Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

456 Àz országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1939 augusztus 'J-én, szerdán. időben való közleménnyel, megfelelő helyen és időben való megválaszolásáról gondoskodjék.« A tervezet ezután viailami 14—15 oldalon leírja a külföldi híranyagnak az iroda részére való rendelkezésre .bocsátásának, iái válaszoláshoz szükséges anyag (megszerzésének, az iroda álta] elkészített válaszszöveg külföldre való elhelyezésének módját, az irodai ügymenetének kérdését és annak ibüdzséjét is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez szervezet! De eredmény nincs! — Zaj.) En, mint magánemiber terjesztettem ezt elő és intem, tudtam ezzel megfelelően áthatolni ás ezt az irodát létesíteni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Még most s'em lehet? Mi akadálya lehet ennek, miniszterelnök úrf — Zaj. — Elnök csenget.) Bm jelenleg, mint ugyanennek >a kérdésnek 15 esztendő óta letéteményese, a jelenlegi miniszterelnök úrhoz fordultam és az meg fog hallgatni. (Elénk derültség. — Eljçnzés és taps a jobboldalon és a középen. — Lili János: 14 esztendeig tartott mindez!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Ezeket én is tudtam. (Lili János: Nem elég! Intézkedni kellene!) Kérem, először is az ilyen dolgokat nem szokás nagyharamgra akasztani. (Rátz Kálmán: Nem is kívánjuk!) Amikor én azt a két intézményt létesítettem, amelyről említést tettem és amely két intézmény primordiális szükséglet volt ahhoz, hogy komoly propagandát fejtsünk ki, nem feledkeztem el arról, hogy a propagandában mindig van a színezésnek és a valóságtól való eltérésnek egy bizonyos eleme is. (Ügy van! jobbfelől.) Külföldön propagandát csinálni sok tekintetben annyit jelent, mint valótlanságot mondani. Az én pricipiunioni az volt, hogy mindenkor valót kell mondani. így dolgoztam akkor, amikor a békedelegáció előkészítő munkáját végeztem abban a tudatban, hogy azt a munkát 15 évig senki sem fogja elolvasni ugyan, de az egyedüli állítás, amely 15 év múlva is igaz marad, az igazság. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a, jobb- és baloldalon.) Ennek következtében létesítettem azt a két intézményt, amelyről most beszámoltam. Három esztendeig titokban dolgoztunk azért, mert mein szeretem, ha a programok megelőzik a cselekvést. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amikor készen voltunk és bemutathattam azt, hogy ott mi található és milyen szisztémával dolgozunk — egy-két évig magát a ' szisztémát is magunknak kellett kitermelnünk, — akkor mutattam he először munkánk eredményét a sajtónak és az illetékes tényezőknek és azt mondtam: ezt pedig az uraik a mai naptól kezdve már használhatják is, mert három év alatt már annyit dolgoztunk, hogy igenis van már annyi anyagunk, ami komolyan felhasználható. (Éljenzés és taps jobbfelől és köz\épen. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a munka!) Ha tehát én talán szerénytelenség nélkül azt mondhatom, hogy némi hozzáértéssel és némi céltudatossággal, (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelől és a közérpen.) ha nem is nagyhangon, hanem bizonyos szándékos csendességgel, (Rátz Kálmán: Pénz nem volt!) eddig is csináltam ezeket a dolgokat, akkor azt hiszem, az urak és a t. Képviselőház meg lehetnek nyugodva abban, hogy ennek a munkának további kiépítését is ismerem és tudom. Annak kiépítése, amit én 15 esztendővel ezelőtt ajánlottam és ami akkor nem létesült, nemcsakhogy folyamatban van, hanem megfelelő meghízottak a maguk megfelelő helyén már dolgoznak is (Éljenzés.) és; ennek nyomait rövid idő mulya már látni is lehet. Ezt is fel kell azonban építeni, két hét alatt ilyen dolgokat nem lehet megvalósítani, de legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy ebiben aztán tapasztalatom van, mert ez 15, vagy talán inkább 20 esztendő óta, a hékedelegációs munka óta 'mesterségem és ehhez értek is.. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps jobbfelől es a középen.) Természetesen nem mondhatom azt, hogy más nem ért hozzá, mert, hála Istennek, vannak még mások is, akik értenek hozzá, de ha én ezzel a dologgal foglalkoztam, ha ezt mar 15 esztendeje szorgalmaztam, akikor nyilvánvaló, hogy most nincsen semmi okom arra, hogy meg ne valósítsam azt, ami saját indítványom és saját szándékom volt 15 esztendőn át. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Ez alatt azonban szintén sok minden történt, ha nem is olyan szervezetten, mint amilyen szervezetten történihetett volna, ha ez az intézmény létesült volna, de azért nagyon sok minden történt, amit nem szabad lekicsinyelnünk, vagy negligálnunk, ha számbavesszük nehéz helyzetünket, amelyben nagyon nehezen tudtunk hangot adni igazunknak. A dolgok elejétől kezdve szemben állottunk egy igen jól megszervezett külföldi propagandával, úgy a kisantant államok részéről folytatott, mint a nyugati nagyhatalmaikban megszervezett, még a háború alatt igen jól és igen nagy pénzeszközökkel megszervezett propagandával. Továbbá szemben állottunk egy árháború után természetszerűen, is meglévő és mesterségesen még juhiban szított ellenszenvvel, amelyet lassan, fokozatosan kellett letörnünk. Számtalan magyar hazafi, részben politikusok is, részben tudósok, orvosok, mérnökök és mások nagyszerűen megtették kötelességüket az ország iránt. (Egy hang a középen: Újságírók!) Sok mindfenki, újságírók, magyar munkások és mások is megtették a kötelességüket az ország iránt egyénileg, de sokszor egymásról tudva és sokszor — mondjuk — azok, által irányítva, akik ezekkel a kérdésekkel a legösszefogóbban foglalkoztunk és megi is akadályoztunk sokszor ellenünk irányuló akciókat. Ha már szőnyegre méltóztatott hozni ezt a kérdést, — különben nem szeretek kérkedni és nincs rá szükségem, — néha én egyszerű levéllel is megakadályoztam azt, hogy valaki külföldön ellenünk felszólaljon, egyszerű levéllel, amelyben semmi más nem volt, mint az^ hogy én nem találom az illetőt érdemesnek arra, hogy azon az illusztris helyen felszólaljon. Ezt írtam minden okadatolás nélkül és hitelre' találtam és a felszólalások nem történtek meg. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ilyen dolog! számtalan van, de nem említek neveket, mert az ilyen dolgok természete az, hogy nem szükséges őket felfedni. Azonkívül igyekeztünk kiadványokat is készíteni. Egy csomó kiadvány is megjelent, amelyekkel néha célt is értünk. Igyekeztünk elhelyezkedni külföldi szervezetekben, résztvenni külföldi ligákban, (Gr. Festetics Domonkos: Nem a Mariahilferstrasse-n!), például a Coopération Intellectuelleben, olyan helyeken, ahol sokszor heves, de sokszor eredményes csatákat is vívtunk és lassankint bizonyos közvéleményt tudtunk teremteni odakint, amely már kezdett bennünket megérteni. Ez mind nem azt jelenti, hogy most már