Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. ülés-e 1939 június 2e-án, szerdán. 251 »Maga állat!« jelzőkkel aposztrofálják. Kérdezem én a t. Házat, hogy azt a dolgozó, komoly és kemény munkát végző magyar munkást, aki az élet minden fázisában becsületesen megállotta a helyét, szabad-e egy zsidó jampecnek így aposztrofálnia? (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A bányatársulathoz panaszai forduló anyákat olyan jelzőkkel illetik, amelyeket én még zárt ülésen sem mernék a t. Háznak elmondani. Méltóztassanak elképzelni, micsoda elkeseredés van ezeken a telepeken, amikor ilyen bánásmód" mellett kell dolgozniok az emberek ezreinek. (Keck Antal: Ilyenkor hol Van az erős kéz?) T. Ház! Mint említettem, a bánya területén igen dívik a büntetéspénzek levonása. Ha egy szerencsétlen munkás pár percet késik, — hiszen a legnagyobb részük 10—15 kilométerről kénytelen bekerékpározni — húsz pengő bírsággal büntetik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Milyen törvényes alapon?) Magam is munkaadó vagyok, de soha nem mernék még egy elveszett szerszámért sem levonni pár pengőt a munkásaimtól, mert ha elszaladna az ipartestülethez, engem igen súlyosan megbüntetnének. Kérdezem én, hogy micsoda szokásjog vagy micsoda jog alapján mernek levonni 20 pengőt ezektől a szerencsétlen emberektől, akiknek a legnagyobb része alig 50—60 pengő havi fizetést kap és ezek a levonások nem részletekben történnek, hanem egy összegben! (Meizler Károly: Borzasztó! — Keck Antal: Szociális intézkedés!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Gruber Lajos: Tisztelettel kérnék a Háztól 15 perces meghosszabbítást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: A: képviselő úr már kérte a meghosszabbítást, ezt azonban a Ház többsége elutasította. Gruber Lajos: Most újból kérem. Elnök: Kétízben nem kérhet meghosszabbítást a képviselő' úr. (Hubay Kálmán: Meg kellett volna az elején adni, mert ezek nagyon érdekes dolgok. Meg kellett volna adni.) Csendet kérek! Gruber Lajos: Szeretném, Ha a Ház valamiképpen módot adna nekem, hogy ezeket itt a ^ nagy nyilvánosság előtt elmondhassam. (Egy hang a baloldalon: Majd a viszonválasz során! — Hubay Kálmán: Nincs viszonválasz. Nincs itt a miniszter úr! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van a miniszter úr?) Elnök: Képviselő úr, a házszabályok értelmében méltóztassék befejezni felszólalását« {Felkiáltások a jobboldalon: Majd legközelebb elmondhatja.) Gruber Lajos: Mivel úgy látom, hogy a t. Képviselőház tagjai belátták, hogy kár volt előlem elzárni a szólás jogát. (Hubay Kálmán: Nem kellett volna eleve elzárkózni előle!) leszek bátor a további anyagot a legközelebbi iiiterpellációs napon elmondani, (Hubay Kálmán: Két hónap múlva!) Mindenesetre csak azt szeretném még befejezésképpen elmondani, hogy amikor mi állandóan a krisztusi igazságokat hirdetjük, amikor mi a szociális igazságokat hangoztatjuk, akkor nekünk, legyünk bár a baloldalon, ha magyar emberek vagyunk, fajtánk érdekében mindenképpen oda kell hatnunk, hogy ezek a hitványságok, ezek az anomáliák a legrövidebb időn belül megmegszűnjenek. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Tessék befejezni. Gruber Lajos: Éppen ezért arra kérem a í. kormányzatot, szíveskedjék a legsürgősebben intézkedni, hogy ezek a munkabérmegállapító tárgyalások ne játékok legyenek, hanem komoly tárgyalásokká váljanak és ne történhessék meg az, hogy ezek a zsidó vállalatok tovább is uzsorázhassák a munkásságot. (Elénk helyeslés.) " Nekünk új jogrendet kell teremtenünk, azt a jogrendet, amelyet Krisztus hozott, amikor kimondotta azt, hogy minden embernek, mindenkinek egyforma joga van a boldoguláshoz, tehát a boldogulás eszközeihez is. Ehhez, kell nekünk, testvéreink, kezetfognunk és ezt kell mindenáron keresztülvinnünk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az interpellált miniszter úrnak. (Meizler Károly: Decemberiben kapunk választ! — Keck Antal: Hol vannak a miniszterek? — Egy hang a jobboldalon: Dolgoznak!) Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszter úrhoz az 1937. évi XXI. te- és a legutóbbi Goldberger-gyári sztrájk tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a bérszabályozást nálunk «milyen helytelen alapelvekre építették fel? Van-e tudomása arról, hogy az 1937. évi XXI. te. még nincsen minden szakmában végrehajtva? Van-e tudomása arról, hogy ki szította és hogyan zajlott le a Goldberger-gyári sztráik? 2.. Hajlandó-e a miniszter úr a fent jelölt törvényt minden vonalon végrehajtani? Hajlandó-e a Goldberger-gyári sztrájk ügyében az illetékesek ellen az eljárást megindítani? — Palló Imre s, k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk!'" Halljuk! — Taps a, szélsőbaloldalon.) 1867 óta általános és üdvözítő politikai vélemény az, hogy amit a kormány csinál, az jó. Ez abban a hagyományban gyökerezhet, amely abban a filozófiában csúcsosodik ki, amit a magyar ember hangoztat, hogy úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hiszen a történelmi idők, a történelem lapjai igazolják, hogy a magyar tömegekből iparkodtak a politikai érzéket kiszorítani, tudatosan kivették őket a politikai életből és így szabad teret engedek, hogy valóban a kormány csináljon mindent és a kormány sajnálatosan rendszerint csak úgy 50—60 évvel kullogott a haladás szekere után. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon és balfelől.) Ez történt nálunk a bérkérdésben is. Körülbelül 2 esztendővel ezelőtt évtizedes harcok után jutottunk el odáig, hogy végre belátta az igen t. kormány, hogy a bérkérdések terén uralkodó állapotok tarthatatlanok és ezeknek intézményes megoldása szociális követelmény. A gőgös osztályszellem, amely nálunk uralkodik, természetesen nem a józan belátás alapján jött rá a dolgok szükségességére, a kérdés megoldásának fontosságára, hanem a haladó világ kényszerítő körülményei alatt. Nem ha-