Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1939 június 28-án, szerdán. 241 állam és a társadalom politikai szerkezetének meghatározása irányában a törvény rendes út­ján érvényesülést kereső törekvések mentesek a kormányhatóság: ellenőrzésétől.« Itt van azután a képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése, mely azt mondja (olvassa): »A törvényjavaslat v tertniészetszerűleg nem vonja szabályozása kö­rébe az egyesületi jog egész anyagát, hanem az adott szükségességnek megfelelően csupán két szűkebb tárgyikörre terjed ki. Az egyik az, hogy pontosan megállapítsa az egyesületek és más s szervezetek működésének a törvényes ke­reteit és ezzel kapcsolatban meghatározza a tilos egyesületi, illetőleg szervezeti működések­nek a fogalmát. A másik tárgykör pedig« — ez az, ami bennünket érdetkel — «amelyet ez a törvényjavaslat szabályozás alá von. a politi­kai pártokat érinti, de csak egészen körülhatá­rolva abban a vonatkozásban, amelyet a tör­vényjavaslat az egyesületekkel és más szerve­zetekkel kapcsolatban is szabályoz, hogy tudniillik sem egyesületben, vagy bármily megjelölésű más szervezetben, seta politikai pártban az ezekhez való tartozás vagy a veze­tőség- irányában való engedelmesség vagy más kötelesség megerősítésére esküt, fogadalmat, ünnepélyes ígéretet, vagy bármilyen más olyan nyilatkozatot megkívánni nem szabad, amely lel ki ismére tbeli lekötelezettséggel jár. Ezt a két kérdést a törvényjavaslat 1, és 2. §^a sza­bályozza, a további §~ok pedig az ezekkel kap­csolatban szüikséges rendészeti és megtorló rendelkezéseket foglalják magukban.« Ez tehát a jelenlegi törvényes helyzet, ez a most hatályos törvény. Már most méltóztassa­nak megnézni, hogy ennek ellenére milyen vá­laszt adott a belügyminiszter úr. Baky képvi­selőtársam interpellációjára adott válaszában a belügyminiszter úr a következőket mondta (olvassa): »Legyen szabad még 1 a 3400. számú rendeletre áttérnem ... Ez a rendelet azt mondja, hogy nem lehet köztisztviselő, 'közal­kalmazott olyan párt tagja, amely nrogramm­jával és magatartásával az állam és a társa­dalom érdekeit veszélyezteti. Ez ennek a ren­deletnek lényege. Minden párt vizsgálja meg à saiíát lelkiismeretét . . . (Zaj és mosdás a szélsőbaloldalon.) Ez most egy hirtelen fordu­lat; tehát nem a belügyminiszter úr vizssrália meg, hanem azt mondja, hogy (olvassa): »Min­den párt vizssrálja meg a saját lelkiismeretét abban a tekintetben, vájjon az a magatartás és Programm nem veszélyezteti-e az állam ér­dekeit és amennyiben nem; akkor senkinek sem lesz az ellen kifogása, hogy egy ilyen párt­nak a köztisztviselők tagjai legyenek.« (Mozgás és • zaj a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Miért van akkor törvény és miért van érvény­ben rendelet? — (Elnök csenget.) Azt mondja továbbá a belügyminiszter úr (olvassa): »Én egy szó kifogást sem emeltem az ellen a programm ellen, amelyet a nem­zeti szocialistapárt most legújabban hirdet.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor miért internáltai? »Ém ismételten hangsúlyoztam az urak előtt és itt a nyilvánosság előtt is kije­lentem, a legboldogabb ember leszek akkor, ha önöket normális parlamenti ellenzékként te­kinthetem. A legboldogabb leszek akkor, ha önök lehetővé teszik egy normális alkotmá­nyos élet folytatását ebben az országban és ha nem adnak okot arra, hogy önöket az ország rendbe és alkotmánya felforgatásnak vádjá­val lehessen illetni.