Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

126 Az országgyűlés képviselőházának 7. és több megértéssel találkoztunk volna. Mert, mélyen t. üLepviseiőhaz, amit ő itt mondott, nogy ez a mozgalom mindenekelőtt keresztény es magyar mozgalom, azt lVóZ-ben én ugyancsak emiondottain. [Ugy van.' Ugy van! — Tapa a szeisooaioiaaion.j ívunüenlóie zsidó rágalommal szeműén ±y&í-Den, amikor meg nem volt szerencsém itt ötven bajtárssal, kepviseiőtarssai együtt üinetni, csais magam álltam itt, már akkor kijelentettem, nogy am közibenk, keresztények es keresztyenek köze eket akar verni, aKi szembe akarja aintani a vallást a nemzeti érzessél, aki azt ánitja, nogy mi nyilasom egy uj vaiiast akarunk, az nazudik, meg peaig tudatosan nazucuk es ragainiaz. [Ugy vam Ugy van! — Taps a szeisooaioldaion.j Arra peuig, amit Közi-norvátn tisztelt kepviseioiarsaiu beszedeuen gazaasagi vonatkozásDan monaott, beszedem toiyainan ra fogok terni. T. Ház! Aki ismeri a múlt politikai életét, az nem iog csodálkozni es természetesnek íogja taiami, nogy mely megliatotisaggai áiiOK itt ötven nyilaskeresztes képviselőtársam közepette, akik éppen a tegnapi szereplésükkel bebizonyítottak, nogy nemcsaK nirdetnek egy új világot, de meg is íognak teremteni egy új világot. {Ugy van! Úgy van! Taps a szétsööalouiaion.) A tegnapi szereplésük eiénk cáfolata volt mindazoknak a rágalmaknak, azoknak a bejósiásoknak, hogy majd, ha bevonulnak ide a nyilasok, akkor l elforgatás lesz. Nem, t. túloldal és nem, liberális sajtó és nem: fertőzött keresztények. [Mozgás es zaj a joobolüalon. — tir. Festetics .Domonkos: Ki mondtad) Nem! Konstruktív munkát fogunk végezni, csak a tempó lesz gyorsabb és a politikánk lesz százszorta őszintébb. (Ügy van! Ugy van! Taps a szélsöbaiotdaton.) Büszke öntudattal állapítom meg, hogy nekünk volt igazunk, akik bíztunk a magyar fajtában, akik bíztunk a magyar lelkiségben, akik tudtuk és éreztük, hogy a szabadkőműves zsidó mákony csak ideig-óráig tudja a magyar lelkeket elaltatni. Az öntudatra ébredt magyarság ennél a legutóbbi választásnál is, — amely titkos volt ugyan, de nem egészen, amely tiszta volt ugyan, de egy kissé nomályos (Zaj a jobboldalon.) — gyakorlatlansága dacára is, megmutatta, hogy mi a magyar nép igazi véleménye. A statisztikát ismerjük, azzal nem akarok itt előhozakodni, de ha már a választásnál tartok, megállok ennél a kérdésnél és szóváteszek egy-két dolgot, ami a magyarázata annak, hogy itt csak ötvenen ülünk. Mindenekelőtt az a választójogi törvény, amely az ország választóinak nagyrészét megfosztotta a választójogtól. Ez törvényes úton történt, a múlt törvényhozásnak tagjai szavazták meg, amely törvényhozásból — hála a Mindenhatónak — nagyon sokat nem látok itt. (Taps a szélsőbaloldalon.) Négy éve, hogy a nagy lélek; tiprás eltávolított ezekből a padokból. Most visszajöttem és örömmel látok új arcokat. A régieket ismerem, tudtam, mi lakozik bennük. Az újakban reménységem van, hogy végeredményben velünk fognak majd együttérezni és együtt élni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Annak a bizonyos disszidens társaságnak a kiválása, amely az akkori kormánypárt megtisztulását idézte elő, higyjék el, a sikerükhoz nagyban hozzájárult azzal, hogy önök megtisztultabban, Ledermann Mórok nélkül vehettek részt a választásban. Mert borzasztó jelenség volt, hogy keresztény politikát hirdet