Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

426 Az országgyűlés képviselőházának lí tató választ és tegyen megfelelő intézkedéseket, mert erre most még- van idő. Tudomásul kell, venni éppen a szőlőtermő vidékeken, — Matolcsy ^ Mátyás képviselőtársam ma elhangzott megállapításai ellenére is — hogy a szőlőt műveltetö . kisgazdák és a szőlőt művelő munkások között igenis jelentkeznek differenciák a magas napszámbérek miatt. Tudomásul kell venni, hogy a kisgazdaközönség, amely munkással művelteti a maga szőlőjét, nem keresi világnézeti okokban a magas napszámok okát. Nem is sajnálja a magas napszámot, mindenesetre azonban a munkást látja maga előtt, mint aki kikényszerítette tőle azt a napszámbért, amely mellett ő nem tud gazdaságosan termelni. Mivel pedig a termelési költséget a napszámbérek leszállításával olcsóbbá tenni nem lehet, mert a napszámbérekkel visszamenni antiszociális dolog lenne, egyetlen mód van: a termeivények értékének olyan színvonalra emelése, hogy a gazda a felemelt napszámbérek mellett is meg tudjon élni, ki tudja fizetni adóját (Helyeslés a közében.) és vissza tudja fizetni azt a kölcsönt, amelyet a magyar gazda helyes ösztönére és okoskodására valló módon fel mert venni a tavasszal azért, mert újra közös lengyel-magyar határ van. (Taps.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; méltóztassék bőszedét befejezni! Nagy" Ferenc: Kérem a miniszter urat, kegyeskedjék a gazdákat ezzel a kérdéssel kapcsolatban megnyugtatni. (Éljenzés és taps.) Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni? vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Válaszomat Révész képviselő úr hasonló tárgyban elmondandó interpellációja után fogom megadni. Elnök: A Ház a miniszter úr bejelentését tudomásul veszi. Következik Révész László képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét^ felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a gyümölcsértékesítési zavarok és a termelési költségekkel arányban nem álló nyomott árak miatt a termelők körében nagyfokú elégedetlenség és* elkeseredés uralkodik? 2. Hajlandó-e a miniszter úr nyilatkozni, hogy a gyümölcs és zöldség értékesítésének a szervezetlenségeért kit terhel a felelősség, hol és milyen hibák, vagy mulasztások történtek és ezek kiküszöbölése iránt milyen intézkedések tétettek? 3. Az elégületlenség levezetésére és a termelési kedv felélénkítésére megnyugtathatja-e a miniszter úr a termelőket a szilva, szőlő, téli alma és bor értékesítésének megfelelő előkészítése tárgyában?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Révész Lászlód T. Ház! Azt hiszem, oly mélyreható fontosságú és nagyjelentőségű közgazdasági kérdés a gyümölcs- és zöldségfélék megfelelő értékesítése, hogy ezt a kérdést nem tudjuk elégszer a Ház elé hozni és ha bajok, sérelmek történtek, ezekre a megfelelő orvoslást és a hibák, hiányok kiküszöbölésére a megfelelő intézkedések megtételét nem tudjuk elégszer kérni. Én már június 21-én elmondott interpellációmban idehoztam a kisgazda rétegek aggodalmát az értékesítés látható nehézségeire vo. ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. natkozóan. Ebben a tekintetben megnyugtató választ kaptunk a földmívelésügyi miniszter úrtól. Mégis most, amikor már a gyümölcsértékesítésnek mondhatnám, kellős közepén vagyunk, igen súlyos csalódások, nagy keserűség és nagy reményvesztettség lett úrrá a kisgazdatársadalmon. Ezeken a bajokon feltétlenül segítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy ez a végtelen szorgalmú réteg termelő kedvét megtartsa és biztosíttassák az ország számára a jövőben is az ő termelő munkája. Ezzel a kérdéssel már előttem szólott Nagy Ferenc képviselőtársam, még korábban pedig Paczolay György képviselőtársam behatóan foglalkozott. Festették azt a hangulatot, amelyet az áruknak eladatlansága, az eladható áruknak pedig végtelenül alacsony, nyomott ára a gazdaközönség körében keltett. Én itt egy pár konkrét panaszra kívánom ráirányítani a mélyen t. Ház figyelmét és ezekre kérek a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrtól megfelelő orvoslást. A legelső mindenesetre az, hogy a beígért kontingenseket nem látjuk kimerítve a kiszállított áruk mennyiségénél. Nem tudom, hogy a német kontingens tekintetében hogyan állunk, ellenben kétségtelen tényként állapi ttható meg az & körülmény, hogy a Lengyelország felé beígért kontingenst, úgyszintén a Svájc felé szerződésileg megállapított kontingenst a baracknál nem merítették ki, s hasonlóképpen az uborka kivitele szempontjából is a lengyel^ kontingens kiaknázatlanul r maradt. A fölmívelésügyi miniszter úrnak június 21-iki interpellációmra adott válasza szerint egész lengyelországi kontingensünk például 1215 vagonban állapíttatott meg; ebből a kontingensből jóformán még semmi, gyümölcs és zöldségáru nem ment ki Lengyelországba. így a közös határ nyújtotta gazdasági előnyök nincsenek kimerítve, nincsenek kellőképpen kihasználva, holott biztos tudomásom — magánúton szerzett biztos tudomásom — van arról, hogy úgy a lengyelországi, mint a magyarországi kereskedők kívánják a kereskedelmi kapcsolatok felvételét és azoknak minél mélvebben való kiénítését- (Malasits Géza: A zsidók az okai?) Kérem, méltóztassanak^ a szükséeres intézkedéseket kormányközi tárgyalások útján megtenni. Másik konkrét sérelem a gyümölcsexport kérdésében, a kontingenseken kívül a hűtővagónok hiánya. Erre vonatkozólag a május hó folyamán Kecskeméten tartott értekezleten Szabó-Jilek Jenő úr, a Külkereskedelmi Hivatal főelőadója, aligazgató azt a kijelentést tettejiogy 1700 hűtővae-ón l^sz szükséges a gyümölcsexport akadálytalan lebonyolítására. Kérdem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hol történt gondoskodás ennek az előrelátott mennyiségnek biztosítása tekintetében? A legnagyobb bajt az árubeviteli engedélyek késedelme mellett éppen a hűtővagónok hiánya okozta. Emiatt nem mertek a kereskedők vásárolni, emiatt nem tudott a hirtelen bekövetkezett meleg- következtében gyorsan beért aru megfelelő időben a külföldre jutni. így ^történt meg azután az, hogy a kereskedők a piacra" hozott mennyiségeket nem vásároltak fel és a kétségbeesett, elkeseredett gazdák ott az úton öntötték ki a barackot, ottihagyták uborkatermésüket, mások pedig be sem hozták a piac felvevő képességének hiányában az árut s aranyló barackunk és aranyat érő uborkánk ott pusztult el a földön-