Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

386 Az országgyűlés képviselőházának lí szeresen és állandóan«. Esterházy János beszédének illusztrálására — ha az idő rövidsége engedné — hivatkozni lehetne a házkutatások, letartóztatások, bebörtönözések, internálások százaira, hivatkozni lehetne arra a 300 szegény szlovákiai magyar kisgyermekre, akiknek nem engedték meg a szlovák hatóságok, hogy a Balaton mellé jöhessenek és ott felüdülhessenek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és a közéven.) Már a külföldi sajtó is felfigyelt erre a szlovákiai magyarüldözésre. A Stampa hoszszabb tudósításban emlékezik meg a szlovákiai magyarság ellen indított kegyetlen üldöző hadjáratról és érdekes, megemlíti azit, hogy minél inkább erősödik Szlovákiában a magyarság szervezkedése, annál erőteljesebb lesz ellene az üldözés* Lehetetlenség, hogy ezek mellett a jelenségek mellett szó nélkül elmenjünk. Lehetetlenség, hogy a t. Ház és a magyar társadalom ne tiltakozzék a szlovákiai magyarság ü-doztetése ellen. (Ügy van! Ügy van!) Lehetetlenség, hogy üldözött véreinknek oda ne kiáltsuk olyan hangosan, hogy ezt az üldözők is meghallják: testvérek, ne feledjétek el a megpróbáltatás napjaiban, hogy veletek érez és »égitestekre is készen áll minden pLlanatban ennek a területében és erejében megnagyobbodott országnak minden gyermeke. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó lelkes taps a Ház minden oldalán.) Az üldözött és szenvedő testvérekkel együttérző magyar társadalom nevében kérdem tisztelettel a külügyminiszter úrtól, mit kíván tenni a magyar kormány a szlovákiai magyarság üldöztetésének megszűnése érdekében? T. Ház! Interpellációm második részét képezi az a rendszeres és rosszindulatú propaganda, amelyet a szlovák sajtó, rádió, a Hlinkapárt vezetői és nem utolsó sorban hivatalos személyek is folytatnak Magyarország ellen. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) Ennek a komisz propagandának jellemzésére csak néhány példát hozok fel és csak a legutóbb elmúlt hónapból. A Turóeszentmártonban megjelenő Narodnie Noviny szerint Magyarország lakossága menekül, nyomor és drágaság van az egész országban. A szlovák rádió július 28-iki hírszolgálata szerint »a magyar munkás eladja mindenét és menekül Magyarországról, ahol a helyzet kibírhatatlan.« t A szlovák rádió a szó szoros értelmében lázítja a magyarországi szlovákokat, különösen a külföldi szlovákoknak szóló adások alkalmával. Július 9-én például egy állítólagos surányi levelet olvas fel a bemondó, amely szerint ott: »Mise után a magyar Himnuszt éneklik. Eleinte — mondja ez az állítólagos levél — az emberek az undortól kimentek a templomból (Zajos felkiáltások: Hallatlan! Gyalázat!) de most feltűzött szuronyú katona áll a templom előtt és senkit sem enged ki.« Az állítólagos levélre így felel a szlovák rádió: »Amíg szuronnyal kell benneteket kényszer^ teni, nem féltünk benneteket.« Ezekben a rádióüzenetekben többször névszerint is megfenyegeti azokat a papokat és tanítókat, akik őszerintük hűtlenek lettek a szlováksághoz, így például július 9-én Sladek Gusztáv zsitvafödémesi tanítót. A gyanúsítástól sem riad vissza a szlovák rádió. Július 10-én azt kérdezi a gácsi illetékes uraktól: »Hol van '. ülése 19BÙ migüsztvjs 2~án, szerdán. Fizér nevű gácsi lakos, négy gyermek atyja, akit szlovák meggyőződéséért ismeretlen helyre hurcoltak?