Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-11
258 Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1939 június 28-án, szerdán. Javaslom tehát, hogy vigyék el a Néprajzi Múzeumot Kassára, ott van annyi üres épület, hogy szaladgálni lehet bennük. Tessék odavinni és ha oda elmennek a fővárosi emberek, legalább meg fogják látogatni. Állítom ugyanis, hogy az igen t. képviselő urak közül igen kevesen látták a Néprajzi Múzeumot, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de ha el, fognak menni Kassára, mivel más Programm nincs, bemennek majd a Néprajzi Múzeumba egy kissé tanulmányozni. (Derültség a szélsőbaloldalon) Ha azonban esetleg nem tetszik a kultuszkormánynak az, hogy odavigye, — pedíig miért csak a fővárosról lehet szó - akkor maradjunk a fővárosban, helyezzük el a Néprajzi Múzeumot más épületben, a Vámház épületében, vagy pedig azon a pénzen, amelyet a fővárosnak fizet az állani és fizet a Villám-utcai háztulajdonosnak is, tessék kibérelni más épületet és ezzel méltóztassék helyet adni a Néprajzi Múzeumnak is és biztosítani a Széchenyi-gimnáziumnak és az Elnök-utcai polgári fiúiskolának a munkáját. Kérdezem tehát a miniszter urat, akit én, mint tudóst, nagyrabeesülök, hiszen az ő történelmi munkája alapján magam is kiadtam egy munkát, hajlandó-e ugyanolyan alapossággal, amilyen alapossággal feltárta a honfoglalás előtti magyar történelmet, ezt a kérdést is megoldani és megadni a lehetőséget, hogy az a bizonyos gyermek, aki felveszi azt a letett ruhát, méltó tagja legyen a magyar társadalomnak ott, ahol őt a helye megilleti. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani. Hoinan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! A nélkül, hogy részletesebben kitérnék a t. képviselő úr elhangzott beszédére, az alaposság tekintetében annyit kívánóik megjegyezni, hogy 15 év óta igen alaposan foglalkozom ezzel a kérdéssel. Én vettem el a Széchényi gimnáziumot, mint múzeumigazgató a néprajzi múzeum részére 15 éve, mert arról volt szó, hogy a magyar nemzet egyik legbecsesebb gyűjteménye pusztuljon-e el, vagy a gimnáziumi tanulók járjanak-e ideiglenesen a régi gimnáziumi épületbe, amely most polgári iskolai épület. Erről volt szó. Ellenben közbejött egy nagy gazdasági, pénzügyi válság, aminek következtében az új épületet felépíteni nem lehetett. Ezért van még ma is ott a Néprajzi Múzeum a Széchényi-gimnázium épületében. Hajlandó volnék a Néprajzi Múzeumot másutt elhelyezni és hajlandó volnék az iskolát azonnal visszatelepíteni az iskola epületébe. Ez a válaszom. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Hogy azonban a néprajzi múzeumot elhelyezhessem, szükséges a Magyar Nemzeti Múzeum többi gyűjteményei részére a maibirtokunkban levő telkeken az új építkezéseket foganatosítani. Legalábbis 6—8 millió költséget jelent ez, ezt ma a magyar államháztartás nem bírja, előbb a helyettes és az óraadó tanárok szociális problémáit kell megoldani. Az az iskola egy-két esztendeig meg meglehet a mai elhelyezésben, akkor majd gonI doskodni kell az épület kérdésének megoldásáról. Addig azok a fiatal diákok, akik odajárnak, még járhatnak oda, de nem is anynyira az ő kényelmükről, mint inkább a tanárok kényelméről van szó az ide-oda járásban. Magamról tudom, aki két épületbe jártam a gimnáziumban, mert zsúfolt az iskola, hogy igen szerettünk egyik épületből a tmásikba átjárni és ez nem esett tudásunknak és ismereteinknek rovására. Szóval, a szándékom megvan, a lehetőséget azonban nem adhatom meg, mert azt a pénzügyi helyzethez képest a pénzügyminiszter úrnak kell megadnia. Mihelyt ezt nneg fogom kapni, a kérdést a legnagyobb örömmel és a legnagyobb szeretettel fogom megoldaniKérem a válasz tudomásulvételét. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Zaj a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Palló Imre: Igen t. Ház! Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a választ nem vehetem tudomásul, mert annakidején a miniszter úr azt ígérte, hogy csak három évre veszik igénybe. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En nem ígértem!) Klebelsberg miniszter úr ígérte. (Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter: A város kötötte ki a három évet. Én nem Ígértem!) Azóta már 15 esztendő múlott el és bizony meg mindig nem^ történt semmi. Ma is arról van szó, hogy még egy-két év, de ha ezt a kérdést nem hozzuk állandóan szőnyegre, megint elmúlik 15 év, mint ahogy ezt már megszoktuk az ilyen végrehajtási kérdésekben. A másik kérdés, amelyről szólanom kell, a következő. Ma. amikor a pedagógia módszerében forradalmi újítások történtek, ma, ami• kor rátértünk a munkaiskolának vágányára, amikor már más a tanári testűiéit, mint akkor, amikor a miniszter úr középiskolai tanár volt, mi bizony nagyon ragaszkodunk minden perchez, a 45 perces órához, amikor agyon kell szemléltetnünk a tananyagot, mert ha nem szemléltetjük, akkor az egyik, a másik és a harmadik szakfelügyelő agyon minősít bennünket azzal a négy osztályzattal. (Ügy van! — Taps 1 a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között mi nem tudunk örülni és a Széchenyi gimnázium nagynevű tanári testülete sem tud örülni annak, hogy neki sé+álnia kell egyik helyről a másikra. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En sem örülök!) Ez a szempont is figyelemhe veendő. Végül itt van az a bizonyos jószándék. Örülök, hogy megvan a miniszter úrban a jószándék, hiszen pedagógus azért nem tagadhatja meg mafí-át. Minden pedagógusban megvan a jószándék, ez a jószándék azonban nem elég ahhoz, amit én kértem. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Kerekes Béla képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz, a magyar rádiónak politikai célokra való felhasználása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpella cip a ni. kir. kereskedelemügyi miniszter úr-