Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1939 tiuguóztus 2.án, szerdán. 415 vaimat, hogy elérkezett a huszonnegyedik \ óráDa annak, hogy ebben a tekintetben rendelkezések történjenek, főként olyan rendelkezések történjenek, amelyek az ország átütőerejének fokozására és annak a hadseregnek támogatására, erkölcsi megalapozására szolgálnak, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) amely hadseregnek hatalmas feladatai voltak a múltban és hatalmas feladati lesznek a jövőben is. Elsőrangúan fontos tehát, hogy az ilyen kérdések törvényhozási úton rendeztessenek. Kérem a belügyminiszter urat, hogy addig is vizsgálja felül ezeket az eseteket. Fel akartam olvasni egy név'sort,... Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Jandl Lajos: ... ezt azonban már nem tudom megtenni, hanem leszek bátor átadni a belügyminiszter úrnak. Ezzel zárom interpellációmat (Elnök csenget.) és azt hiszem, hogy a köznek tettem szolgálatot azzal, hogy ezt az interpellációt elmondottam. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elhangzott interpelláció lényegében tulajdonképpen a közigazgatási szervek tevékenysége ellen irányult, mindazonáltal, én is aposztrofálva lévén, néhány szóval legyen szabad válaszolnom a magam részéről is. A honvédelmi miniszter feladata ebbun a kérdésben az volt, hogy a bevonultak segélyezéséről szóló intézkedésekről gondoskodjék és gondoskodjék ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásáról. Az intézkedésekről idejében gondoskodás történt és gondoskodás történt arról is, hogy ezek az intézkedések mind az elöljáró parancsnokság részéről és révén a bevonultaknak, mind az elsőfokú közigazgatási hatóságok révén az otthonmaradottaknak tudomására is jussanak, így tehát mindenki tudta, hogy milyen körülmények között milyen segélyezésre Van jogosultsága. A rendelkezéseik úgy szóltak, hogy az illető á csapattestjénél — ahogyan a képviselő úr volt szíves mondani — iaz igényét bejelentetteEzt a bejelentett igényt természetesen felül kellett vizsgálni. A csapatparancsnok és a hadrakelt seregnél kivonult alakulat semmiféle adattal .sem rendelkezik larra vonatkozólag, hogy megállapítsa, hogy az illetőnek 60 pengőnél több vagy kevesebb jövedelme van-e. ennélfogva természetes volt az, hogy a rendelkezés úgy sasait* hogy a jogigény megállapítása után ennek a bejelentése jegyzőkönyv formájában az elsőfokú közigazgatási hatósághoz ment, amely ezeket az adatokat pontosan f

volt képes megállapítani és ennek véleményezése alapján kapta az illető a rendeletben megállapított segélyt. Igaz ugyan, hogy fellebbezési lehetőség nincsen stipulálva a rendelkezésben, ezzel szemben azonban igen nagy számban érkeztek panaszok olyanok részéről, akik vagy tényleg sérelmeket szenvedtek vagy pedig legalábbis abban a véleményben voltak, hogy sérelmeiket szenvedtek. Ezeket a panaszoikat, amelyek a honvédelmi minisztériumba érkeztek be, egytőlegyig végigvizsgáltuk és kijelenthetem iazt, hogy a panaszok 80%-a olyan esetekre vonatkozott, amikor az illető igény jogosuH« ágát csak később fedezte fel, illetőleg állapíttatta meg. Ezek megállapítást ás elintézést nyertek és csak nagyon kevés olyan panasz volt hogy az illető vélt jogát nem megfelelő formában kapta meg, vagyis ahol a jegyző az ő igény.logosnltsagat hamisan állapította meg- Csak egeszén kivételes esetek voltaik ezek. amelyek szinten reparáltattak. így tehát, amennyire én mmt honvédelmi miniszter, meg tudom ítélni az esetet, ezen a téren megtörtént minden, ami megtörténhetett és azok az információk, amelyeket részben a képviselő urak részéről, részben pedig az érdeketek részéről kaptam, azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy nem is voltak nagyobb bajok; amennyiben azonban a r képviselő úrnak esetleg konkrét esetek állanának a rendelkezésére, természetesen késznek nyilatkozom ezeket az eseteket éppen olyan lelkiismeretességgel végigvizsgálni, mint ahogy az eddigi eseteket is végigvzsgáltam és természetszerűleg hajlandó vagyok a szüksée^s intézkedéseket azonnal folyamatba tenni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és tans a iobb- és a szélsőbalul dalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A honvédelmi miniszter úr válasza után szükségesnek tartom még egy-két szóval reflektálni az interpellációra, éspedig azért, mert ez az interpelláció PZ én fegyelmi hatóságom alatt álló végrehajtóközegek működését érinti. Az interpelláció írásbeli szövegének sorrendje szerint leszek bátor haladni, mert abhan több van, mint amennyit a kénviselő úr szóval elmondott. Először is azt kifogásolja a képviselő úr, hogy a m-gbízott közigazgatási szerv gyakran olyan módon fogja fel ezt a kötelesséfrét. tudniillik a pénz kiutalását, hogy az érdekelt lakossá»? kövében sok helyen a legnagyobb elkeseredést váltja ki. A második pontban pedig azt mondia a képviselő úr, hogy sok helyen a községi elöljáróság, illetőleg a községig jegyző helyt nem álló és részrehajló véleményezése miatt nem történhetett meg a. kiutalás. T. képviselő úr, hozzám ebben a tekinteten a jegyzők működése ellen mindeddig egyetlen egy panasz sem érkezett. Ha panasz érkezik hozzám, azt természetesen megvizsgálom és amenynyiben a jegyzőt felelősség vagy mulasztás terheli, annak a konzekvenciáit le is fogom vonni. Ez eaészen természetes dolog. (Eitner Ákos: Politikát visznek bele!) Nagyon kér^m a képviselő urat, legyen szíves panaszainak jegyzékét, a konkrét adatokat nekem rendelkezésemre bocsátani. ÍKeck Antal: Nem mernek panaszkodni a jegyzőre!) Interpellációiéban a képviselő úr azt a fur. csa kérdést intézi hozzám, hogy kapott-e bárI mely községi jegyző vagy a jegyzői kar olyan | felhatalmazást, hogy annak adjon segélyt, aki: nek akar. (Derültség a jobb- és a baloldalon.) ! T. Képviselő úr, erre a kérdésre igazán nehéz válaszolni, de azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ilyen vagy élihez hasonló utasítást semmiféle jegyző senkitől nem kapott, mert természetes dolog, hogy ha egy jegyző egy rendeletet kap, azt köteles úgy végrehajtani,^ ahogy a rendelet szól és a saját gusztusa igazán nem számít, (Derültség. — Keck Antal: Jókedvű a belügyminiszter! Ritkán lehet látni mosolyogni!) Végül még egy kérdést vet fel a képviselő úr és azt kéri tőlem, gondoskodjam róla, hogy a rendelet tartalma, vagyis az, hogy mi módon kaphatják meg a segélyre jogosultak a segélyt és hogy kik kaphatnak segélyt, a községekben megfelelően közhírré tétessék. A reii-