Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1939 június 28-án, szerdán. 2Ö5 középiskolában legalább 8 rendes tanárnak kell lenni, szóval legalább annyinak, ahány osztály van az illető középiskolában. Ezzel szem'ben mi a_ helyzet? Nagykállón van 7 rendes és 9 óraadjó és helyettes, Mezőtúron van 4 rendes és 9 óraadó és helyettes, Makón van 4 rendes, egy helyettes, 9 óraadó helyettes tanár, de tudunk középiskolákról, ahol 11, 14, sőt horribile dictu, 19 óraadó helyettes tanár működik. (Meizler Károly: És a felsőház nem szavazta meg a keresethalmozási törvényjavaslatot!) Amikor a törvény előírja, hogy két évi helyettestanárság után, ha az illető ellen kifogás nincs, rendes tanárrá kinevezhető, akkor érthetetlennek találja az ember azt az elzárkózást, amely a középiskolai tanárok legalacsonyabb kategóriáival szemben mutatkozik. Nem akarok itt lirai hangokat megütni, de ezt a kérdést igazán szívettépő módon lehetne ecsetelni. Tessék elképzelni, mit jelent egy középiskolai tanárnak az, ha nem telik neki ruhára, mert azt megkívánják tőle, hogy tisztességesen öltözködve menjen az iskoláim és üljön a katedrán, viszont nem történt gondoskodás arra nézve, hogy ezt miből fogja fedezni. Teleki miniszterelnök úr közoktatásügyi miniszter korában megszüntette a 86 pengős állást és felemelte a fizetést 120 pengőre, amiből 114-et kap kézhez clZ cl középiskolai tanár. Ha azonban egy kis egyensúlymegbomlás történik az illető költségvetésében, ha betegség, születés, vagy bármi egyéb előadódik abban a családban, akkor kétségbeejtő helyzet áll elő. Ismerek tehetséges, jóravaló, szolid tanárokat, akik esztendőkre eladósodtak és beszéltem egypárral, akik azt mondották, hogy nem merek fogorvoshoz menni, mert: ha az a fogorvos megtudja, hogy helyettes-tanár vagyok, nem számít nekem semmit. Egyébként is valóban ma mindenütt quasi társadalmi úton akarják őket kisegíteni, ami megszégyenítő és kibírhatatlan helyzetet teremt számukra. Ennek következtében én csak tisztelettel tudok meghajolni előttük, amikor látom, hogy annak ellenére, hogy ők csak óraadó helyettes-tanárok, mégis érettségiztetnek, érettségi bizonyítványokat írnak alá, szóval lelkesen és példaadó módon elvégzik kötelességüket. T. Ház! Amikor én ezt a kérdést idehoztam a Ház színe elé, természetesen csak az a cél vezetett, hogy megoldáshoz juttassam ezt a kérdést. Egy kis számítást végeztem. Ha ezt a 271 óraadó helyettes és helyettes-tanárt kineveznék helyettes, illetőleg rendes tanárra, akkor ez körülbelü

1 150-000 pengő megterhelést jelentene az én számításom szerint, 271 emberről lévén szó. (Hóman Bálint vallás- es közoktatásügyi miniszter: 600 néptanító es még 200 tanár! Nem olyan olcsó, de meg lehet oldani!) Csak a középiskolai tanárokról beszélek. A helyettes-tanárok fizetése 153 pengő evvel szemben az óraadó helyettestanár'114 pengőt kap havonként. 39 pengő a fizetéskülönbség. , . . Elnök: A képviselő ur beszédidője iejait. Szöllősi JenŐ: Befejezem. Minthogy tehát ez a 39 pengő 271-gyel szorozva, körülbelül 140.000 pengőt ad ki, csak 10-20.000 pengővel tévedhetek, amikor azt állítom hogy 140.000150.000 pengővel megoldható a kerdes. lisztélettel és a tanári kar iránti igaz megbecsüléssel, szeretettel hoztam ide ezt a kérdést es nagyon kérem a t. Házat és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy most, amikor az új költségvetés összeállítására nemsokára sor kerül, méltóztassék ezt a kérdést a megnyugvás stádiumába juttatni, mert nemcsak a tanároknak, hanem magának a közületnek, a társadalomnak is nagy megnyugvására fog szolgálni, ha ezt az igazán kényes és a megoldásra régen megérett kérdést végre el fogják intézni. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Mielőtt az interpelláció tárgyára térnék, a kormány nevében egy elvi kijelentést szándékozom tenni. Az interpellációkra meghosszabbítást különösen az interpelláció kezdetén pártunk és a kormány is azért nem kíván engedélyezni, mert az interpellációknak nem az a célja, hogy itt a képviselőházi szószékről politikai agitáció tartassák, (Ügy van! jobbfelől- — Nagy zaj a szélsőbaloldalon, -r- Matolcsy Mátyás: Ebben mi volt a politikai agitáció?) vagy az egyes szakkérdésekben ... (Keck Antal: Ez nem szolgálja az együttműködést! — Meizler Károly: Fél egy van! — Keck Antal: Minden vérző seb itt a politika? — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Mindig mellébeszélnek! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Keck Antal képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, nem ismerik meg a gondolatot, ha nem hallgatják végig a mondatokat. Azt mondottam, hogy az interpelláeiós jog nem arra való, hogy akár politikai agitatív szószékül használjuk fel a képviselőházban az interpellációt, (Meizler Károly: Borzasztó nagy dolog!) akár pedig szakkérdésekről hosszú tanulmányokat és értekezéseket fejtsenek ki itt a Házban. (Csoór Lajos: Arra is szükség van!) Az interpellációknak az a céljuk, hogy kérdéseket tegyenek fel szakszerű kérdésekben a szakminiszterekhez, (Meizler Károly: Es nem válaszolnak!) és a miniszterek ezekre a kérdésekre válaszoljanak. (Keck Antal: De nincs itt, aki válaszoljon! Tessék megnézni a bársonyszékeket!) Ezeket a kérdéseket — akár az angol parlament gyakorlatát veszem, akár másét — 5—6 perc alatt el lehet intézni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: De ott rendelkezésre áll a sajtó és a rádió, miniszter úr!) Elnök: Keck Antal képviselő urat utoljára figyelmeztetem, hogy szíveskedjék csendben maradni, mert ha nem marad csendben, kénytelen leszek a mentelmi bizottság elé utasítani. (Meizler Károly: Se sajtó, se interüelláció, se parlament, se semmi! — Zaj.) Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tizenöt perc unos-untig elegendő arra, hogy a legfontosabb kérdésben is feltegyék a kérdést, s a miniszter azután megadja a választ. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez az elvi ok kényszerít bennünket a meghosszabbítás megtagadására és semmiféle animozitás, akár bármelyik párt, vagy bármelyik képviselőtagja, akár pedig bármely előterjesztett kérdéssel szemben. (Zaj a szélsőbaloldalon ) Ami az interpelláció tárgyát illeti, bizonyos fokig örülök annak, hogy a képviselő úr idehozta ezt a kérdést a Ház elé és ezzel megismé^9*