Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
408 * Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 19$9 augusztus E-á.n, szerdán. azért már egy-két jó interpelláció, legyünk őszinték! — vitéz Tóth András: Jó, hogy beismered, hogy itt is elhangzott egypár! — Mozgás.) Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni az elhangzott interpellációra. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! halljuk!) Van szerencsém az interpelláló képviselő úr szavaira a következőket válaszolni. A kormány intézkedései folytán a rézgálicszükségiet minden esztendőben fedezést nyert olyan értelemben, hogy a 30-as évek elején volt 790 vágón mennyiség 1938-ig emelkedett, amikor 12ö2 vagon nyert fedezést, túlnyomórészt beiföldi gyártás, igen kis részben külföldi import útján, úgyhogy mindazok a mennyiségek, amelyek szükségeltetnek, fedezve is vannak. Ami az elosztó hálózatban észleit esetleges zavarokat illeti, telje® egészében osztozom a képviselő úr felfogásában azt illetőleg, hogy ezek az anyagok a népnek mindenütt aKadaiytalanui rendelkezésére álljanak es ezért arra kérem, hogy ha akar a képviselő úr„ aKar bárki más tudomást szerez olyan konkrét eseteikről, amelyek visszaélést jelentenek, hozzák tudomásomra és azokat haladéktalanul meg fogom szüntetni és meg fogom torolni. Ezeket voltam bátor az interpellációra válaszolni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Következik a 12. interpelláció, Gruber Lajos képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felovasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a ím kir. iparügyi miniszter úrhoz a tatabányai, dorogi és pilisvörösvári szénbányákban uralkodó munkabéruzsora és embertelen bánásmód tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy úgy a tatabányai, mint a dorogi és pilisvörösvári szénbányákban alkalmazott körülbelül 20.000 munkás a legembertelenebb bánásmód mellett a szó legteljesebb értelmében éhbérért dolgozik? : ! ' I '! • i ! ! .Hl 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a bányászokat az éhbér mellett még állandóan pénzbírságokkal is sújtják? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a bánya rokkantjaitól, akik jelenleg is alkalmazva vannak, levonják az OTI által fizetett rokkantsági járulékot? 4. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy míg a 4—500 pengő havi fizetésű bányamesterek a családi pénztártól is, meg a társulattól is megkapják a családi pótlékot, addig az egészen kis fizetésű bányaírnokok a családi pénztártól nem kapnak pótlékot? 5. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy fenti bányatelepeken a hihetetlenül alacsony bérek mellett dolgozó munkásokat a felügyelők serege hajszolja és a túlhajtott munka miatt igen sok az üzemi baleset? 6. Van-e tudomása iá miniszter úrnak arról, hogy a bányászok olyan kis nyugbért kapnak 35—40 évi szolgálat után, hogy abból megélni nem tudnak? 7. Nyilatkozzék a miniszter úr, miért nem történt meg mindeddig a bányaüzemekre. vonatkozó végleges minimális munkabérmegállapítás és arról is, hogy hajlandó-e végre olyan bizottságot kiküldeni, amely a bérmegállapítást közmegelégedésre a legrövidebb időn belül el tudja végezni. Ugyancsak nyilatkozzék arról is, hogy a fent felsorolt egyéb anomáliák megszüntetése erdekében hajlandó-e vizsgálatot inai tani és sürgősen intézkedni?« _ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Képviselőház! Június 28-án mondott interpellációm alkalmával nem kaptam beszédidő meghosszabbítást és ezért a rendelkezésemre álló nagy anyagot nem tudtam elmondani. Előző interpellációm alkalmával beszéltem arról, hogy a tabányai, dorogi és pilisvörös vári bányákban micsoda embertelen állapotok uralkodnak: nemcsak, hogy éhbérért dolgoznak a munkások, hanem emellett valósággal kancsukás kozákok hajtják őket a munkára. Rámutattam arra, hogy a túlhajtott munka következtében rengeteg az üzemi baleset és az üzemi balesetet szenvedett embereket a társulat még meg is bírságolja. Beszéltem arról is, hogy a bányamunkások minimális bérének megállapítása meg mindig késik és kértem az iparügyi miniszter urat, hogy végre komolyan nyúljanak ehhez a kérdéshez r és ezt a körülbelül 60.000 embert foglalkoztató hatalmas üzemágat végre a minimális bérrendezéssel örvendeztessék meg. Interpellációm után tényleg összeült a munkabérmegállapító bizottság, az a bérmegállapítás azonban nem hozott megnyugvást, mert az történt, hogy összeült a munkásság négy képviselője, a bányatársulatnak, a munkaadónak négy képviselője, továbbá a minisztérium érdektelen képviselőiként megjelent két tisztviselő és az elnök, — és a doiogi bányaigazgató által mint maximumot beterjesztett 9:5 százalékos béremelést heten négy ellen egyszerűen megszavazták. T. Képviselőház! Ez az elintézési mód az emberekben az elégedetlenség, a becsapottság érzetét kelti, ez a kérdés tehát egyáltalán nem jutott nyugvópontra. Ezt bizonyítja az is, hogy július 9-én Dorogon a társulat kaszinójában gyűlést hívtak össze és ezen a gyűlésen elementáris erővel tört ki a sok panasz az összegyűlt bányászokból és hangosan, egyöntetűen utasították vissza ezt a morzsányi béremelést. De tiltakozott a munkásság egyúttal a munkabérmegállapító bizottság ilyen összeállítása ellen is. Tiltakozott a munkásság az ellen, hogy az érdektelen képviselőkként megjelent miniszteriális tisztviselők ellenük szavazzanak. Tiltakozott a (munkásság az ellen is, hogy a munkások részéről kijelölt négy résztvevő közül három szociáldemokrata volt. Joggal tiltakozott ez ellen, mert ma, amikor a bányaműnk ásság 90%-a nemzeti szocialista érzelmű, nem lehet a kormánynak a bérmegá 1 lapító bizottságokba szociáldemokrata képviselőket kineveznie. (Meizler Károly: Hát ez igaz!) Teljesen elégedetlenek voltak a munkások főképpen azért, mert az egyik megbízott, egy Jellinek nevű munkás, a tatabányai bányaigazgatóságnak hű embere, akinek a részére az igazgatóság például állandó lakást is tart fenn Budapesten... (Szeder Ferenc: Nem igaz ez, kérem!) Tessék majd megcáfolni a munkástársait! (Keck Antal: Jól megértik egymást mindig! — Meizler Károly: Arany és vörös interI nacionálé!)