egy párt, amelynek minden második szava versengése, 1939 június 22-én, csütörtökön. gés, hogy a nyilasok; szelét kikapcsolják a vitorlákból, de együtt ülnek Orava Zsigmonddal, Hevesi főrabbival és Ledermann Mórral. Ez a legnagyobb politikai erkölcstelenség volt és én, mint magyar ember, örülök, hogy megtisztultak. Régi parlamenti ember vagyok, a régi függetlenségi érából, mint akkori Apponyipárti, később pedig Bizony-párti és nem mint egyik liberálkeresztény újság megírta, Károlyi-párti képviselő voltam. Megszoktam, hogy a választások után jönnek az atrocitások felsorolásai. Ez két hétig szokott tartani és azután az ellenfelek a folyosón egymás nyakába borulnak, mintha semmi sem történt volna. Ez cl Z cl politika, amelyet Közi-Horváth t. képviselőtársunk olyan találóan az úri huncutság politikájának nevezett. Ha vannak sérelmek, azok sohasem az egyének sérelmei, mert a nemzet szempontjából nem az a fontos, hogy báró Hellenbach Gottfried jön-e ide, vagy Meskó Zoltán? A nemzet szempontjából fontos az, hogy az elvek csatározása, az elvek összemérközése alapján a legjobbak jöjjenek ebbe a Házba. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloláalon.) Amikor erre rátérek, nem esem abba a hibába, hogy általánosítsak, mert ahogyan vannak és hála Istennek voltak is hivatásuk magaslatán álló közigazgatási férfiak, úgy voltak olyanok is, akik megfeledkeztek arról, hogy ők a nép egyetemes érdekeit szolgálják s utasításra korrigálták a szerencsét. A választójogi törvény gondoskodott már arról, hogy a titkosság ne legyen — mint régebben mondották — a sötétbeugrás veszedelme. Az új választójogi törvény már gondoskodott arról, hogy azok az elemek, akik hat éve nem laknak egy helyben, szóhoz ne jussanak. Nem akarok arra rátérni, hogy a legnagyobb igazságtalanságnak, az emberi méltóság megsértésének tartom, hogy amikor munkát nem tudok odahaza adni valakinek, akkor nem hogy azt mondanám: magyar testvér, bocsáss meg nekem, én nem tudok neked a falvadban, az otthonodban, ott, ahol az őseid kapáltak, kaszáltak munkát adni, el kell menned, de majd gondoskodunk róla, hogy a jövőben ez ne forduljon elő. Nem ezt mondják, hanem megbüntetik: ha nem tudsz itt dolgozni, akkor ne legyen választójogod sem. Gondoskodtak hát róla, hogy ne járjon nagy kockázattal ez a titkos választójog. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szörnyű!) A törvény rendelkezik így, ez tehát törvényes, de azután egyes főispán urak a múltban erre még rá is dupláztak, amikor például annak a bizonyos szolnokvármegyei Borbély György volt főispánnak rendeletére kimen a jegyzőhöz az utasítás, hogy még 50 százalékot le kell venni a választójogra Jogosultak közül. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Hát, mélyen t. képviselőtársaim, ez égbekiáltó bűn. Nem a mandátum utáni kesergés, hanem a magyar becsület késztet arra, hogy itt elégtételt szerezzek azoknak a becsületes, verejtékező magyar testvéreknek, akiket ilyen gálád módon, ilyen erkölcstelen módon elütöttek a választójogtól. (Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Hogy nem egyéni sérelem ez, adatokkal igazolom. A karcagi választókerület területileg a legnagyobb az országban, a kalocsai valamivel kisebb. A kalocsaiban 20.000 a választók száma, a Karcagiban összesen 11.000. Abban a tekintetben, hogy a régi kerületben hogyan volt, példákkal nem untatom a t.