Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

SS2 Az országgyűlés képviselőházának 11. tolt tehát a kérdés mélyére és így ennek tulajdonítható az a hozzánemértés, amelyben az 1937 : XXI. te. megszületett. Belátták azt, hogy a bérkérdést rendezni kell és a szociáldemokrácia által követelt talajon iparkodtak rendezni. A szociáldemokrácia fennállásának, létének biztosítéka pedig állandóan a bérkérdés volt. Tehát a kormányzat is politikai kérdést csinált ebből a polgári fiúiskolában is köztudomásúlag gazdasági kérdésből. Miután ezt csinálta, nálunk is szükség volt egy szakszervezetre; megcsinálták azt a bizonyos Nemzetközi Munkaközpontot. Gyönyörűszépen felöltöztették zsinóros magyar ruhákba, kimentek Olaszországba tüntetni és miegymás, de tulajdonképpen eredményes munkát nem végeztek. Midőn belátták, hogy nincs rá szükség, megbukott, mint a csodaszarvas-mozgalom, már a születése pillanatában. Utána csináltak egy újabb ilyenféle alakulást, a Hivatás-szervezetet és ez a Hivatás-szervezet tényleg átvette a szociáldemokráciának ezt a bérkérdését, amellyel önmagát állandóan'mentette és politikai kérdést csinált ő is belőle. így jött létre azután ez a törvény, amelynek súlyos alapvető hioái vannak. Az egyik ilyen súlyos aiapvető hibája a szakmai uerrendezes. Nevezetesen a szakmai szabályozást állították fel mint alaptételt, pedig nem ez az irányadó gazdasági elv, amely a bérkérdésnél előtérbe jöbet. A bér a termelési költség egyik tétele, tehát a bérre is vonatkozik az a bizonyos határérték-elmélet, ami vonatkozik az árra. Mi az a szakmai bér határérték? A legmagasabb bér, amelyet egy bizonyos szakmában I a legrosszabb feltételek mellett termelő üzem rentaoilitásának fenntartásával fizetni képes. A szakmai bér megállapításánál ez a határérték képezte a kiindulópontot és egyúttal azt a legmagasabb vonalat, amelyen túlhaladni nem lehet. így jött létre egy úgynevezett minimális bér, amellyel minden sztrájk alkalmával a közvetítő közeg operált, illetőleg iparkodott közös nevezőre hozni a kívánságokat. A gyakorlati életben azután ez a szakmai bérhatárérték, ez a minimális bér, rendszerint maximális bér lett. A vállalatok ugyanis azt iparkodtak megvalósítani a kartelekben, hogy leállítottak üzemeket, visszafejlesztettek üzemeket, az ócskavas-üzemeket nem fejlesztették csak azért, hogy a termelési költség annál magasabb legyen s így annál több hasznot tudjanak maguknak biztosítani azzal, hogy a munka bérét lent tartják az alsó nívóban. Hajlandók voltak rá is fizetni egyes üzemekre csak azért, hogy a saját hasznukat másutt jobban megtalálják. Ennek a termelési politikának azután volt egy másik sajátságos kára, az, hogy nem fejlődött nálunk megfelelő tempóban az üzemi gépipar, nem születhettek újabb feltalálók, nem kaptak líjabb munkástÖmegek munkát. Az 1937 : XXI. te. súlyos szociális következményeit a munkásság is rövidesen érezni kezdte. Elvezette a munkásságot ahhoz a szomorú állapothoz, amely csak nálunk létezik, amit mi mint törvényesített nyomort hirdettünk. A szakmai bérhatárérték alapján megállapított bérszínvonal annyira alacsony, hogy például az építőiparban a bérmegállapítással kapcsolatban kereken 270 órabércsoportot állítottak fel, amelyek közül kereken 220-ban az órabér 10 fillértől 50 fillérig terjed, a faipar- j ban kereken 480 órabércsoport van, amelyből ' Ûlèse 19È9 június 28-án, szerdáin. 390 tartozik a 10 fillértől 50 fillérig terjedő órabércsoporthoz, a textiliparban a közel 500 órabércsoportnak kereken 92 százaléka sorolható a fenti bérnagyságok keretei közé. Mit jelent ez a 10 fillértől 50 fillérig terjedő órabér 1939-ben, a »csodás forradalom« idején? Jelent a 48 órás, ma általánosnak mondható munkaidő mellett, a heti 4-80 pengőtől 24 pengőig terjedő keresetet, vagyis átlagosan heti 15 pengőt. Mit jelent a munkás

