Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

318 Az országgyűlés képviselőházának tasson személyeskedést. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Provokálják!) Csendet kérek! Keck Antal: Előttem szólott képviselőtársaim kérték azt, hogy az árurészletügylet az összes árukra vonatkozólag szabályozást nyerjen. Ez teljesen indokolt, és hiába van benne a kormánynak az a bizonyos módosítása, hogy felhatalmaztatik a minisztérium arra, hogy később más árukra is kiterjeszthesse ennek a törvénynek a hatályát, mi bizalmatlanok vagyunk a kormányzattal szemben és mi ebben az ígéretben és ebben a lehetőségben egyáltalán nem hiszünk. Minden okunk megvan arra, hogy bizalmatlanok legyünk, mert hiszen a kormányzatnak a legutóbbi időkben és általában véve minden egyes intézkedése inkább a nagytőke, a nagy emberek, a nagyvállalatok érdekében történt (Ügy van! Úgy van! a szélsőbal oldalon.), mint annak a néprétegnek érdekében, amelynek megsegítése, amelynek léte és gazdasági jóléte ennek az országnak legfontosabb és egész jövendőjére kiható fontos kérdése. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem tudom tehát megérteni, miért kell felhatalmazást adni a kormányzatnak, ha tényleg ki akarja terjeszteni ennek a törvénynek a hatályát más árukra is. Miért nem hozzák ezt törvényes rendelkezésiben mindjárt? Miért adjunk mi törvényes felhatalmazást, amellyel azután később vagy egyáltalán nem él a kormány, vagy pedig olyan iránybari él, amely irány egyáltalában nem felel meg a mi intencióinknak? Ha a kormány ezt a törvényt ki akarja terjeszteni más árukra its, akkor itt van a törvényjavaslat: tessék azonnal kiterjeszteni. Mert talán sokkal fontosabb a varrógépnél és a kerékpárnál, a bútor, amelyet egy 80 pengős kezdőfizetéssel rendelkező tisztviselő csak részletre tud megvásárolni, és sokkal fontosabb az a kelengye, az a ruha, amelyet egyáltalán nem tud megvásárolni másként, csak részletre. A magyar házasságkötések ^ részletügyletekkel kezdődnek és amikor a házasfelek még együtt sincsenek, vagy alig vannak még együtt, a részlet már megvan és ebben a részletben őrlődnek fel lelkileg és fizikailag. Ez a részlet öli meg a magyar családot és ezért nem születnek meg a magyar gyermekek. (Úgy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A bútor és a ruházkodási cikkek éppen olyan fontosak, sőt fontosabbak is, éppen ezért ezekre is ki kell terjeszteni a törvény hatályát. Egy másik antiszociális intézkedése a javaslatnak az, amely azt mondja, hogy két részlet elmulasztása ecetén az egész összeg esedékessé válik. T. képviselőtársaim, alig van a Házban olyan képviselő, akinek még nem volt részletügylete; legalább is ezen a részen kevés van. (Felkiáltások a középen: Innen is!) Nagyon jól tudjuk, hogy a két részlet elmaradása nagyon hamar megvan és akkor mi történik? A vevő az eladó kezében van s az azonnal ki tudja forgatni kis vagyonkájából a vevőt. Ezért tisztelettel azt javasolnám, hogy legalább három részletben szabja meg a törvény a részletfizetési kedvezmény elvesztésének a feltételét, mert ez inkább megfelel azoknak a szociális és gazdasági állapotoknak, amelyek szükségessé tették ennek a törvényjavaslatnak a Ház elé hozását. (A szónok beszédében egy kis szünetet tart. — Egy hang a jobboldalon: Folytassa csak! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: De ideges! — Meskó Zoltán: Készletekben kell közbeszólni!) lU. ülése 1989 július 28-án, pénteken. Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! (Rassay Károly: Ki az a bátor ember, aki ezt merte mondani? Meg kell örökíteni! Végre egy bátor közbeszólás! Imponál nekem! — Derültség. — Egy hang a szélsőjobboldalon: Felszólalt hozzá!) Keck Antal: Ezt a törvényjavaslatot mi elvi szempontból is elvetjük, mert hiszen elvi szempontból nem ismerjük az áruhitelt és nem ismerjük az árurészletügyleteket. Mi ismerjük a munkavalutát, mi azt mondjuk, hogy a magyar munkásnak munkaalkalmat kell teremteni és a magyar munkást díjazni kell úgy, tfiogy a magyar munkás ebből a díjazásból meg tudjon élni. Mi tehát nemzeti szocialista szemszögből az egész árurészlet ügyletet, mint ilyent, teljesen elvetjük és éppen ezért helyesnek azt tartanok, ha az igazságügyminiszter úr az egész javaslatot visszavonná és a javaslat visszavonásával is dokumentálná, hogy ő a maga részéről is teljesen elhibázottnak tartja a javaslatot és hogy az egész törvényjavaslat teljesen szükségtelen. A bizottsági tárgyalás során annakidején arról is szó volt, hogy a miniszter úr esetleg egy-két módosítást fog majd időközben eszközölni ezen a javaslaton. A gondolkozási idő megvolt, ennek azonban mégsem lett semmi következménye, mert egyáltalában nem következtek be azok a módosítások, amelyek ennek az egész törvényjavaslatnak a szociális ízt tulajdonképpen megadták volna. Ez a javalat ugyanis így, ebben a formájában teljes szabadrablást és szabad kihasználási lehetőséget nyújt az eladónak, az eladás intézményesített és törvényesített kihasználási lehetőséggé válik, márpedig az a bizonyos nemzeti és szociális politika valamiképpen egy kis szociális olajcseppet is beletehetett volna ebbe a javaslatba. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőjobboldalon.) T. Ház! Annak oka, hogy mi ennél a törvényjavaslatnál ilyen sokan felszólaltunk — mint már említettem — a közelgő 'házszabályrevíziótól való félelem, hogy egyszer, talán utoljára, ki tudjuk még beszélni magunkat. Éppen ezért, almikor én az egész javaslatnak, egész szellemével és konstrukciójával együtt, elvetését kértem, sőt a miniszter urat arra kértem, ihogy vonja vissza ezt a tövényjavaslatot, akkor igyekeztem rámutatni arra» hogy amikor egyik legfontosabb kérdésünk, egyik legfájóbb sebünk a baranyai, a sárközi és az egyebütt is felburjánzó, a nemzetet pusztulásra ítélő egyke, akkor mi ennek a törvényjavaslatnak törvénnyé tételével nem ismerhetjük el azt, hogy ennek az országnak igenis most kell berendezkednie a részletügyletre, amikor már régesrégen rá kellett volna lépni arra a másik útra, amelyen haladva, a családvédelemben a család megsegítésében, a család részére folyósítandó és gyermekekben visszafizetendő segélyekben, azonkívül munkaalkalmak megteremtésében, stb. meg lehet oldani ennek a nemzetnek minden fájó sebét és minden egyes kérdését. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőjobboldalon.) Itt dübörögnek és zakatolnak a magyar élet fájó kérdései és mi részletkérdésekkel foglalkozunk, részletügyleteket" szabályozunk ahelyett, hogy ezeket a fájó kérdéseket oldanánk meg. Mert nem szabályozni kell a kérdéseket, hanem a kérdéseket meg kell oldani úgy» hogy a megoldott kérdések semmiféle szabályozást ne kívánjanak. Maga a törvény le-