Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. hoz a magyar rádiónak politikai célokra való felhasználása tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. miniszter úr­nak arról, hogy a rádió a választások előtt, alatt és az első választási napon egyoldalúan, politikai célzattal informálta és befolyásolta a közvéleményt? 2. Hajlandó-e a m. kir. miniszter úr eljárást indítani azok ellen, akiket ezért felelősség terhel? 3. Ha pedig a rádiót továbbra is politikai célzattal egy pártpolitika részére kívánják fel­használni, hajlandó-e a m. kir. miniszter úr le­hetőséget adni arra, hogy más párt is igénybe vehesse saját pártpolitikája érdekében ezt a fontos technikai eszközt, illetve felhasználhas­son ugyanilyen eszközöket?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kerekes Béla: T. Képviselőház! Nagyon szerettem volna, ha ma interpellációmnál több szerencsével járok, és legalább az a szakmi­niszter úr lenne itt, akihez azt intéztem. (Zaj balfelöl.) Mindamellett olyan fontosnak tar­tom interpellációmat, hogy azt a rendelkezé­semre álló idő alatt úgy fogom kifejteni, hogy az egész közvélemény meg legyen nyugtatva, hogy a jövőre nézve a rádió, amely jogi sze­mélyként van beiktatva, de amely mégis álla­milag támogatott intézet, nem fog felhasznál­tatni egyetlen politikai párt céljainak előse­gítésére. Ide kell hozni ezt a kérdést, hogy egyrészt tudjanak róla a képviselő urak, tudjanak róla a miniszter urak, de másrészt tudjon róla a közvélemény is. Meg vagyok róla győződve, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr erről nem tudott, mert ha tudott, akkor befolyásolt egy olyan intézményt, amelynek politikamen­tesen kell teljesítenie hírszolgáltató, és szóra­koztató hivatását. (Egy hang a jobboldalon: Mit mondott a lovasberényi választáson'? — Zaj.) Kritikánkat négy csoportra osztjuk. Kri­tikánknak első csoportja erkölcsi alapon áll, második csoportja társadalmi kérdésként kezeli ezt a kérdést, a harmadik csoport üzleti kér­désként, a negyedik pedig büntetőjogi kérdés­ként. Erkölcsi kérdés ez, mert a rádióban hatal­mas nevelőhatás van. A rádión keresztül is­mertető előadások, felvilágosítások, hírszolgál­tatások hallhatók az országnak majdnem min­den részében, száz és százezren lesik a rádió minden egyes szavát, hogy onnan informá­ciót, ismereteket szerezzenek, hogy onnan vilá­gos képet alkossanak a nemzet életében előfor­duló eseményekről. Ezzel szemben mi történik? Az elmúlt vá­lasztásokat megelőző időkben, a választások alatt a rádión keresztül mást sem hallott az, akit a politikum nem érdekel, vagy akit nem olyan politikai irány érdekel, mint amilyen irány érdekében a rádió be volt állítva, mint hogy a kormánypárt jelöltjei ilyen gyönyö­rűen futnak, ilyen nagy lelkesedéssel fogadják őket, ilyen nagy ünneplésben van részük... (Borbély György: Ügy is Volt!) Tessék csak várni, majd kitérek erre. A választások első napján mást sem lehe­tett hallani, mint azt, hogy ezt és ezt a kor­mánypártit választották meg és a szélsőjobb­oldali megbukott, és nem lehetett hallani, hogy fordítva is előfordult és több esetben is for­dult elő megfordítva, Valahogy úgy vagyunk ilése 1939 június 28-án, szerdán. 259 ezzel, hogy a rádiótól, mint olyan technükai eszköztől, amelynek hivatása az, hogy az igaz­ságot terjessze, elsősorban megkívánjuk azt, hogy az igazság mesgyéjén maradjon. Ezzel szemben le kell szögeznünk azt, hogy eltért az igazságtól és odaszegődött egyetlen párt mellé. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) Kérdezem, azonban: (milyen jogon tette ezt a rádió, mint önálló jogi személy? A rádió fenntartására egyrészt a rádiódíjak szolgálnak, amelyeket véres verejtékkel izzadnak ki azok, akik igenis igényt tartanak erre a hírszolgál­tató és szórakoztató eszközre; másrészt hatal­mas állami támogatások vannak a rádió mel­lett, ezek a támogatások azonban az adózók zsebéből mennek a pénzügyi bürokrácián ke­resztül (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kiké a jövedelem?) és éppen ezért meg lehet köve­telni a rádiótól . azt, hogy az igazságot és csakis az igazságot terjessze és mondja el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Fel­kiáltások jobbfelöl: Igazságot mondott!) Az nem igazság, amikor a rádió csak azt mondja be, ami az egyik oldalnak felel meg, viszont elhallgatja azt, ami egy másik oldal felfogásá­nak felelne meg. (Horváth Géza: Nem ért hozzá! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magától fogunk tanulni! — Elnök csenget.) De nemcsak ez történik a rádiónál, hanem a választások után sokkal, de sokkal kritizál­hatóbb dolog is történt. Politikai párbeszédek félóráját vezették be a rádió műsorába, ahol az egyik párbeszélő a félhivatalos egyén volt, ő beszélgetett egy r nyilas fiatalenberrel és a beszélgetés eredménye az volt, hogy a nyilas fiatalember revideálta álláspontját. Már pe­dig, bocsánatot kérek, százezren vannaki, akik nem revideálják ezen az oldalon álláspontju­kat. Ott azonban már nagyon sokan revideál­ták. (Taps és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Fogják még revideálni!) De nem is erről van szó, hanem arról, hogy a rádió ezeken a poli­tikai párbeszédéken keresztül megint csak rá akarja kényszeríteni a politikai felfogás uni­formisát az eerész magyar közvéleményre. (Ru­pert Rezső: Uniformisból nem kérünk!) De mi sem a szellemi uniformisból! No, most azután a rádió, ha végeredményben jogi személy is. állami támogatással rendelkezik és mo­nooóliumos helyzetben van. Akkor, amikor valaki igénybe akar venni hírszolgáltatási eszközt, mondjuk, az újságot, akikor — ha a sajtószabadságot helyesen viszik keresztül és nem úgy. ahogy itt alkalmazzák — kiválaszt­hatja mindenki azt az újságot, amely a poli­tikai elgondolásának megfelel. Ezt azonban a rádiónál nem tehetem meg, senki sem teheti me*r és így méginkább helyteleníteni kell a rádió map?atártá«át; Œay hang a szélsőbalol­dalon: Erkölcstelenség! ) Most végeredményben nagyon rövidre fogva — mert meddősége miatt a meghosszab­bítást úgysem kérem — kitérek f az utolsó pontra: a kérdés büntetőjogi részére. A bün­tetőjog a sajtótörvénynek normáin keresztül védelmezi a sajtó igazmondását, vagy legalább is védelmeznie kellene. Ez vonatkoztatható a rádióra is, mert a rádiónak szintén nem más a célja, mint a, hírszolgáltatás és szórakozta­tási. (Bencs Zoltán: Es a nemzetnevelés!) De nemcsak ezt akarom mondani, hanem azt is, boffv a választási törvény 173. $-ának 1. pontja határozottan tütia és büntetteti azt, ha erő­szakkal befolyásolják a szavazóknak vélemé­nyét és akaratát- Már pedig akkor, amikor 8

Next

/
Thumbnails
Contents