Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. is igen nagy jelentősége van tehát a szőlőteraieT/vcTiiplr Ebben az esztendőben a szőlőtermelő gazdák előreláthatólag igen nehéz helyzetbe kerülnek. Azért mondom, hogy előreláthatólag, mert hiszen még nem vagyunk benne a teljes értékesítési időszakban, azonban jó erről a kérdésről előre beszélni és jó azokat az aggodalmakat, amelyek a gazdák körében mutatkoznak, idejében idehozni, hogy azután ido es mód legyen mindent elkövetni az aggodalmak megszüntetésére. r Az idén a »szőlőtermés sokkal drágább volt, mint más esztendőkben. Az idén emelkedett fel — szociális szempontból azt mondhatjuk, hála Istennek — először a napszámbér arra a nívóra, amely után a mezőgazdasági munkásság már régen vágyódott. Az idén 3 pengővel kezdődött a szőlőmunkáltatás és felment a napszám 8 pengőig. De amilyen örvendetes ez a munkástársadalom szempontjából, éppen annyira megdrágította a termelést a gazda számára. Ha egy nagyon rövid kis számítást végzünk, megállapíhatjuk, hogy a jelenleg kialakulni látszó szőlőárak mellett ebben az esztendőben a gazdák súlyos ráfizetéssel fogják végezni a szőlőtermelést. Ha csak a napszámbéreket nézzük, a szőlő műveltetése közel 520 pengőbe kerül az idén holdankint. Ha hozzávesszük ehhez, hogy rézgálic, raffia, karópótlás és egyéb munkálatok elvégzése is- szükséges, közel 300 pengőre rug egy hold szőlő megműveltetése és karbantartása. Viszont tudni kell, hogy ebben az esztendőben, dacára a legtöbb vidéken Ígérkező jó termésnek, nem lesz száz 'százalékos termés, hanem csak 60— 80—90%-os termés — attól függ, hogy rézgálieoal hogyan voltak ellátva a gazdák, hogyan tudtak védekezni a peronoszpóra kártevése ellen — és így 20—23 vagy legfeljebb 30 métermázsa szőlőt lehet várni azokon a területeken, ahol az idén jó termes- van. A múlt esztendőben például a legnagyobb hegyvidéki értékesítési ponton, Gyöngyösön a Csabagyöngye szőlő 1 pengő 20 fillérrel indult kilónként, a csaszla szőlő pedig közel 1 pengővel indult. Ezzel szemben az idén azt látjuk, hogy a Csabagyöngye 25—30 fillérrel indult Gyöngyös vidékén. Ha a múlt évi 1 pengő 20 filléres indulási árhoz képest romolnék le — ne adj Isten — a szőlő ára ebben az esztendőben, katasztrofálisan ráfizetnének a szőlősgazdák. Meg lehet állapítani azonban, hogy a szőlő árának az idén 20 fillérnek kellene lennie — borszőlőnek, csemegeszőlőnek átlagosan — ahhoz, hogy elérje a (termelési költségeket. Amit ezenfelül kapnának a gazdák, az jelentené a gazdák tiszta hasznát. Igen t. Ház! Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy a szőlőértékesítés kérdése nem csupán tőlünk és nem is csupán a magyar kormánytól függ. A szőlőértékesítés nagymértékben függ attól, hogy milyen megállapodásokat tudunk kötni mennyiségre és; árra nézve a tőlünk legtöbbet importáló szemszédos országokkal. Mindent el kell tehát követnünk nekünk, de különösen értékesítési szerveinknek és a magyar kormánynak kell mindent elkövetniök» hogy egyrészt minél többet tudjunk kivinni, másrészt minél jobb árat tudjunk elérni. Az elsőre azért van szükség, mert tudnunk kell azt, hogy a legnagyobb szőlőtermő vidékeken szőlőtermelő gazdáink jó termés esetén csak a ülése 1939 augusztus 2

