Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

24Ö Az országgyűlés képviselőházának li jog lejárta után többé már nem lehet becsü- letes magyar emberekkel szemben alkalmazni, olyanokkal szemben, akik végül is a magyar nép bizalmából képviselői mandátumot nyertek. Hangsúlyoznom kell tehát azt, hogy a társadalom krémjére, a magyar középosztályra olyan intézkedést, amely a társadalom salakjára vonatkozott, többé már nem lehett alkalmazni. A kihágási eljárásnál is előírja a törvény és a szabályrendelet azt, hogiy egy-kétpeng ős büntetés esetében is főtárgyalás tartandó, előírja a vádlott meghallgatását és meg*adja a 'lehetőséget a védekezésre». De itt egy egyszerű közigazgatási határozattal állunk szemben, amely ellen semmi különösebb appelláta nines. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Eiz as alkotmányosság! ) Én azt mondom, t. Képviselőház, hogy a szabadságjogokat nem lehet így intézni és így elintézni. Amikor a kis büntetéseknél is háxom bírói fórum van és három bírói fórum ad leihetőséget a tárgyilagos intézkedésre, akkor nem lehet egy politikai fórum kezébe letenni ezt a jogot; hiszen ebben az esetben nincsen egy;zetrűbb dolog, mint hogy az én politikai ellenfeleimet internálom, ha azok nekem kellemetlenek. (Élénk taps a szélsőbaloldalon ) A hungarista párt me*gszünt, tagjai immár nem tartoznak pártkeretbe, tehát lehetetlenség az, hogy ezek az emberek még mindig internálva legyenek, vagy rendőri felügyeled alatt álljanak, csak azért, mert régebben egy párt tagjai voltak. Meddig, t. Házi Joggal kérdezzük: meddig lehet az embereknek, a szavazó polgároknak türelmével eaen a téren visszaélni? De ugyanez a helyzet a 3400-as rendelet terén is. Itt van a kezemben ez a sokszor emlegetett miniszterelnöki rendetlet, amelyet a Budapesti Közlöny 1938 május 21-i számában találunk meg. A május 21-én megjelent rendelet után egy második bizalmas rendeletet, egy belső, intern rendeletet adtak ki az összes hivatalfŐnököknek, polgármestereknek, fő- és alispánok részére, amely intern rendeletben pedig fel vannak sorolva azok a pártok, amelyekre vonatkozik ez az elvi jelentőségű rendelet. Ez az intern rendelet kimondja, hogy az akkori hungarista pártnak, azután az összes nemzetiszocialista pártoknak, közöttük a keresztény nemzetiszocialista pártnak sem lehetnek tisztvisetlőlk a tagjai. Hangsúlyozom, hogy ez a rendelet 1938 május 21-én jelent meg. (Hubay Kálmán: A tisztviselők fütyültek rá!) Kevéssel utóbb hatályossá vált egy ezzel kapcsolatos törvény. Az 1938. évi XVII. te, az egyesületi szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló törvény, amelynek kihirdetése 1938 május 28-án rendeltetett el s kihirdetése május 29-én történt. Amint köztudomású, minden törvény kihirdetése után 15 nappal válik 'hatályossá, érvényessé, tehát 1938 június 13-án ez a törvény hatályossá, érvényessé vált. Azt pedig minden közjogot tanult ember tudja, hogy a törvény felette áll a rendeletnek, a törvény lerontja minden rendelet erejét. Vitatkozhatunk itt a 3400-as rendeletről. A belügyminiszter úr olyan választ adott, ameilyiben azt állította, hogy fennáll, érvényes ez a rendelet és kiderül, az, hogy ez a törvény 1938 június 13-tól érvényben van, következésképpen az a rendelet, amelyről ma egy hete a belügyminiszter úr megállapította ülése 1939 június 28-án, szerdán. azt, hogy fennáll é

s amelyről azt mondotta, hogy annak alapján igenis még joga, van intézkedni, tulajdonképpen nem áll fenn, annak a rendeletnek alapján a 'belügyminiszter úrnak nem lett volna joga semmiféle kijelentést tenni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Ez az alkotmányosság!) Annak a rendeletnek a címe, amelyről szó van: »Az egyesületi tagságra vonatkozó rendelkezések ellen vétő köztisztviselők és egyéb alkalmazottak fegyelmi felelősségrevonása tárgyában« kiadott rendelet. Pontosan ugyanezzel a terminológiával intézkedik az előbb említett, törvény, amelynek 2. §-a azt mondja, hogy (olvassa): »A jogszabályok alkalmazása szempontjából titkos egyesületnek vagy titkos szervezetnek, illetőleg titkos működést folytató politikai pártnak kell tekinteni minden olyan egyesületet, vagy bármilyen más megjelölésű szervezetet, illetve pártot, amely az 1. § rendelkezései ellenére működik«. Mit mond az itt hivatkozott 1. §, amelynek alapján történik az elbírálás?! Azt mondja, hogy (olvassa): »Egyesület, vagy bármilyen más megjelölésű szervezet csak a 'belügyminiszter által láttamozott alapszabályok szerint működhetik. Ez a rendelkezés a törvényhozásban vagy törvény által alkotott más testületben való képviseletre irányuló politikai párt működésére nem vonatkozik«. (Hubay Kálmán: Na!) Engedélyt tehát a belügyminiszter úrtól nem kell kérni semmiféle politikai pártra. De mégis mi tehát az, ami tilos? (Olvassa): »A politikai párt működésében tilos az egyesülethez, vagy szervezethez, illetőleg párthoz való tartozás, vagy a vezetőség irányában való engedelmesség, vagy más kötelesség megerősítésére esküt, fogadalmat, ünnepélyes ígéretet, vagy bármilyen már lekötelező nyilatkozatot venni.« Most tehát az a helyzet, hogy a tilos működést folytató politikai pártokat a 3. § alapján csakugyan feloszlathatja a belügyminiszter, de ennek előfeltételei vannak. Mik ezek az előfeltételek: Megmondja az említett törvény. Ez a törvény ugyanis 4.-5. §-ában megmondja, hogy ki követ el vétséget, kihágást, általában ki követ el bűncselekményt. Fel kell jelenteni azt, aki bűncselekményt követ el, bírói ítéletben kell leszögezni, hogy az illető bűncselekményt követett el, s akkor azután jogában van a belügyminiszter úrnak a törvényellenesen működő pártokat feloszlatni. De hol van itt 'bírói ítélet, hol van itt csak egyetlen egy olyan eset, amely ide, ez alá a törvény, alái tartozott volna? Nincs sehol, t. Ház. Következésképpen teljesen igaz az az állításom, hogy az a rendelet, amelynek fennállásáról a belügyminiszter úr legutóbb nyilatkozott, ennek a törvénynek folytán már nem alkalmazható. De ne az én egyszerű, szerény törvénymagyarázatom álljon itt a t. Ház előtt, hiszen a legautentikusabb törvénymagyarázó maga a törvényhozó. Itt van magának a képviselőházi bizottságnak a jelentése, s itt van a kezemben először is imagának a törvényavaslatnak az indokolása, amely azt mondja (olvassa): »Ugyanilyen értékű a törvényhozásban való képviseletre irányuló politikai párt tekintetében tett rendelkezés, mint a magyar alkotmányos jogi felfogásnak valóban eszményi nemességbe emelkedő megnyilvánulása, amely a legtágabb lehetőségeket biztosítja arra nézve, Ihogy az