: nál ez a heti 15 pengő? Amikor a Központi Statisztikai Hivatal által megállapított statisztika azt mondja, hogy egy "öttagú munkáscsalád heti megélhetése 65 pengő körüli öszszeget tesz ki, nem nehéz elképzelni, mint jelent ez a 15 pengős kereset. Ha részeire tagoljuk, kisül, hogy kenyérre, élelmezésre jut neki naponta 20 fillér, akkor, amikor a kenyér átlagos ára kilogrammonkint 30 fillér. Hol van még a többi szükségleti cikk, hol van még a kultúreikk? Ez igazolja természetesen azt, amit hirdetünk, hogy a bérkérdésnek ilyen megállapítása bizonyos törvényesített nyomor, amelyről pedig* azt mondotta annak idején Imrédy miniszterelnök úr, hogy ez egy fundamentális valami. Igenis, vasfundamentum, vasbetonból készült fundamentum, amelyhez ezt a szegény munkástársadalmat odaláncolták, a törvény fennmaradásának határáig, odakényszerítették, ahlhoz a bizonyos bér adta nyomorúsághoz. Mélyen t. Ház! Ennek a törvénynek másik súlyos kérdése a területi bérrendezés. Három kategóriát állít fel e téren a törvény. Az elsőbe tartozik Budapest és környéke, a másodikba tartoznak a törvényhatósági jogú városok, a harmadikba az ország többi részei. Minden zónában más-más bér érvényes. Legmagasabbak a bérek Budapesten, aztán a törvényhatósági jogú városokban és végül a vidéken. Valószínűleg abból az alapból indultak ki, hogy Pesten a legnehezebb a megélhetés, utána következnek a törvényhatósági jogú városok és végül a vidék. Indokolatlan volt azonban, hogy 1937-ben, amikor az ipari termelés értéke nagyon közel járt az 1920-as legmagasabb konjunktúrájának fokához, a bérkérdést a létminimum elvei alapján rendezzék. Miután nem ismerem a törvény megalkotóinak errevonatkozó felfogását, nem állítom határozottan, hogy a létminimumot tették a bérkérdés rendezésének alapjául, sőt hajlandó vagyok elismerni, hogy még nem is gondoltak arra, hogy ők a nyomorminimumot veszik alapul. Azt kell

1 azonban kérdeznem, miért osztották fel az országot három területi zónára? A bérszabályozásnál nem az a feladat, Ihogy a munkás megélhetését biztosítsuk, hanem közgazdasági alapelv az, hogy a bérkérdést úgy kell rendeznünk, hogy a vállalkozó fizetési kötelezettsége olyan fokú legyen, amely a munkást a termelési költségek alapján a munka értékének megfelelően igazságosan megilletti. Indokolatlan a területi bérrendezés más szempontból is, tudniillik nem veszi figyelembe az árak alakulását. Akkor ugyanis, amikor annak a gyárosnak megengedik faluhelyen, hogy kevesebb bért fizessen a munkásnak, ő ugyanolyan áron adja el áruit, ugyanolyan áron vehet, tehát itt jogtalanul egy pluszt, többletet von el a munkástól. A területi bérrendezésnek van még egy másik szempontja, amely helytelen, a népese dés-politika szempontja. Igen bűnös az az intézkedés, amely akkor, amikor körülöttünk