Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

260 Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1939 június 28-án, szerdán. rádió csak egyoldalúan állít be híreket és csak arról beszél, hogy csak Mép.-képviselő került be a választásokon a Házba, pedig

1 aikkor már bekerült nyilas képviselő is, akkor egyoldalúan befolyásolta a közvéleményt. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. közbeszóló képviselőtársam az imént a rádió nevelő hatását említette. Ha a nevelőhatásról beszélünk, ez talán a legkényesebb kérdés. Mert kérdem a t. Háztól, jó nevelő hatás-e az, ha az igazmondástól eltérően hazugságra neveljük a közvéleményt*? (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Már pedig ez nem mondható másnak, mint hazugságnak. (Taps a szélsőbaloldalon. — Rátz Kálmán: Pártpolitikára nevel!) Százezren vannak, akik nem politizálnak, illetve akiknek politikai véleménye nem éleződött ki. Ezek a százezrek megkívánhatják, hogy ne legyenek a jóízlés megtámadásáig azzal traktálva, hogy a rádió intézményét egyetlen politikai párt szolgálatába állítják. A nevelőhatás, azt hiszem, elő- , írná, hogy azok, akik viszont egy másik politikai elgondolás tengelyében, állnak, ne legyenek kényszerülve egyoldalú pártpolitikát hallgatni és csak egyetlen párt politikáját hallgatni ne legyenek kénytelenek a kulturális síkon eltűrni, hogy azt, ami a ióízlésüknek nem felel meg, rájuk kényszerítsék es hogy rájuk kényszerítsenek olyan politikai elgondolást, amelyet meguntak, vagy amelyet soha magukévá nem tettek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Bencs Zoltán: Ha egy lap nem tetszik, nem olvasom! — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: A rádiónál is így van.) Nagyon szépen köszönöm a t. képviselő úr közbeszólását. Erre akartam éppen kitérni. Tudniillik, ha már egyszer a rádiót egyetlen politikai párt oldala mellé állítják, — a közbeszólásból csak ezt vehetem ki — akkor tessék megadni más politikai pártnak is azt a lehetőséget, hogy a technika ezen magasfokú eszközét állítsa be a saját pártja érdekében. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezt a sajtószabadságból átültetett normák is így kívánnák, ha a belügyminiszter^ úr nem tiltana be minden újságot csak azért, mert nem felel meg a többségi pártpolitika elgondolásának. (Taps a szélsőbaloldalon. — Gál Csaba: Gyávák! — Egy hang a jobboldalon: Jöjjön konkrétumokkal! — Meizler Károly: Igazságtalan dolog! Nem érdemes védeni, főleg fiatal képviselőnek! — Rátz Kálmán: Túlbuzgalom!) A jóérzésű magyar közvéleményből nemcsak azok szólaltak fel elkeseredéssel és nemcsak azok állapították meg a rádiónak ezt a helytelen magatartását, akik politizálnak, hanem megállapították azok is, akik politikával egyáltalában nem foglalkoznak. Ha csupán a mi pártunkban politizálok állapították volna ezt meg, ide sem hoztam volna a kérdést, még pedig azért nem, mert a választ úgyis tudom, — sajnos. így is tudom. En idehoztam a kérdést, mert általánosságban a magyar közvélemény minden rétegében politikamentesen megnyilvánult a rádió magatartásának helytelenítése. Tessék a gyermeknevelést is tekintetbe venni ebben a kérdésben. A gyermek is hallgathatja a rádiót, hiszen elzárni tőle nem lehet; a gyermek lelkét és a gyermek lelkében az igazság iránti fogékonyság kialakulását befolyásolja a rádió helytelen magatartása, (vitéz Szalay László; Szükség van rá! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a miniszter?) Szerettem volna a miniszter urat megkérdezni, de talán megint majd két hónap múlva kapunk választ — hiszen előző interpellációmra sem kaptam választ — szerettem volna tőle megkérdezni, tudott-e r róla. Nem tudom ezt feltételezni róla, valószínűleg épp akkor nem hallgatott rádiót, amikor ezeket bemondták. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a miniszter?) Ha nem tudott róla, akkor fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy sürgős orvoslást, hivatalos eljárást, kivizsgálást és megbüntetést kívánok. Ha pedig tudott róla, akkor a mi kérésünk, követelésünk oda kulminál, hogy tessék rendelkezésünkre bocsátani, illetve megengedni és lehetővé tenni azt» hqgy hasonló felkészültséget mi is odaállítsunk, hogy az igazság elferdítését ellensúlyozhassuk, hogy ne legyen egyoldalúan befolyásolva a magyar közvélemény. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a miniszter? — Felkiáltások jobbfelől: Dolgozik.) Ezekkel a kérdésekkel nem a tárgyalások nyugodtsága! akarjuk felkavarni, hanem ki akarjuk meríteni azokat a fájó kérdéseket, amelyek igenis közöttünk állanak és amelyek befolyásolják a fontos kérdések nyugodt letárgyalását. Idehozzuk, letárgyaljuk, kihúzzuk a szálkákat. Ezért és csakis ezért jöttünk ide ezzel a kérdéssel. De amikor mi őszintén megmondjuk, hogy miért jöttünk ide, akkor egyet, kellene kapnunk a túlsó oldaltól, ez pedig az, hogy ne a politikai pártnak parancsszóra megnyilvánuló véleménye döntse el ezeket a kérdéseket, amelyek az egész magyar közvéleményt érdeklik. (Egy hang jobbfelől: Nekünk senki sem parancsol!) Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Kerekes Béla: Kérem a t. Képviselőházat hqgy felszólalási időmet tíz perccel meghoszszabítani méltóztassék. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Zaj jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vannak a tizedesek?) Elnök: A kért hosszabbítást a Ház megadja. (Taps a szélsőjobboldalon.) Kerekes Béla: Ugyanebbe a kérdésbe kapcsolódik bele a rádió műsorszolgáltatását kísérő politika kérdése. A rádió minden egyes előadásában átcseng és áthúzódik egy politikai irányzat. Hiszen nagyon helyes, ha a politikai pártok minden lehetőséget fel akar. nak használni a saját elgondolásuk előre vitelére — ez az élethez tartozik; aki élni akar, az küzdeni akar az életért, küzdeni akar a győzelemért és hatalomra akar jutni. Mi is ezt mondjuk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez nem szégyen!) De ugyanakkor olyan eszközt válasszanak ki ehhez, amely nem a mindenkié, a rádió pedig mindenkié, a rádiót az egész közvélemény fizeti, tehát elvárhatja a, közvélemény, hogy mindenkinek a szájaíze, jóízlése és elgondolása szerint cselekedjék. A kérdéseket a miniszter úrnak feltettük, várjuk a választ azokra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Várhatjuk!) De addig is az igen t. képviselőház figyelmét fel akartam hívni a rádióra, mert mes- vagyok róla győződve, hogy nem hallgatták, vagy nagyon kevesen hallgatták, hiszen különben ezt a kérdést, amely nemzetnevelő kérdés, nem kezelnék így, ilyen ellenségesen, mint amilyen ellensége« ' megnyilvánulást vagyok kénytelen látni a