizsgáltatott át és ennek természetesen sok kellemetlen konzekvenciája támad. (Antal István: Napok kérdése!) Napok kérdése, de az igen t. államtitkár úr legyen türelemmel ad* dig, amíg példákat hozok fel, amelyek e tekintetben súlyos konzekvenciákat jelentenek. Itt van például Újpest városa, ahol a szociáldemokrata és a zsidó törvényhatósági bizottsági tagok most legutóbb egy részleges tisztújítás alkalmával megválasztottak egy Révai nevű kikeresztelkedett zsidó tanácsnokot. Annak ellenére választották meg, hogy ugyanennek a vlése 1939 augusztus 9-én. szerdán. zsidótörvénynek 5. §-a nyíltan kimondja, hogy ilyent pedig megválasztani, (Antal István: Akkor hiába választották meg!) vagy ilyent magyar tisztviselőnek megtenni nem lehet. (Felkiáltások jobbfelől: Meg kell fellebbezni!) Kétségtelenül megfellebbezték, azonban azt látjuk, hogy a törvény végrehajtása késedelmeskedik s ennekfolytán ilyen választások és újabb választások is vannak. Azonkívül a zsidók a virilizmus jogán ott vannak a megyei törvényhatóságokban is, mint ilyenek és az így alakult bizottságok tagjaiként bizonyos fokig még mindig fegyelmi jogot gyakorolhatnak, elrendelhetnek fegyelmi vizsgálatot, tehát ítélkezhetnek tisztviselők felett. Azt kell ezért mondanom, hogy a törvény késedelmes végrehajtása hátrányokkal jár. A törvény 1. és 2. §-a megmondja, ki tartozik a törvény értelmében a zsidó fogalom alá, hogy ezenkívül még milyen kivételek vannak és hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy a törvényt ne alkalmazzák a zsidókkai szemben. Itt már láttuk kibontakozni a megvalósítás kivételét és módját. A múltkoriban az igen t. belügyminiszter úr az állampolgársági törvény kapcsán tett bizonyos kijelentéseket, amelyek már eddigi megállapításuk szerint is ellentétesek a zsidótörvénynek nemcsak intencióival, hanem egyenes intézkedéseivel is. A zsidótörvény 3. §-a ugyanis kimondja azt, hogy honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhet. Igaz, hogy a visszahonosításról ez a törvény nem intézkedik, egészen bizonyos azonban az, hogy a zsidótörvénynek nem az acélja, hogy esetleg külföldre kivándorolt zsidókat vagy esetleg síber zsidókat nem most, hanem esetleg később, egy másik tendenciájú kormányzat visszafogadjon visszahonosítás által. Már pedig az igjEjá t. belügyminiszter úr a múltkoriban azt a kijelentést tette, hogy ennek elvi akadálya nincsen. Mivel a törvény végrehajtásának előmunkálatait már megküldötték a szakminisztériumoknak, a belügyminisztériumnak is, nyilvánvaló, hogy a végrehajtási törvény olyatéiiképpen fog kitermelni egy a törvény intencióival ellentétes gyakorlatot, hogy a visszahonosításnak az egyes kivándorolt zsidók részéről nem lesz akadálya. Ha arra gondolok, hogy a kiszivárgott előmunkálati anyagból máris az szűrődött le, hogy a kikeresztelkedés időpontját el is akarják ejteni és ehelyett a kikeresztelkedés szándékának bejelentését akarják irányadónak tekinteni Természetes, hogy előre kell bocsátanunk aggályunkat, a zsidótörvény és a zsidótörvény szellemével egybehangzó végrehajtás szempontjából. A másik, amit már előre is szóvá kell tennem, a következő. A zsidótörvény 5. §-a kij mondja, hogy zsidót nem lehet köztisztviselővé kinevezni és kimondja azt is, hogy a zsidó tanárokat és tanítókat 1943 január első napjáig, a királyi ügyészeket és bírákat pedig 1940 január első napjáig kell nyugdíjazni. Meg vagyok győződve arról, hogy ezeket mint végső terminusokat kívánta a törvényhozás megszabni és a törvény helyes végrehajtása azt jelenti, hogy mihelyt a lehetőség erre megvan, azonnal nyugdíjaztassanak ezek a zsidó tanárok és tanítók. Ha ugyanis a törvényhoüás 1939 májusában úgy találta, hogy ezek minél gyorsabban nyugdíjazandók, akkor egészen bizonyos, hogy nem az utolsó időpou-