« (Mozgás a szélsőbalolda­lon.) T. Képviselőház! Mi itt a^ helyzet? A bel­ügyminiszter úr fennállónak ítéli a rendeletet és hivatkozik rá, pedig ez a rendelet nem áll fenn. Nyilvánvaló azonban, (hogy ha egy ké­sőbb hozott törvány hatályos lesz, akkor azzal szemben rendeletre már nem lehet többé hi­vatkozni. Lux locuta, causa finita — a tör­vény szólt, az ügy be volna fejezve, ha ismer­nék a törvényt. De úgylátszik, ez a törvény elkerülte a belügyminiszter úr figyelmét és a miniszter úr nem tudta azt, hogy ez a törvény milyen kautélákkal, milyen körülírással fog­lalkozott a politikai pártokkal. Egyedül a törvény dönthet ebben a kér­désben. A törvény indokolását felolvastam és felolvastam az együttes bizottság jelentését, amely teljesen tisztázza ezt a kérdést. Beszé­dem elején azt mondottam, hogy homály jel­lemzi a kormánynyilatkozatokat. Teljes mér­tékű a homály, mert hiszen a belügyminiszter úr egyik mondatában egyszerűen a politikai pártolk hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy a pártok ítéljenek önmaguk felett, a másik mondatában pedig, amely azzal merő­ben ellentétes, azt mondja, hogy »a legboldo­gabb ember akkor leszek, ha önöket normális» parlamenti ellenzékként tekinthetem«. (Keck Antal: Mi az, hogy »normális ellenzék?«) Itt a körül forog a vita, hogy lehet-e köz­tisztviselő a nemzeti szocialistapártoknak tagja, igen vagy nem? A belügyminiszter úr egy árva szóval nem mondotta azt. Ihogy lehet, azt sem mondotta, hogy nem lehet. Hivatko­zik egy törvénnyel megszüntetett rendeletre és egészen homályos választ ad, a helyett, hogy odaállna és őszintén kinyilvánítaná azt, hogy: az a 3400-as rendelet, amely miatt en­gem az egyik képviselőtársam meginterpel­lált, már régen nem áll fenn, nem hatályos, tehát ne is forduljanak hozzám ilyen kérdés­sel, hanem tessék elolvasni a törvényt: 1938: XVII. tc.-t. abban mindenki megtalálja, hogy milyen korlátozások állanak fenn a politikai pártok tekintetében: minthogy pedig szó sincs arról, hogy ezek közül a politikai pártok kö­zül bármilyiknek tagjait is elítélték volna a törvényben meghatározott vétségek és bűncse­lekmények miatt, következésképpen semmi jogom sincs bárkit befolyásolni abban a te­kintetben, hoey ezeknek a pártoknak vala­melyikébe belépjen. Ez lett volna az egyenes, kemény, becsüle­tes válasz a belügyminiszter lírhoz intézett kér­désekre. A belügyminiszter úr azonban e he­lyett azt mondotta, hogv ő lenne a legboldo­gabb, ha rendes, normális ellenzéki pártként tudná tisztelni itt a nemzeti szocialistapárto­kat, (Zaj a szélsőbalodalon.) Arra kérem igen t. képviselőtársamat párt­állásra való tekintet nélkül, hogy méltóztassa­nak egy kissé a politikai múltba visszatekin­teni, méltóztassanak csak a háború előtti po­litikai helyzetre visszagondolni és méltóztassa­nak arra gondolni, mi történt volna, ha feláll akkor egy békebeli belügyminiszter és ilyen választ ad egy rendelet fennállása, vagy fenn nem állása tekintetében. (Mozgás és zaj a szé­sőbaloldalon. — Lili János: Már régen megbu­kott volna!) Méltóztassanak arra gondolni, hogy a régi néppárt, vagy a függetlenségi párt fennállása, elismerése és tagjai felett akar a belügyminiszter diszponálni és kijelenti, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents