Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

•250 Az országgyűlés képviselőházának i meg

%( Méltóztassék elképzelni, ezekből a kis bérekből kell ezeknek a szerencsétlen embereknek eltartani 4—6, sokszor 8 tagú családot is. Amikor panaszra mennek és a kicsiny bérek felemeleset követelik, akkor akad magából kivetkőzött magyar ember, aki odavágja annak a munkásnak, aki 2 pengőt keres és ebből kell hattagú családot eltartani, hogy »megélnek maguk 1 pengőből, sőt éhből még félre is tehet5j*£: Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy a 40 tilleres kenyér ára idejében frivol játék így beszelni a magyar munkással. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A magyarországi szénbányák igen sok egyéb üzemmel kapcsolatosak, így például a tatabányai szénbánya-telepen van meszko-üzem, mész-üzem, cementgyár, brikettgyár, sőt van szénlepárológyár is. Bérmegállapítás egyedül csupán a mészkőbányászat terén történt, azonban mint megállapítottam, itt sem tartják be az előírt munkabéreket. Hihetetlen anomália uralkodik ezen a téren. A munkások hiába mennek panaszra, hiába, fordulnak a bányaigazgatósághoz, a legjobb esetben azt a választ kapják: »ha nem tetszik, kotródjanak, menjen máshová«. A panaszok többi része a munkaidő túlhajtására vonatkozik. Bár Magyarországon nagy általánosságban mindenütt a 8 órai munkaidőt hoztak be, a bányaüzemekben még mindig 12, sőt sokszor 14 órás munkaszakaszok vannak, de amikor a munkások emiatt panaszt tesznek és a 25%-os bértöbbletet követelik, akkor rideg elutasításban részesülnek. A munkaidőre vonatkozik a 48/1939. sz. iparügyi miniszteri rendelet, amely kimondja, hogy csak igen megokolt esetekben szabad a munkaidőnek háromheti átlagban 56 óráig terjednie. A baj nem is itt van tulajdonképpen, hanem ott, hogy ezek az emberek, akik a legtöbb esetben akkord-munkát végeznek, ezzel a túlhajtott idővel sem tudnak többletkeresetet biztosítani maguknak. Súlyos panasz még az is, hogy vasárnapi és éjszakai munkák után sem kapják meg a hivatalosan megállapított 25%-os felárt. A túlhajtott munka miatt igen gyakori az üzemi baleset a bánya területén. El lehet képzelni, hogy micsoda munka folyik ott, ahol békében a munkásnak, a csillésnek, a vájárnak 15—20 csillét kellett egy műszak alatt produkálnia, és itt ma 35—40 csillét követelnek tőle. El lehet képzelni, hogy micsoda robot, micsoda ideget, lelket ölő munka ez. Nem lehet csodálni tehát, hogy eközben a munkások tömegei szenvednek sérüléseket. És itt jön a bányatársulatnak az az igen antiszociális intézkedése, hogy amikor megsérül egy munkás, akkor még 3—20 pengőig terjedő bírsággal sújtják, mondván, hogy az ő vigyázatlansága okozta a balesetet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szörnyű!) Kérdezem a' t. Házat: hol vagyunk mi 1939-ben? Ez a szociális gondoskodás? így akarunk munkástömegeket a nemzeti gondolat számára megnyerni? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ilyen üzemi politika és ilyen ellenőrzés mellett nem lehet nemzeti érzésű magyar munkástömegeket nevelni; ezzel az intézkedéssel, ezzel a politikával csak elkeseredett és mindenre képes tömegeket lehet nevelni. {Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És amikor ezek a szerencsétlen emberek szólni mernek, fellépni mernek, »piszkos kommunista csürhe« néven említik őket. (Hubay Kálmán: Ez a legkönyïiyebb!) A legutóbbi választások megmutatták, hogy a magyar munkásság és speciálisan a (. ülése 1939 június 28-án, sierâàn. magyar bányamunkásság nem koininunistá, mert a tatabányai kerületben 16.000 szavazó közül mindössze 1800 szavazott" a szociáldemokrata pártra, a többi szavazat pedig megoszlott a Mép és a Nyilaskeresztes Párt^ között. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Általában szabad-e akkor, amikor a munkásságnak ilyen nagy tömegei nyilatkoznak meg a nemzeti gondolat mellett, őket kommunista bandának nevezni? (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A panaszok többi része a nyugbér kérdésére vonatkozik. Méltóztassanak elképzelni, hogy 35—40 évi kemény robot után, a föld, a bánya mélyében eltöltött kemény munka után ezek a szerencsétlen emberek havi 30—35 pengő nyugbért kapnak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De ezeken az eseteken kívül igen sokszor kizsákmányoló szerződéseket köt a bánya azzal a szerencsétlen munkással; behívják, mindenféle ürüggyel, későbbi munkák ígérgetésével szerződést kötnek vele, és vannak esetek — birtokomban vannak a jegyzőkönyvek — amikor 18 évi munka után kiegyeznek a munkással havi 5 pengő nyugbérben. (Nagy zaj és közbeszólások a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztasanak parlamentáris kifejezéseket használni. Gruber Lajos: Nem tudom egyszerű eszemmel megérteni, hogy lehetnek ilyen emberbőrbe bujtatott farkasok ezeknél az üzemeknél, hogy tudják lelkiismeretükkel, magyar lelkűkkel Összeegyeztetni ezeket az intézkedéseket. (Zaj és felkiáltások a szélsőjobboldalon: Magyart) Bár ezek a bányatársulatok zsidó vállalatok, amelyeknél sok a zsidó és a kikeresztelkedett zsidó alkalmazott, mégis azt tapasztalom szomorúan, hogy a leggonoszabb bánásmódot éppen keresztény magyar emberek tanúsítják ezekkel a szerencsétlen munkásokkal szemben. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Díszgójok.) Ezek a díszgójok, ezek a minden emberi mivoltukból kivetkőzött farkasok sanyargatják legjobban ezeket a munkásokat. Névszerint meg tudok egész sereget közülük nevezni. (Halljuk! Halljuk!) Kikeresztelkedett zsidó egy Raj nevű bányafelügyelő, aki a szénlepárolónál van, egy kikeresztelkedett zsidó vegyészmérnök, egy Müller nevezetű üzemvezető, főfelügyelő, aki például kiköti, hogy munkásai ne nősüljenek meg, aki kötelezvényt irat alá velük, hogy az üzemnél való idejük alatt nem fognak megnősülni. (Hubay Kálmán: Ez a családvédelem! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor papjaink a szószékeken egyebet sem tesznek, mint az egyke ellen prédikálnak, amikor tudós professzoraink ankétet ankét után rendeznek, hogy ezt a _ szörnyű népbetegséget valahogyan eliminálják, akkor megtűrik Magyarországon, hogy egy ilyen, embernek nem nevezhető, hitvány duvad a magyar embereket, a magyar fiatalságot ki akarja rekeszteni a házaságból. (Úgy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Én azt ihiszem, hogy azzal az emberrel szemben, aki ilyesmire vetemedik, a törvény legszigorúbb intézkedései sem elég szigorúak. (Meizler Károly: Hány helyen kikötik ugyanezt! — Hubay Kálmán: A szerencsi cukorgyárban például!) T. Ház! A panaszok többi része a bánásmódra vonatkozik. Talán nem is hiszik el nekem, igen t. képviselőtársaim, hogy ezeket a munkásokat, ezeket a komoly és élemedett családapákat »Maga barom!«, »Maga hülye!«,.