Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

256 Az országgyűlés képviselőházának 11. telte azokat az aggodalmakat, amelyeket gróf Teleki Pál miniszterelnök úr, kultuszminiszter elődöm tavaly az 1938/39. évi költségvetés tárgyalásánál itt kifejtett, amely beszédében az óraadó helyettes tanárok és általában helyettes tanárok, mégpedig úgy középiskolai, mint polgári iskolai helyettes tanárok, valamint az úgynevezett helyettes tanítók és kisegítő tanítók kérdésére a Ház figyelmét felhíva és ennek a nehéz szociális kérdésnek megoldását is kilátásba helyezte. Az 1938/39. évi költségvetéstárgyalás alkalmával történt ez. Abban a költségvetésben már az előkészítéskor gondoskodtunk a helyzet bizonyos javításáról, ami meg is történt minden vonalon. A jövő évi költségvetésre

% az 1939/40. évi költségvetésre kívánjuk előkészíteni az egész kérdésnek megnyugtató megoldását. Ez a költségvetés — amint méltóztatnak tudni — még nincs letárgyalva. A most következő nap óikban fo>gj kultuszminisztérium közvetlenül a pénzügyminisztériummal és azután a két miniszter egymással letárgyalni és ennek keretében kívánjuk igen nagy mértékben honorálni nemcsak a középiskolai óraadó helyettes tanárok, hanem az összes tanári és tanítói kisebb kategóriák kívánságait. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Természetesen vannak anyagi korlátok. Nem tudjuk az egész kérdést olyan kielégítően megoldani, mint ahogy szeretnők. Meggyőződésem szerint ugyanis a helyes megoldás az lesz, — és ide a jövőben el kel] jutnunk — hogy ezek a helyettes tanárok is a széniumos rendszer sze" rint lépjenek elő bizonyos szolgálat után. (Helyeslés jobbfelől.) Ma ezt még nem tudjuk megoldani, de gondoskodni tudunk arról, hogy a középiskolai tanárok, testnevelési tanárok és polgári iskolai tanárok kategóriái közül ezek az óraadó helyettesi, kisegítő és egyéb kategóriák lehetőleg rövid idő alatt kiküszöböltessenek. (Helyeslés.) Kívánjuk azt, hogy a helyettes tanári és segédtanítói intézmény mellettmás kisebb kategóriák ne legyenek. (Helyeslés.) Remélem, hogy a költségvetés keretében igen nagy lépést tudunk ebben a tekintetben tenni, bár itt nem 150.000 pengős, hanem körülbelül másfélmillió pengős túlkiadásról van szó, mert 600 új tanítói és 200 új tanári állást keli rendszeresíteni. Hogy ebből mennyi lesz létesíthető szeptemberben és mennyi a következő esztendőben, azt nem tudom, de az kétségtelen, hogy olyan lényeges segítséget fogunk ennek az érdemes helyettes és óraadó helyettes tanári karnak hozni, amely meg fogja őket nyugtatni nemcsak jelenük, hanem jövőjük tekintetében is. (Helyeslés.) Természetesen, amíg a költségvetést le nem tárgyaltam, erről a részletek tekintetében nem nyilatkozhatom, de ha a költségvetést letárgyaltuk, két-három hét mulya, magának a helyettes tanárok ama csoportjának, illetőleg küldöttségének fogok nyilatkozatot tenni, amely a kihallgatást kéri és amelyet eddig azért nem fogadtam, mert a határozott választ a pénzügyminiszter úr nélkül nem adhattam meg. (Helyeslés és taps a középen.) Kénytelen vagyok azonban a t. Ház figyelmét felhívni egy körülményre, amelyet az igen t. képviselőtársam nem említett meg. Nem méltóztatott megemlíteni, hogy ezek az óraadó helyettesi, illegális alkalmazások miképp jöttek létre. Azoknak a képviselőtársaimnak, akik nem voltak az előző ciklus tagjai, elkerülte figyelülése 1939 június 28-án, szerdán. műket, hogy volt egy nagy probléma, amelyet meg kellett oldanunk, vagy a megoldás felé közelebb vinnünk és ez az értelmiségi munkanélküliek problémája volt. Ennek kapcsán voltunk kénytelenek különféle tandíjpénzekből, mellékösszegekből, nem rendszeres és dologi bevételekből beállítani egész sorát a fiatalembereknek, hogy addig is, amíg végleges elhelyezkedésüket megtalálják, kenyeret kapjanak és tudjanak dolgozni. (Elénk helyeslés a jobboldalon») Ez volt ennek az intézkedésnek az oka. így jöttek létre a különböző elnevezések is: Ádob-gyakornokok. a kisegítő tanárok és tanítók, óraadók. (Egy Jiang a szélsőbaloldalon: Könyör

adományi) A másik probléma, amely szintén a múlt országgyűlési ciklus alatt merült fel, az volt, hogy hirtelen, ideiglenesen meg kellett oldani a felvidéki oktatás kérdését. A felvidéki közoktatásban ebben az esztendőben csupán ideiglenes munkaerők voltak alkalmazhatók. Ezek a kérdések természetesen az új költségvetésben most már szervesen lesznek megoldhatók, s ennek következtében az a nyomorúságos helyzet, amelyben a kisegítő tanárok és tanítók valóban élnek, nemcsak enyhülni fog, hanem túlnyomórészt meg is fog szűnni már a jövő költségvetési év folyamán. (Helyeslés.) Én — ahogy a miniszterelnök úr és magam is sokszor hangsúlyoztuk — ígéretet tenni nem szoktam és nem fogok tenni a jövőben sem, csupán annyit ígérek, hogy ennek a kérdésnek ma lehető megoldását előkészítem, s mire a t. Ház a nyári ciklusra újra összeül, be fogok tudni számolni az eredményekről is. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Szöllősi Jenő: T. Ház! Köszfönettél veszem a közoktatásügyi miniszter úr válaszát és azt tudomásul veszem. (Helyeslés.) Legyen szabad mégis egypár megjegyzést fűznöm szavaihoz. Ha arról lehet beszélni, hogy — miként a miniszter úr volt szíves kifejteni — jóformán az összes panaszokat a közeljövőben el tudja oszlatni és meg tudja szüntetni ezeket a törvényes kereteknek meg nem felelő állásokat és elnevezéseket, akkor igazán csak egy hajszál választhat el bennünket attól, b-ogy a törvényes helyzetet a közoktatásban helyreállítsuk ebben a kérdésben. Azt hiszem, hogy a középiskolai tanárok szempontjából ezt a kérdést tényleg meg is lehetne oldani. Azt ajánlom a közoktatásügyi miniszter úr szíves figyelmébe, hogy nem lehetne-e egy tollvonással ezt a törvénynek meg nem felelő rendszert megszüntetni és azt a bizonyos pénzügyi fedezetet, amelyet én természetesen csak a középiskolai tanárokra nézve számítottam ki, mégis előteremteni. Hiszen amikor valaki azzal érvelhet, hogy az ő pozíciója a törvényben megszabott kellékeknek nem felel meg, ennél erősebb érvet nem hozhat fel s azt hiszem, hogy a végső megoldás csak az lehet, hogy — amiként kérem — eze ket a törvényben nem rendszeresített kategóriákat a közoktatásügyi miniszter úr végleg megszünteti. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez az én vágyam is! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) örvendek. Bár a miniszter úr kijelentette, hogy kötelező ige-