An, szerdán. 425 termés 50%-át tudják hordóba tenni, másik 50%-át pedig kénytelenek szőlő alakjában értékesíteni, mert ha nem. tudják szőlő alakjában eladni és kénytelenek különböző nyitott, kölcsönkért és hirtelen összekapott edényekben szüretelni, akkor a mustot lesznek kénytelenek olvan olcsón eladni — hogy csak szabaduljanak tőle, — hogy az nem fogja fedezni a termelési költségeket. Igen t. Ház! Tudom, hogy német viszonylatban ebben az esztendőben emelték a kontingenst. Nagy baj azonban, hogy mind a mai napig nem történt meg az árra vonatkozó megállapodás a németekkel. Legalább is a mai napon történt érdeklődésemre a Külkereskedelmi Hivatal ezt a választ adta. Nagy baj ez azért, mert például a Csabagyöngye szőlőnek közel 60%-a piacon van már és szükség lenne, hogy ebből a szőlőfajtából már tudjunk exportálni valamit, hogy a belföldi fogyasztást tehermentesítsük. Éppen ezért a legszükségeseb'b dolog az, hogy a németekkai az árak tekintetében a megállapodás minél előbb megtörténjék, hogy a kivitel oda megkezdődhessék. A. másik dolog az: tudomásom, van arról is, hogy Lengyelországgal is megtörtént a megállapodás. Ezt is örömmel veszem tudomásul, sőt arról is tudomást szereztem, hogy a magyar kormány megfelelő szervei már Lengyelországban járnak, hogy bíztassák a lengyel importőröket a vásárlásra. Ezen a téren el kell követni mindent nemcsak a hivatalos szervekkel, hanem az ittlévő összeköttetésekkel is — még akkor is, ha ezek az összeköttetések jelenleg stagnálnak — hogy mindenki, aki a szőlő értékesítésével foglalkozni tud, foglalkozzék ezzel lengyel viszonylatban, hogy minél többet tudjunk a szőlőből kivinni., Igen t. Ház! Igen nagy baj az is, hogy r a magyarországi esemegszőlő tömege nem márkázható csemegeszőlő. En ugyanis; kénytelen vagyok a saszlát csemegeszőlőnek tekinteni. Nem tudom, hogy az egészen különleges csemegefajtákból mekkora mennyiséget tudunk termelni» — ezt egyelőre nem sikerült megállapítanom — de nekünk az az érdekünk, hogy különösen az egyes vidékeken abszolút csemegeszámba menő saszla-szőlőnk feltétlenül márkázható csemegeszőlővé legyen minősítve, mert a magyar saszla-szőlő azokon a piacokon, amelyek felé mi szállítunk, — még ha konkurrencia is van — feltétlenül megállja a helyét csemege-; szőlő formájában is. Ha a saszla-szőlŐ & borszőlő árán és borszőlő alakjában kerül értékesítésre, ez igen nagy csapás lesz azokra a gazdákra nézve, akik 10—15 esztendővel ^ezelőtt határozták el, hogy áttérnek csemegeszőlő termelésre, amikor még nem ismerték a különleges csemegefajokat, hanem csak a saszlát ismerték csemegeszőlőként. Hallottam arról is, — nem tudom, ez tervezet-e csupán, vagy meg is valósult-e már — hogy a márkázható, vagy márkázandó osemegefajok és a borszőlőfajták közé^egy külön helyre lenne beiktatva a saszla-szőlő, úgyhogy alacsonyabb lenne az ára a márkázott szőlőnél, a borszőlőnél azonban feltétlenül magasabb. Ez is megoldás lenne, mindenesetre sokkal jobb lenne azonban, ha a saszla-szőlőt is márkázni lehetne és azt is elsőrendű csemegeszőlőként vihetnők ki a külföldi piacokra. Én azért voltam bátor ezzel a kérdéssel most jönni az igen t. Ház elé és most kérni a miniszter arat arra, hogy az ország szőlőtermelő gazdaközönsége számára adjon megnyug-