Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

124 Az országgyűlés képviselőházának 7. egyenlő rangú partnerekkel lehessen tárgyalni. (Taps a Ház minden oldalán) Nemzeti hivatás, amely tudja azt és bele akarja vinni a legszé­lesebb tömegekbe, hogy ennek a nemzetnek, ennek a magyarságnak itt nemcsak jobb sor­sáért, hanem puszta létéért is kell küzdenie állandóan. (Reibel Mihály: Ügy van! Sajnos;) s e tekintetben nem szabad, hogy akár a par­lament egyes pártjait, akár kint az országban az egyes társadalmi osztályokat bárki is elvá­lassza egymástól. (Taps a Ház minden oldalán.) Ez a párt amennyire örül annak, hogy a nem­zeti és keresztény gondolat egyre szélesebb hullámgyűrűket ver a magyar társadalomban, annyira nagyon fog vigyázni arra, nehogy bárki is ezt a nemzeti és keresztény gondolatot szembe próbálja egymással állítani. T. Ház! A marxizmus a múlt század végén Magyarországon is felütötte a fejét s bármit mondanak is igen t. képviselőtársaim rólam, én szerencsétlenségnek tartom, hogy felütötte a fejét. (Ügy van! Ügy van!) Szerencsétlenség­nek tartom, mert ez a marxizmus a szociális gondolatot próbálta szembeállítani a nemzeti és a keresztény gondolattal. {Úgy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán. — Szeder Ferenc: En vagyok, voltam és leszek olyan jó magyar mindenkor, mint más. Mese az, amit állít.) Elnök: Szeder képviselő urat kérem, tessék csendben maradni... (Csenget.) Közi-Horváth József: Ügy látszik, hogy Sze­der igen t. képviselő úr, amikor én a marxiz­musról beszélek, személyében érzi magát sértve. (Taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Figyelmeztetem a szónok urat, hogy ha az elnök csenget és valamelyik képviselő úrnak a magatartását kifogásolja, akkor tes­sék csendben maradni és beszédét csak azután folytatni, Szeder Ferenc képviselő urat pedig rendreutasítom. Közi-Horváth József: Abban igaza van, hogy szervezetté tegye a munkásságot, de a munkásságnak ezt a szervezettségét nem a nemzeti keresztény gondolat, nem a keresztény és nemzeti Magyarország javára, hanem a ká­rára használta fél. (Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán. — Egy hang a jobboldalon: A zsidó liberális kapitalizmust szolgálta ki. — Szeder Ferenc: Majd beszélünk róla!) Ezért ju­tottunk el idáig, hogy a szociáldemokrácia, amely kifejezetten a munkásság, még kifeje­zettebben az ipari proletariátus pártjának in­dult, ma már ott tart, hogy például a Goldber­ger-sztrájkot igazságtalanságnak tartotta azért, mert azt nem a szociáldemokrácia ren­dezte, hanem egy keresztény munkásszervezet. (Taps a Ház minden oldalán. — Hubay Kál-, mán: Ezzel szemben Goldbergernek hívták a munkaadót.) És a szociáldemokrácia eljutott odáig, — az ember nem tudja mosolygás nél­kül megállani — hogy a ma meglévő négy vagy öt parlamenti képviselőiét nem a mun­kásság, hanem a zsidóság szavazataiból sze­rezte meg. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán. — Rupert Rezső: Nagy téve­dés!) Nem nagy tévedés, mert számszerű ada­tokkal is tudok szolgálni, t. képviselőtársam, például a győri mandátumnál. (Gr. Festetics Domonkos: A kisgazdapártra is csak a zsidók szavaztak Somogyban.) Mindenkinek külön fo­gok felelni. T. Ház! Amint szerencsétlenség volt az, hogy a szociális gondolatot valamikor szembe­állították a kereszténységgel, ugyanolyan sze­rencsétlenség lenne az is, ha bárki ebben az ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. országban megpróbálná azt, hogy a nemzeti gonuuxatot aiutsa szembe a kereszténységgel. [Uyy van! ügy vam laps a joouoiauwn.j j^zt neszem, nogy eooen a tekintetűén szinten nincs a jouooidaii partok közt Kuionuseg, auar a Kormánypárton legyen&tí, aKar pedig az ei­íenzeüen. {iuientz taps a aaz mmaen oiaatán.) Jtuzt csak íoios óvatosságuoi mondom, anei­kui, hogy bar Kire is, vagy baimeiy mozga­lomra itt célozni akarnen:. Föios ovatossaguól mondom azért, mert sajnos, egyesek, akik mos­tanában eveznek át a üaioiaairoi a jobboldalra, azt niszik, hogy amint regeboen a szociaiis gondolatot szembe ienetett állítani a keresz­ténységgel, most talán a kereszténységet a nemzeti gondolattal lenét majd megíurm. (Egy hang baioiaaion: Tévednem) Ugy van, én meg vagyok győződve arról, bogy legyen az a párt akármelyik jobboldali párt, nem fog tűrni a maga tagjai között egyetlen egyet sem, aki ezt a ket nemzetfenntartó gondolatot egymás­sal szembe akarja állítani. {Elénk taps a tíáz minden oldalán. — Egy hang a jooooldalon: Bölcs beszéd!) Nagy örömmel állapítom ezt meg. Végeredményben ez a lényeg, nem az, hogy mi az interpellációkon összerúgunk egy kicsit. Az a lényeg, hogy ezekben a nagy gon­dolatokban, ezekben az országfenntartó gon­dolatokban egyek vagyunk. így el fogunk jutni odáig, ahová a krétaiak eljutottak vala­mikor. Olyan nép volt az is, amilyen mi va­gyunk, béke idején szeretünk egymással vere­kedni. A különféle krétai törzsek verekedtek egymással, de abban a pillanatban, amikor a tengeren feltűnt egy ellenséges vitorla, félre­tettek minden marakodást, ami a pártok közt volt, minden viszálykodást és a nemzet védel­mében, az ország védelmében, az országot összetartó nagy gondolatok védelmében a leg­szélsőségesebb ellenfelek is egyek tudtak lenni. T. Ház! Meg kell azonban jegyeznem a következőket és azt hiszem, megjegyezhetem nyugodtan, mert hiszen gyermekkoromtól kezdve mindig jobboldali, — sőt merném azt mondani, ha ez nem jelentene politikai meg­jelölést — szélsőjobboldali voltam. (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Nyugodtan mondhatja! Az nem szégyen! — Taps a szélsőbaloldalon.) Azért mondom, hogy formailag és nem párt­politikailag, hogy ne legyen köztünk félreér­tés. (Keck Antal: Nincs!) Olyan családból szár­mazom, egy kisgazdának a gyermeke vagyok, aki már a 90-es esztendőkben a zsidókkal szemben falusi keresztény szövetkezetet alapí­tott, (Elénk éljenzés és taps a Ház minden ol­dalán.) ott oltották belém a keresztény és nem­zeti gondolatot. Éppen ezért tehát a gyanúnak árnyéka nélkül megmondhatom azt, hogy^ mi kereszténység alatt nemcsak azt a negatívu­mot értjük, hogy valaki nem zsidó, mert at­tól, hogy nem zsidó, még lehet igen rossz ke­resztény. (Keck Antal: Zsidószellemű keresz­tény!) Ügy van, zsidószellemű keresztény. örömmel üdvözöljük és azt hiszem, az egész jobboldal örömmel üdvözli azt, hogy kicseré­lődnek a gazdasági pozíciók birtokosai, — ezt egy kicsit gyorsabban is lehetne végrehajtani, (Taps a szélsőbaloldalon.) hogy a zsidók he­lyébe keresztények jutnak, (Felkiáltások a kö­zépen: Magyarok!) azt hiszem az előzők után már nem kell ilyen túlságosan kifejtenem, hogy mit értek ez alatt. Mi tehát nem eléged­hetünk meg azzal, hogy keresztény magyarok, vagy keresztények kerülnek be, hanem oda ke­resztény szellemnek is be kell vonulnia, (ugy

Next

/
Thumbnails
Contents