Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. kolonizált birtokokat osztották a csehek. (Zaj és mozgás a jobboldalon és a középen.) Tették ezt abból a bölcs és okos előrelátásból, (Nánásy Imre: Mégis tönkrement! — vitéz Szalay László: Mégis összeomlott!) hogy akié a föld, azé az ország és akinek földje van, az azt kedvvel, szeretettel meg is fogja védelmezni, (Felkiáltások jobbfelől: Láttuk! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az igen t. felvidéki miniszter úr nagyon jól tudja és meg fogja mondani, hogy kolonizáltak-e, adtak-e birtokokat a csehek, igen vagy nemi? (Folytonos zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobbközépen: A máséból! — vitéz Ujfalussy Gábor: A magyar birtokokat adták oda!) Ha azt fogja mondani, hogy nem, akkor én többet egy szót sem szólok. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — W.irth Károly: Komolyan politizáljunk, uraim!) Méltóztassék figyelemmel kíisérimi ezeket a politikai elveket, ezt a rendszert és tessék ebből megállapítani, hogy ami eddig történt, az nem volt jó. Tessék szemébe nézni ennek a bátor megoldásnak. T. Ház! Amikor tegnap a Nemzeti Repülő Alapról szóló javaslatnál olyan egészséges, helyes, korrekt és a nemzet egészének érdekeit érintő indítvány tétetett erről az oldalról, hogy a részvénytőkét adóztassák meg, erre az általunk is olyan szükségesnek tartott és még nagyobb dotációval ellátandó alapra, akkor az történt, hogy minden vita nélkül, egészen egyszerűen a többség jogán azért, mert a hatalmi szó így kívánta és azért, mert a hatalom nem tudja belátni azt sem, ami jó, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Óriási tévedés!) az igen t. Ház túlsó oldala ezt az indítványt egyszerűen leszavazta. T. Ház! Bocsánatot kérek, tudom, hogy van pártfegyelem, (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ez nem pártfegyelem!) tudom, hogy fegyelmit indít az igen t. többségi párt azok ellen, akik lelkiismeretük szavára merészelnek hallgatni és felállnak, (Derültség a jobboldalon és a középen.) Méltóztassék azonban a többségi pártban (Egy hang jobbfelől: Mindenki maga után ítél!) akkor, ha a nemzet érdiekében történő indítványt tesznek a másik oldalon, e felett gondolkozni és nem elvakultan, egyszerűen azért, mert az indítványtevők a másik oldalon ülnek, azt negációba venni és ellenzékieskedni. (Derültség és ellenmondások a jobboldalon. — Szabó Gyula: Mi ellenzékieskedünk?) Kijelentem, hogy ha az igen t. többségi párt helyes, egészséges és jó javaslattal fog jönni, akkor mi igenis támogatni fogjuk. Erre tanú a pénzügyminiszter úr, aki nagyon jól tudja, hogy egy bizottságban igenis azt mondottam egy javaslatra, hogy elfogadom, mert szükségesnek látom és mert ez az az út, amelyen haladni kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: Tegnap három törvényjavaslatot megszavaztunk!) Ugyanakkor azonban ugyanezt a pártalanságot, ugyanezt a lelkiismeretvizsgálatot s nem a személyeskedést és az egyéni gyűlölködést kívánjuk, (Gergelyffy András: Ki kezdte? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem mi!) T. Ház! A lelkeknek egyszer meg kell békülni ök. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Nem lehet itt játékot folytatni, hogy most én kezdem, most te kezded. (Élénk helyeslés.) Én tisztelettel megkezdem ezt a lépést. (Hosszantartó helyeslés és taps.) Arra kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó példát, követni. Méltóztassék megengedni, ülése 1939 június 22-^én, csütörtökön. 119 hogy elmondjam, miért volt talán kissé fájdalmasabb és izgatottabb ez az oldal, amely mindent tárgyilagosan és szakszerűen akar megvizsgálni és ebben akar elöljárni. Ennek oka egyes tárcákon belül olyan anomáliáknak és olyan állapotoknak fennállása, amelyek a tárgyilagos kritikát nehézzé teszik. (Mozgás a középen.) Mindenre tényekkel, adatokkal fogok felelni. Nagyon jól tudom például, hogy az államhatalomnak legelsőrangú kötelessége, hogy az állam és a társadalom rendjét a legnagyobb mértékben megóvja és teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a forradalmak az országot lejtőre viszik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Személyesen volt alkalmam végignézni az orosz forradalom keletkezését, láttam Kerenszky feltörését és láttam, hogy voltak ott jóhiszemű emberek, akik nem tudták a forradalmat megállítani, azért, mert a tömeg pa rancsolt nekik és ők, hogy el ne veszítsék népszerűségüket, túllicitálták a tömeget. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang jobbfelől: Ezt ne felejtsék el!) T. Ház! Tisztában vagyok a forradalmak lélektanával, azonban azzal is tisztában vagyok és nagyon jól láttam, hogy a forradalmaknak van egy előidéző mikroibájuk, egy gombacsirájuk és nem elegendő a tüneti kezelés s nem elegendő csendőrséggel és egyéb eszközökkel belefojtani az elkeseredést az emberekbe. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobbés a szélsőbaloldalon. — Kóródy Tibor: Gyakorlatilag is űzzék!) Le kell vetni a cifra ruhát és le kell mennünk a bánya mélyére, (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi már voltunk ott!) le kell mennünk a munkatermekbe és ki kell mennünk a szegény 5 holdas gazdák közé: akkor másként fogunk tudni itt tárgyalni más dolgokról és mindenről, az egész magyar .életről. Tisztában vagyok azzal, hogy a belügyminiszter úr kiváló rendészeti szakférfiú. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. —

; Egy hang a jobb oldalon: Jó magyar ember!) Én végtelenül tisztelem a komoly, egyenes és határozott férfiakat. Azt ^mondom, hogy vaskézzel kell tartani a gyeplőt, de az igazság ugyanaz volt Szibériában, ahol halálra ítéltek, mint ahogyan ugyanaz volt a vörösöknél, ahol szintén halálra ítéltek, mindenütt egy és ugyanaz, különbség nincs. Amikor tehát az emberek igazságérzetébe vetett hitet döntik meg ezek az intézkedések, akkor, bocsánatot kérek, ez olyan lelki ellenhatást vált ki, amely vagy a forradalmaknak, vagy egy olyan óriási elégedetlenségnek a csiráját hordja magában, amit igenis, köteles az összkormányzat reparálni. Méltóztassék megengedni, hogy az igen t. képviselőtársamnak, aki arra hívott fel, hogy konkrétumot mondjak, röviden előadjak egy konkrétumot. 1939 május havában, pontosan 24-én, a választások időpontjában az én választókerületemben rendőri felügyelet alá helyezték és internálással fenyegették meg azokat az embereket, akik az én bizalmijaim voltak, és akik az én táboromhoz tartoztak. (BT. Vay László: Ez indemnitási vita? — Hubay Kálmán: Politikai vita az indemnitás! Igenis, általános politikai vita az indemnitás! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék csak türelemmel lenni. (Hubay Kálmán: Bizalmi vita!) Mindenkinek külön fogok felelni. A választási küzdelem kellős közepén ezeket az embereket rendőri felügyelet alá helyezték és internálták. Én ez ellen tiltakoztam, 20* •