« Ugyancsak július 9-én a külföldi szlovákok órája keretében egy költeményt olvastak fel egy »megszállt területi« szlovák tollából, amely hűséget fogad Tis ónak és azt kívánja, hogy »Tyrannusainkat minél előbb vigye el az ördög«. A szlovák rádió bemondója hozzátette: »Hisszük, hogy egyszer így is lesz.« Érdekes megemlíteni azokat a jeligéket, amelyekre üzen a szlovák rádió. így a július 23-iki előadás keretében például ilyen jeligék alatt üzen a külföldi szlovákoknak: »Várunk benneteket, hogy értünk jöttök« jeligére üzenjük, hogy minden igazságtalanság után el kell jönnie az igazságnak és a visszafizetés napjának.« Bánkesziről »Egyszer eljön a leszámolás« jeligére üzenjük: »Tartsatok ki, reméljetek, mert az igazság győz.« (Zaj.) »Szenvedő testvérek« jelige alatt mondja: »Arra kértek bennünket, hogy nevezzünk meg néhány hazaárulót Baromlak községből.« A szlovák rádió eleget is tesz ennek az állítólagos kérésnek és Dema, valamint Malcsovics tanítókat mint hazaárulókat jelöli meg. (Zajos felkiáltások; Hallatlan!) Közéleti férfiak aljas megrágalmazásától sem riad vissza a szlovák rádió. Július 26-án foglalkozik a magyar-orosz képviselők ismert követelésével, amelyet, azt hiszem, minden magyar helyesel, hogy Szlovákiából a ruszin részek visszakerüljenek Magyarországhoz. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a Ház minden oldalán. — Földesi Gyula: A Tátrától Kőrösmezőig! Ezért küzdöttünk 20 évem keresztül! — Hosszantartó éljenzés és taps.) Érdekes, hogy az ezzel kapcsolatos érvekre semmit sem felel a szlovák rádió. Egészen útszéli hangon beszél Bródy Andrásról és munkatársairól, amikor azt állítja, hogy: »Az ilyen jelszavakat Bródy és a hasonló urak hirdetik, akik mindig azt teszik, amit az őket fizetők diktálnak.« (Zajos felkiáltások: Hallatlan!) Az utóbbi időben egészen érthetetlen és esztelen uszítás indult meg Szlovákiában Magyarország ellen. A visszatért szlovák községekben, sőt Érsekújváron, Léván is röpcédulák ezreit szórják szét. Itt van csak a legújabb, legfrissebb jelentés, amely szerint a magyar csendőrség szombatról vasárnapra virradó éjjel lefogta Brezik Gáspár bánkeszii lakos, tótmegyeri tanítót, N. János nagysurányi szlovák gimnáziumi tanulót és Cselka Istvánt földmívest, akik Szlovákiából átcsempészett lázító röpiratokat helyeztek el az úttesten egyes házak előtt .A csempészés úgy történt, hogy gabonát szállító kocsikon a kévék közé rejtettek el 40.000 röpiratot és így hozták át a határon. A »Slovak« július 9-iki beszámolója szerint a szlovák katolikus diákság besztercebányai kongresszusán határozatot ho! zott, — kínosan vigyázok, mindig idézek, nehogy azt mondhassa odaát bárki, hogy állítottam és nem bizonyítottam — amely szerint (olvassa): »Igazságos revíziót követelünk főleg déli határainkon, hogy visszatérhessenek azok a területek, amelyek jog szerint bennünket illetnek meg«, — mondják. Ennek érdekében erőnket és életünket áldozni is megígértük. Főleg ti, elnyomott és üldözött testvérek Magyarországon, higyjetek a szlovák újjászületésben, amikor újra találkoztok a szlovák állam polgáraival.« Július 23-ám a Trencsén melletti Skalkán szlovák nemzeti búcsút rendeztek, amelyen felszólalt Mach Sándor propagandafőnök is és többek között hangoztatta a következőket. Idé-