Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése Ï9S9 augusztus 2 An, szerdán. keztében az országban történnek és amelyek jogállamiságunk letet veszélyeztetik. A nyilaskeresztespárt, ameiy az országnak második legnagyobb pártja es amely alkotmányos alapon került ide a törvényhozás názába, szabályosan országgyűlési képviselői útján kért és ker engeaeiyt beszámolókra és gyűlések tartására. Egy kocsi sem lenne elegendő arra, hogy idehozza a törvényhozás házába azokat a kérvényeket, amelyek mind azt bizonyítják, hogy egyes szórványos kivételektől eltekintve, amelyek a szabályt erősítik, a gyülekezési jogot flagránsan megsértik. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egyáltalán nem vagy csak szórványosan adnak országgyűlési képviselőknek engedélyt gyűlés megtartására. Ha jogállamiságunkat pontosan figyelembe vesszük, ez nemcsak a gyülekezési jog flagráns megsértése, hanem a képviselői szólásszabadság legnagyobb mértékben történő korlátozása és megsértése is. Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden, távirati stílusban csoportosítsam az előttem fekvő anyagot- .Például eboen a pillanatban érkezett Veszprémből egy távirat, amely szerint egy rég o ej elén tett gyűlést vagy népünnepélyt a renaőrség nem engedélyezett, nyilván a diszkrecionális jog nagyobb dicsőségére. Ha ez nem lenne diszkrecionális jog, ha meglenne a panaszjog, ha lehetne a bírósághoz fordulni, akkor ez gátat emelne az önkénynek, mert ez önkény. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Minden önkény a jogállamiság ellen van. (Hubay Kálmán: Tiszta diktatúra. — Taps a szélsőbaloldalon.) T- Ház! Tessék külön válasz iám a komoly nemzeti szocialista elveket a pisziicsari uikiatúratol. [Taps a szetsooaLoiaaton. — iiuuay Kaiman: Ugy vanl) Amit a kormányzati rendszer kuzigazgatasan keresztül itt csinál, az nem egyeu, mint titkolt, burkolt diktatúra. (Zaj.) Ü. rendőrség nem engedélyezte a veszprémi gyűlést vagy népünnepélyt, tehát 21 varosuól Veszprémoe tóuuló vidéki közönség ott fog állni. Ki felel a rend fenntartásáértí T. Ház! Gombnyomásra, tervszerűen ugyanazokat a határozatokat hozzák a szerencsétlen közigazgatási tisztviselők, akik kezüket tördelve, a párturalomtól félve, féltve állásukat, előlépésüket, kénytelenek ugyanazokkal az indokolásokkal megokolni végzésüketElnök: A képviselő urat ezért a köztisztviselői társadalmat mélyen sértő beállításért rendreutasítom. (Taps a középen.) Budinszky László: Tudomásul veszem. A köztisztviselő társadalmat a legnagyobb tiszteletben tartom, nem akarom megtámadni, de mit csináljon az a szegény főszolgabíró, ha neki el kell utasítani a gyülésengedély kérését, mégpedig azzal az indokolással: nehogy a mezőgazdasági munkával foglalkozók a sürgős munkáktól elmaradjanak. Ez az egyik jogcímtömb. Nem olvashatom fel ezek tömegét, pedig nagyon érdekesek lennének ezek a megindokolások. Egy másik indokolás ugyancsak Veszprémből (olvassa): »A gyűlés megtartását üdülőhelyi szempontból sem tartom kívánatosnak.« Én tudom, hogy a zsidóknak is vannak idegeik, azonban végeredményben ha keresztény és nemzeti irányzatot hirdetünk, akkor elsősorban mégis csak a keresztény nemzeti magyaroknak kell itt élniök, ezek idegeit pedig a mi gyűléseink nem borzolgatják. (Egy hang jobbfelől: Néha borzolják! — Derültség.) Vannak itt köznyugalmi indokok is. A köznek nagy kára származik abból, ha mi gyűlést tartunk, mondják a nem politikai jeiiegű indokolások, amelyek szintén a diszkrecionális jog nagyobb dicsőségére mindenütt futnak és mennek. Ha a bíróság felülvizsgálná a dolgokat, gátat szabhatna ezeknek és meg lehetne kímélni a tisztviselötársadalmat ezektől az indokolási kényszerektől. Ha panasszal lehetne élni akár az alsófokú Közigazgatási Bírósághoz, akár a felsőfokú Közigazgatási Bírósághoz, majd megmutatnék, hogy ilyen alapon elutasítani jogos kérelmeinket nem lehet és nem lehet a rendészeti kérdést a politikával nap, mint nap összekeverni. (Felkiáltások a szé.sőbaloldalon: Ez az új magyar élet! A csodás forradalom!) Egy másik indokolás az volt eleinte, hogy júliusban még ne számoljanak be a nyilaskeresztes képviselők, mert az nem szokás. Mi nem kívánjuk azt a szokást követni, hogy nem számolunk be. Egyébként sem a közigazgatás van hivatva eldönteni, hogy ki mikor és miről tud beszámolni. Az is a képviselői állás tisztelete ellen szól, ha azt állítják, hogy egy képviselőnek nincs beszámolnivalója. Egy képviselőnek, igenis, nemcsak hogy van beszámolnivalója, de kötelessége is beszámolni választóközönsége előtt. Az idő rövidsége miatt csak röviden mutatok rá arra a másik szomorú jelenségre, bogy azzal utasítják el gyűléseink engedélyezését, hogy bérmálnak vagy vasárnap van. Egészen fantasztikus. Szívesen rendelkezésre bocsátanám az eredeti okiratokat a belügyminiszter úrnak, de mert tudom, hogy dicséretben részesülne, aki ilyen indokolást ad, azért nem teszem le ezeket a Ház asztalára. (Hubay Kálmán: Dicséretben részesülne a ravaszságért!) Átugrom most egy nagyon érdekes térre. Azzal utasította el például a váci járás főszolgabírója összes kérésünket, hogy gyűléstilalom van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az?) Nem tudom hogyan hívják, a személyek nem érdekelnek, itt egy elvről van szó. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a párbeszédeket abbahagyni és nyugodtan meghallgatni saját szónokukat. Budinszky László: Gyűlésül alomról mi a fennálló jogszabályaink értelmében nem tudunk. A váci járás főszolgabírója gyűléstilalomra hivatkozik ugyanakkor, amikor egy meghívó tanúsága szerint: »A Magyar Élet Pártja Felsőgödön a Horváth-kertben ünnepélyes választói gyűlést rendez, amelyen Incze Antal, szeretett képviselőnk beszámolót tart.« (Hubay Kálmán: A »szeretett«-et megkontrázom!) Ugyanekkor a Váci Élet ezeket írta (oli vassá): »Vitéz Imrédy Béla a vacsorán elmondotta, ' hogy nem elég a zsidókat a jól szituált állásokból kidobni, hanem olyanokat kell a helyükre ültetni, akik méltán megálljak ott a helyüket és nem teszik azt, amit elődjeik.« Bocsánatot kérek, ez nyilas beszéd és mégis engedélyezik. Igazán nem tudom, hogy milyen judikatúra van. A legszomorúbb azonban az, hogy a viszszaosatolt területeken, az anyaországhoz viszszatért területeken (Matolcsy Mátyás: Ott baj van!) teljesen rendőruralom van, ott egyáltalán nem engedélyeznek gyűlést, ki van adva a rendőrségnek, hogy mindenkit figyelni kell, a figyelő kartotékokat hetenként be kell küldeni. (Hubay Kálmán: Felszabadult test"
