Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-11
242 Az országgyűlés képviselőházának 1 ezt a pártot elfogadja, azt a pártot nem. fogadja el normális ellenzéki pártnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Álparlamentarizmus! — Elnök csenget.) A belügyminiszter úr ezzel a válaszával súlyosan megsértette a törvényt, megsértette az alkotmányt, amelyhez olyan gyakran és olyan szívesen fejezi ki ragaszkodását a kormányzat (Lili János: Kiskorúvá tette a köztisztviselőket!) amelynek védelmében ilyen rendkívüli és törvényellenes intézkedésekhez akar nyúlni. (Lili János: Hol van most a belügyminiszter 1 ? — Keck Antal: Most gondolkodik!) Arra kérem a belügyminiszter urat és a kormányzatot, hogy olyan rendeletekkel, amelyeknek már semmi törvényes alapjuk nincs, ne éljen és ne próbáljon élni, legfőképpen pedig ne akarjon senkit ijesztgetni. (Lili János: De minket vádoltak diktatúrával!) Amikor a belügyminiszter úr határozott és kemény válaszát nélkülözni vagyunk kénytelenek, fel kell idéznem egy visszaemlékezést a keszthelyi gazdászok diákéletének egy kedves, romantikus esetére. Amikor hatodik éve járt a praxi és még mindig nem tudott a vizsgáján keresztülmenni, egy trükkhöz folyamodott, betakart ezüstpapirosba egy csokoládé-revolvert és úgy dugta be a zsebébe, hogy a csöve kilátszott, így ment be a tanárához és erélyes szavakkal felszólította, hogy most azután egyszer már igazán engedje át a szigorlaton. A tana" —• mint a kis történecske mondja — megijedt és megígérte ezt, mire a praxi kivette a zsebéből a csokoládé-revolvert, levette róla az ezüstpapírt, megfelezték, azután pedig békével távozott és keresztül is ment a vizsgán. Én a belügyminiszter úrnak ezt a homályos válaszát ilyen ezüstpapirosba takart csokoládé-revolvernek tartom. Ezzel akarja a köztisztviselőtársadalmat ijesztgeni, hogy ne léphessen fel nyíltan és politikai meggyőződését ne vallhassa meg nyíltan. Azt .hiszem» hogy ennek semmi értelme sincs a (belügyminiszter úr szempontjából. De semmi értelme sincs a kormány szempontjából sem,, mert hiszen a köztisztviselői tömegek már úgyis megnyilatík óztak a választásom (Ügy van! Ügy van! a Szélsőbaloldalon, — Hubay Kálmán: Befütyültek a 3400-asnak!), nyiltan megmondták, hogy ők hova tartoznak és a választási eredmények semilyen kétséget sem hagynak fenn aziránt, hogy Budapesten és Budapest környékén a tisztviselőtársadalom nagy része igenis a nemzeti szocialistapártokra szavazott és ezekhez tartozik. (Ügy van! Ügy van! — helyeslés' és taps a szélsőbaloldalon.) Nincs tehát semmiféle célja annak, hogy továbbra is homályos válaszokkal igyekezzék a miniszter úr ijesztgetni a tisztviselő,társadalmat. Ez a gyámkodás megszégyenítő a tisztviselőtársadalomra nézve, mert ez a tisztviselőtársadalom a magyar középosztály legértékesebb része, a krémje, ez az a társadalmi osztály, amely igenis magában hordozza a nemzeti gondolatot. Ez a tisztviselőtársa dalom a múltban mindig tudta, hogy hová kell tartoznia és mindig a nemzeti irányzathoz tartozott (Ügy van! ügy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon), mindig tudta, mi a kötelessége. A zsidóság a középosztályt ki akarta sajátítani és ekkor láttuk, hogy éppen a tisztviselői társadalom volt a keresztény magyar középosztály {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Semilyen szükség sincs &rra, hogy ezt a társadalmi osztályt gyámság . ülése 1939 június 28-án, szerdán. alatt tartsák és megtiltsák neki, hogy politikai álláspontját kifejezhesse. Kérjük az igen t. kormányt, hagyjon fel az ilyen rendeleti úton való 'kormányzással, hagyjon fel azzal a homállyal,, amely eddig politikai nyilatkozatait takarta, mert ezekből csak egyetlen egy konzekvenciát lehet levonni és ez az, hogy egy kompromisszumos kormány nemcsak a cselekedeteiben, hanem nyilatkozataiban is azért kénytelen ilyen homályba takarózni, mert ezzel tulajdonképpen az életét akarja ideig-óráig meghosszabbítani. Mi kijelentjük, hogy ez sokáig nem fog tartani. (Ügy van! Úqy van! Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a belügyminiszter?) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter urnák. Következik Szöllősy Jenő képviselő úr interpellációja a föl dm ívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): „Interpelláció a m. kir. f öldmívelésügyi miniszter úrhoz a hagymaértékesítéssel meghízott úgynevezett Metesz. makói szervezetében tapasztalható sajnálatos tünetek tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy a hagymaértékesítés lebonyolításával foglalkozó Metesz.-ben még mindig tekintélyes részben zsidó érdekeltség foglal helyet? 2. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni arra nézve, bogy a Metesz. szervezetéből <a zsidó érdekeltség teljes mértékben azonnal kizárassék? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs jelen!) A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik Tóth János képviselő úr interpellációja a m. kir. földművelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szöveigét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a pestmegyei Prónay-féle bérleten tapasztalálható sajnálatos munkásviszonyok tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a tápiógyörgyei Prónay-féle birtokon a munkások helyzete tarthatatlan,^ mert a részes tengeri munkáltatásait a szokásos harmados részaránytól etltérően ötödén kívánják? 2. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni arra nézve, hogy a Prónay-féle bérbirtoíkon a műnk ás viszony ok átvizsgáltassanak és a munkások munkájuk után őket megillető tisztességes bért kapjanak?« Elnök: Az interpelláló kénviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! — Taps a szélsőbaloldalon.) Tóth János: T. Ház! A mezőgazdasági munkás megélhetésének alapját alkotó legkisebb naoszámbérek megállanításáról szóló törvény kijátszása történik azáltal, hogy nálunk, különösen a nagykátai járásban — és amint hallom, az ország más részeiben is — a nagyhír tokosság nem fizet napszámbéreket, hanem vészes munkára adja ki földjeit és ezeknél a részes munkálatoknál nem térítődnek metg a megállapított legkisebb napszámbérek. Tudvalevő ugyanis, hogy a részes munkálatoknál kukoricát, cukorrépát és más ilyen vetemény eket
