Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. s ág körül valami baj van. (Gr. Pálffy József: Ne sajátítsák ki a falut maguknak!) Mi nem kegyelmet kérünk a politikai üldözöttek részére, hanem igazságot és akkor lesz megint megbékélés. (Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ameddig ez nem történik meg, addig ezt a javaslatot el nem fogadhatjuk és kénytelenek vagyunk ellenzékben lenni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Közi-Horváth József! (Meskó Zoltán: Pálffy József, a zöldinggel mivan? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Beígérte a választóinak a zöldinget! — Meskó Zoltán: Felveszi a zöldinget, azt mondják! Én meg is rendeltem már egypárat! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! A képviselő urat kérem, sziveskedjék beszédét megkezdeni. Közi-Horváth József: T. Ház! Első parlamenti beszédemet... (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Tessék nyugodtan beszélni, én ráérek. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Első parlamenti beszédemet Chateaubriand, a nagy francia romantikus egy balul sikerült kísérletének elmondásával kezdem. Amikor megjelent első könyve, a »Tanulmány a forradalmakról«, akkor ezt a könyvét előszavában minden pártnak ajánlotta. Ennek következménye az lett, hogy minden párt megharagudott rá. Teszem ezt a kísérletet abban a reményben, hogy szerencsésebb leszek, mint amilyen Chateaubriand volt. Mindenesetre remélem ezt, — mint ahogyan a Házba reménykedéssel, a munka reménykedésével jöttem. Mélyen t. Ház! Amikor még össze sem ült ez a képviselőház, már akkor jelentek meg kritikák ennek a parlamentnek egészéről és egyes tagjairól is. (Meizler Károly: Gróf Bethlen Istvántól!) Egyik előkelő publicistánk a parlament elesőcselékesedésétől félt, egyik nagymultú^ politikusunk pedig a parlament szellemi színvonalának süllyedését jósolta meg, amikor látta, hogy azok közül a hizonyos hatvanhármak, vagy nem tudom hányak közül, egy sem került vissza a parlamentbe. (Derültség a bal és a szélsőbaloldalon. — Ilovszky János: Ratz Kálmán ott van!) Rátz Kálmán igen t. képviselőtársam — azt hiszem — az új ruhával együtt úi szellemet vett volna fel, még akkor is, ha közéjük tartozott volna. — legalább is azt szeretném hinni. Az a kérésem n parlament minden^ pártjához és minden tagjához, álljunk bosszút ezeken az elsietett kritikákon azzal, hogy megmutatjuk: ez az új parlament sokkal különb lesz, (Élénk helyeslés és , taps a Ház minden oldalán.) felkészültségben, erkölcsi színvonalban, áldozatosságban, munkavállalásban és — amit hangsúlyozni szeretnék — egyéni önzetlenségben, mint az előbbi parlament (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán) amelynek egyes tagjai nagyin szépen össze tudták egyeztetni az ország erdenket 25—30 igazgatósági tagságukkal. (Ügy van! Ügy van!) Ami már most az előttünk fekvő javaslatot illeti, erre vonatkozóan elöljáróban tisztelettel bejelentem a magam és a kereszténypárt nevében, hogy a javaslatot elfogadjuk. Elfogadjak pedig azért, mert bízunk abban, hogy Teleki Pál és kormánya (Éljenzés jobbfelől.) nemcsak győzni tudott a választáson, hanem a győzelmet okosan fel is fogja tudni használni az ország érdekében. A pénzügyminiszter úr beszéde ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. 123 megerősített ebbtm a reménykedésemben. A kormánytámogatás azonban részünkről nem jelenti a párt önállóságának feladást. Meggyőződésünk, hogy azok a nemes tradíciók és azok az eszmék, amelyeket ez a párt képvisel, megérdemlik, hogy legyen önálló parlamenti képviseletük, hogy legyen egy csoport, amely az őrtüzeket ezek körül az eszmék körül állandóan ébrentartja és éleszti. Ha reményeinkben csalódnánk a kormánnyal szemben, akkor mindig tudni fogjuk kötelességünket, amellyel ezeknek az eszméknek tartozunk. Jelenleg számban kevesen vagyunk a parlamentben, de nekem az a meggyőződésem, s azt hiszem, nemcsak az enyém, de a parlament valamennyi igen t. tagjáé is, hogy az eszmék igazsága nem attól függ, hogy pillanatnyilag hányan képviselik azokat az eszméket. Mi hisszük azt, hogy a mi igazságaink örök keresztény és magyar igazságok és hogy ezek az igazságok nem fognak elmúlni sohasem, élni fognak addig, amíg a magyarság^ és kereszténység élni fog itt a Duna-medencében. A keresztény párt minden irigység nélkül, sőt örömmel tapasztalja, hogy ezeket a nemzeti és keresztény eszméket, amelyeket valamikor évtizedekkel ezelőtt abban a bizonyos liberális zsidó-világban egyedül képviselt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a balközépen.) amikor kereszténynek és nemzetinek lenni nem jelentett dicsőséget, de határozottan megbélyegezték azokat, akik nemzetiek és keresztények akartak lenni, ma már nem egyedül képviseli. (Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ha pártunk talán számban meg is kisebbedett, ma már ezeket a nemzeti keresztény és szociális eszméket a parlament majdnem minden pártja, kormánypárt és ellenzék egyformán hirdeti, kivéve a múltnak azokat az igen tiszteletreméltó képviselőit, akik már olyan eszméket képviselnek itt a parlamentben, — gondolok itt a liberálisokra és a szocialistákra — amelyek nem az élő parlamentbe, hanem a parlamenti múzeumba valók. (Taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Kibírják a bírálatot az egész művelt világ előtt! — Zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső: Vagyunk olyan magyarok, mint önök! Ehhez csak emberszeretet kell!) Mélyen t. képviselőtársam > közbeszólására csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a jelen külpolitikai helyzetben nem bánnám, ha Rupert képviselőtársam képes lenne arra. hogy Angliát és Franciaországot betegye egy múzeumba. (Taps. — Rupert Rezső: Ez jellemző a nívóra! — Keck Antal: Ne zavarja!) Higyje el, mélyen t. képviselőtársam, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, nem szorulok rá sem tudás, sem erkölcs dolgában, hogy öntől kioktatást elfogadjak. (Élénk taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon. —- Rupert Rezső: Nehéz munka lenne!) Tudom, hogy nehéz munka lenne, mert rossz tanítónak mindig nehéz a dolga! (Derültség és taps. — Egy hang jobbfelől: Jobb lesz csendben lenni, Rupert!) A nemzeti, keresztény és szociális gondolat megvalósítása a programmja a kereszténypártnak és ez az én programmom is. Nemzeti, keresztény és„ szociális programm. Nemzeti programm, amely maga előtt látja mindig azt a nagy hivatást, amely a magyarságra itt a Dunamedencében vár. Ezt a nemzeti hivatást ápolni törekszik mindenkivel szemben és elvárja kifelé is barátainktól és ellenségeinktől egyformán, hogy velünk csak, mint