Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. van! tfgy van! — Taps.) Végtelenül szomorú lenne, ha a keresztény magyar vezető ugyan­ott folytatná, ahol a zsidó abbahagyta. (Ügy van! tfgy van! Helyeslés.) Európaszerte azt látjuk, hogy rendkívüli idők az államhatalom­tól rendkívüli intézkedéseket követelnek. A ke­resztény párt, ha azt látja, hogy az államhata­lom erősebbé, ütőképesebbé, gyorsabb iramúvá tételéhez szükség van arra, hogy az több hatal­mat kapjon, ezt a több hatalmat mindenkor szívesen megadja. Azt az egyet megadni azon­ban soha nem lenne hajlandó, — hiszem, hogy nem is kerül rá sor — hogy az államhatalom bármikor is belenyúljon az egyén lelkiismereti szabadságába^ a szülők és az egyház szabadsá­gába. (Ügy van! Ügy van!,— Rupert Rezső el­hagyja a termet. — Egy hang a jobboldalon: Rupertnek nem tetszett a f keresztény beszéd. Kiment.) Igazán nem ambicionálom, hogy tes­sék Rupertnek a beszédem. (Éljenzés.) Mélyen t. Ház! Szociális téren valljuk azt, hogy az államnak, a nemzetnek el kell mennie a teljesítőképesség végső határáig, (TapsJmert szociális szempontból — megint nem kell ma­gyaráznom egyetlen képviselőtársamnak sem — igen súlyos bajok vannak. Ezt látja a kor­mánypárt is, az ellenzék is — azt hiszem — egyformán, (Ügy van! Ügy van!) s valameiíy­nyien igazat adunk a Quadragesimo Anno-nak, boldogult XI. Piusnak, hogy ne áltassák magu­kat az államférfiak abban a tekintetben, hogy az állam rendje, a társadalom biztonsága a mai súlyos szociális viszonyok között fenntartható lenne. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Meg kell szűntetni azokat a rettenetes különbségeket, amelyek jövedelem és jövedelem között vannak. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Nekem, mint törvényhozónak nem lesz, mert nem lehet ad­dig nyugodt éjszakám, amíg azt látom, hogy Vida Jenőnek 360.000 pengő évi jövedelme van... (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden ol­dalán. — Elnök csenget. — Egy hang a szélső­baloldalon: Sokkal több van!) 360.000 pengő be­vallott jövedelme van, (Derültség és taps. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez már más!) ugyanakkor, amikor odahaza az én becsületes, frontharcos, ötgyermekes, látástól vakulásig dolgozó édes testvérem nem tud elérni évi ezer­pengős jövedelmet. (Ügy van! Ügy van! — Taps. ]— Keck Antal: Gyerünk a törvényjavas­lattal! — Elnök csenget. — Gr. Festetics Do­monkos: A Bíró-család még ma is szabadlábon van! •— Keck Antal: Gyerünk a törvényjavas­lattal!) Hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy a lehetőségeket, a realitásokat tekintetbe kell venni. (Egy hang jobbfelől: Okos beszéd!) Mi nem vagyunk forradalmi r párt, azt mondjuk, el kell menni a teljesítőképesség végső határáig, de azontúl sem a kormány­pártnak, sem az ellenzéknek ígérgetnie nem sza­bad. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem szabad pedig azért, mert nem­csak a nyomor forradalmasít, hanem forradal­masít az a politikus is, aki a nyomorgók fan­táziáját teljesíthetetlen ígéretekkel felcsigázza. (Taps. — Keck Antal: A kormány többet ígért, mint mi!) Valljuk be őszintén, hogy ha ezen a téren keressük a hibát, akkor egyformán talá­lunk kormánypártiaknál és ellenzékieknél, mert hogy ki mit ígért, az igen sok tekintet­ben nem az illető képviselőjelölt pártállásától, hanem temperamentumától függött (Derültség és helyeslés.) és talán attól is, hogy mennyire akart mindenáron képviselő lenni. (Élénk de­rültség és taps.) , , nl .-. m T. Ház! Chateaúbriand-nal kezdtem, Tamási KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. 125 Áronnal fejezem he. (Halljuk! Halljuk!) Bizo­nyara a t. Ház minden tagja olvasta ennek a népi írónak gyönyörű új könyvét, a »Szülőtől­dem«-et. Ebben a könyvében leírja egv látoga­tását odahaza a maga kicsi székely falujában. Beszélget ott favágó testvéreivel és kérdezi, hogy amikor kinn vannak az erdőn, akkor po­litizálnak-e? Öccse, Gáspár azt feleli rá, hogy itt nálunk más beosztás van. Milyen? kérdi Tőle Tamási Áron. Azt feleli rá, hogy mi dol­gozunk s más politizál. A múltban, valljuk he, nemcsak Erdély­ben,^ hanem ebhen a csonka hazában is meg­történt, hogy a nép dolgozott, az urak politi­záltak, (Ügy van! Ügy van!) de nem úgy poli­tizáltak, hogy abból a népnek haszna lehetett volna. (Zaj.) Ezért született meg a nép ajkán az a közmondás, hogy a politika úri huncut­ság. (Keckj An ta' 1 : Most (pedig a nép dolgozik, a zsidók gazdagodnak!) Szeretném, ha ez az új parlament igazán új szellemben dolgoznék és munkásságának végén az lenne a legnagyobb elismerés a magyar néptől, ha ez a nép végre elfelejtené, ha kénytelen lenne elfelejteni azt a közmondását, hogy a politika úri huncutság, ha mi, ez a parlament és ez a kormány meg­mutatná, hogy a keresztény, a nemzeti, a szo­ciális politika ma már nem úri huncutság, ha­nem egybeforrás a magyar néppel, fanatikus hit a magyar jövendőben. Mivel itt a ciklus elején én abban a meg­győződésben vagyok, hogy a kormány ugyan­ezt hiszi és ugyanezért akar dolgozni, az in­demnitást megszavazom. (Hosszantartó, élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Taps a szélsőbaloldalon. — A szó­nokot tömegesen üdvözlik. — Felkiáltások jobbfelől: Rupert miért nem gratulált) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán. Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elsősor ban Közi-Horváth József igen t. képviselőtár­sam beszédére óhajtok reflektálni. Mindenek­előtt megállapítom, hogy beszédének legna­gyobb részét a legnagyobb örömmel hallgat­tam és magam is aláírom. (Helyeslés a jobbol­dalon. — Br. Vay Miklós: Az indemnitást is elfogadja?) Tessék, kérem? (Felkiáltások jobb­felől: Magát az indemnitást is. — Egy hang jobbfelől: Az a legfontosabb. — Zaj.) Azt mon dottam, hogy örömmel hallgattam beszédének legnagyobb részét, de más következtetésre fo­gok jutni beszédem végén. Nagyon örülnék, ha ezt a beszédemet mélyen t. képviselőtársam megküldené a tiszteletreméltó lelkészlakokba és plébániákra, hogy elolvassák. (Közi-Horváth József: Olvassák az írásaimat! 1,200.000 pél­dányban jelent meg!) Hála Istennek, de úgy látszik, nem elegen olvasták el. Nagyon örül­nék, ha ezt a beszédet is, amely nagyjában es egészében a nemzeti szocialista ideológiának felel meg, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) olvasták volna odakinn, (Br. Vay Miklós: Még nem olvashatták, most fogják kinyo­matni!) mert akkor mindenesetre kevesebb'tá­madásban részesítették volna a nyilaskeresztes pártokat s kevesebb támadásban részesítettek volna bennünket (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) 21

Next

/
Thumbnails
Contents