Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. azt mondanám, ez elég és ne értenék egyet a képviselő úrral at)ban, hogy még mindig igen vértelen a mi ismertető munkánk. A »propagandamunka« szóval szemben én ezt inkább ismertető munkának nevezem (Helyeslés a középen.), mert a fontos az, hogy a magunk mivoltát, a magunk karakterét, a magunk nemzeti tulajdonságait és felfogását és a magunk igazát megismertessük az idegenekkel. (Helyeslés a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Mondom, én ezt nem nevezem propagandának, hanem ismertetésnek, mert meg vagyok győződve arról, h gy az igazság egyszerű és becsületes ismert ítése elegendő ahhoz, hogy végül az emiber célt érjen vele. Nem mondom, hogy nem kell hozzá sokszor türelem, néha évek kellettek hozzá, amíg valamivel célt értünk, — ele fokozatosan, türelemmel lehet eredményt elérni. Én tehát megnyugtatom a képviselő urat, hogy most erőteljesebben fog megindulni az eddig ;— hogy a saját szavaival éljek — erélytelen és hatástalan külföldi magyar propaganda kifejlesztése. Nem volt olyan erélytelen, nem volt olyan hatástalan, mint ahogy talán sokan gondolják, de hogy hatásosabbá és erélyesebbé kell tenni, az nyilvánvaló. (Meizler Károly: Majd a hadsereg erélyesebbé teszi a propagandát!) Igaz, hogy ma már valamivel jobb helyzetben is vagyunk, mint mondjuk ezelőtt tíz évvel voltunk és így azért a kevésért is, amit ezelőtt 15 évvel egyes magyar emberek csináltak, sokkal nagyobh elismerést érdemelnek, mint amennyit mi ma megérdemelnénk a többért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Természetes, hogy ez a munka diplomáciai úton is folyik, hiszen diplomáciánknak ez a legfőbb kötelessége és tőlünk telhetők g folynak is felvilágosítások diplomáciai úton, amennyire csak a magyar diplomáciának módja van rá. Végül arra a kérdésre válaszolok, hogy hajlandó vagyok-e intézkedni, hogy Magyar országon beíül is megszűnjék a romboló ha tású propaganda, amely a szövetséges és baráti országok erejébe, valamint saját erőnkbe vetett bizalom és hit megrendítésére alkalmas. Igenis, hajlandó vagyok, sőt fokozatosan mind erélyesebb és ha kell a legerélyesebb rendszabályokat is hajlandó vagyok életbeléptetni, mindenféle romboló hatású belső propaganda megszüntetésére. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) így például a képviselő úr kitért egy könyvre, Lajos Iván könyvére és kifogásolta azt, hogy későn történtek vele szemben intézkedések. (Meizler Károly: Hát igen!) Talán méltóztassék felvilágosító szavaimat megvárni. Mihelyt a könyy megjelent, kértem a német követ urat, (Zaj. — Rátz Kálmán: Halljuk a miniszterelnök urat!), legyen segítségemre abban, hogy eljárhassak a könyv ellen, mégpedig azzal, hogy kapjak információt arról, mennyiben tartalmaz ez a. röpirat hamis citátumokat, illetőleg olyan citátumokat... (Meizler Károly: Az első 'betűtől az utolsóig hamis! — Zaj a baloldalon. — Meizler Károly: Az a baj, hogy itt is védik ezt a könyvet! — Horváth Zoltán: A magyar függetlenséget védjük! — Meizler Károly: De ne ezen a könyvön keresztül! — Horváth Zoltán: Mindenütt a magyar függetlenséget védjük! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ott leszünk mi is! — Zaj. Meizler Károly közbeszól.) Elnök: Meizler és Horváth képviselő uraiilése 1939 augusztus 9-én, szerdán. 457 kat kérem, szíveskedjenek a párbeszédet befejezni! (Zaj.) Kérem, szíveskedjenek a miniszterelnök urat nyugodtan és csendben meghallgatni. Azt hiszem, elég (fontos kérdésről van szó ahhoz, hogy a képviselő urak meghallgassák. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Mondom, három kérésem volt. Először is az, hogy kapjak információt olyan irányban, van-e ebben a könyvben hamis citátum; van-e citátum, amely olyan könyvből származik, amely nem Németországban, bár németül, továbbá nem német nyelvén, de Németországban jelent meg, végül van-e benne olyan citátum vagy beállítás, amely azoknak a könyveknek, amelyeket citál, — mert így is lehet citálni — egész tenorjával és következtetésével szemben áll. Ezt azért kértem, mert nyilvánvaló, hogy ha itt, Magyarországon hajtjuk végre ezt a vizsgálatot, sokkal hosszal \> időt vesz igénybe és azt gondoltam* hogy bizonyos technikai segítséget kapok. Még nem kaptam választ, azonban, részben éppen, mert nem kaptam erre választ, a pécsi vizsgálóbíró úr elrendelte a könyv elkobzását. (Meizler Károly: Közben ingyen megkapták a tisztviselők! —- Egy hana a baloldalon: Közkézen forgott! — Zaj. — Elnök csenget. — Meizler Károly: A hetedik kiadást érte el! — Zaj.) Ez nem az egyetlen könyv és nem az egyetlen könyv címét viselő röpirat, amely borítékokban küldetett szét nagyon sokaknak. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Helyeslés és taps a jobboldalon. — Kátz Kálmán: Szeretnénk tudni, hogy honnan!? Szeretnénk tudni a »Zöld könyv« rejtélyét! — Felkiáltások jobbfelől: Mi is! — Zaj. — Elnök csenget. — Gr. Festetics Domonkos: Csak a zöldinget mosogasd! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Ha tehát valamit borítékban szétküldenek, ennek nem lehet különösebben útját állni, ez megtörténhetik. (Zaj.) Hogy ez a könyv olyan port vert fel, az más kérdés; ezt inkább a mai idők hangulatával és az emberek könnyen felizgatható voltával tudnám megmagyarázni, mint a közölt tartalommal vagy érdekességgel. (Horváth Zoltán (a szélsőbaloldal feM}\ Miért nem Baschék ellen beszélnek? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi cselekszünk eUene, nem. beszélünk! — Horváth Zoltán: Cselekszenek!? — Zaj. — Elnök csenget.) Összefoglalólag tehát annyit mondhatok, hogy (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! — Turchányi Imre: Halljuk a miniszterelnököt!) az erőnkbe vetett bizalomból származó nyugalommal, de a legerélyesebben és mind erélyesebben fogok szembeszállni mindenféle romboló hatású propagandával. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Rátz Kálmán: T. Ház! Előre is kijelentem, hogy alapjában véve elfogadom a miniszterelnök úr válaszát és hogy távol áll tőlem kétségbevonni a miniszterelnök úr jóakaratát, még kevésbé a tudását és azokat az érdemeit, amelyeket ő a magyar haza szolgálatában nagyon nehéz időkben szerzett. (Ügy van! Űay van! Taws a jobboldalon és a középen. — Kóródy Tibor: Várják még a végét! — Mokcsay Dezső: Hallgassák meg, várják meg a végét! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Rátz Kálmán: Ismerem tehát a miniszterelnök úr tudományos munkásságát, amelyből magam is sokat tanultam, nagyrabecsülöm, (Felkiáltások a. jobboldalon: Mindnyájan!), is-