Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

120 Az országgyűlés képviselőházának mert azt mondottam, hogy én egy táskával a kezemben, pénz nélkül — bocsánat, egyesek látták a guruló márkákat — (Derültség a szélsőbaloldalon.) járom ezt a rögös és keserves utat, s ezt egy elnyomott, üldözött párt és eszme képviseletében teszem, azonban nagyon rosszul esik nekem, hogy akár az intelligenciához, akár pedig az egyszerű legalacsonyabb osztályhoz tartozó embereket ilyen fenyítéssel sújtanak, mert mi keletkezik az ilyen emberben? Azt mondja: itt nem érdemes és nem szabad megmondani, amit én gondolok és nem szabad odatartoznom, tehát akkor hogyan lehet majd az a parlament népképviselet, milyen parlament az, milyen népakarat az, amelyben nem szabad megmondanom, hogy odaállok e mellé, vagy a mellé a párt mellé, amelynek programmját elfogadtam és^ amelyről a belügyminiszter r úr ő nagyméltósága azt mondotta, hogy célkitűzéseiben az állam törvényes rendjével ellentétben állónak nem találja. Az ilyen intézkedések, amilyeneket ezek a rendőrhatóságok tettek, nem voltak alkalmasak arra, hogy az emberekben a lelki megnyugvást megteremtsék. Nagyon jól tudom, hogy a választási küzdelem során az emberek egymásra mondanak mindenfélét s hogy a hatalom természetcsen a maga további céljainak elgondolása és véghezvitele érdekében mindent megtesz. Ezek emberi dolgok, ezeken nem csodálkozom, de csodálkozom azon, amikor rendőrségi pecsétes iratban kijönnek ilyen rendőri felügyelet alá helyezések és azon még jobban csodálkozom, ha a választások lezajlása után a következő címen oldatnak fel ezek az intézkedések. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam ezt az indokolást. Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr

t ő nagyméltósága nincs itt, (Felkiáltások jobbfelől: Majd megtudia!) mert hiszen nagyon szeretném, ha hallaná és látná, hogy mi történik a magyar életben. Hiszen végeredményben nem az a lényeges, amit itt elmondunk és ami itt történik. (Felkiáltások jobbfelől: Ez is!)

f hanem ami kint történik. Az egyik^ indokolás ezt mondia (olvassa): »A május 24-én általam elrendelt rendőri felügyeletet a rendkívül kiélesedett választási küzdelem forró légkörében fennállott túlbuzgó magatartása tette szükségessé. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, még folytatódik: »A választások lezajlásával az általános közhangulat meemyugoclott és így a rendőri felüeryelet további fönn tartás át — abban a f tudatban.Jiogy súlyos kövhiz+on^átri intézkedésem a jövőre nézve kellő okulásul szolgál« — (Nagy zaj a szélsőhaloldalon.) »feleslegednek tartom.« (A szónok az iratot leteszi a Fáz asztalára. —Zaj a szélsőbalo

1 dalon. — vitéz S'^iv T-ász^ó: íün nem szégyellni. — TTnTiay Kálmán: Én széffvellném! — Zaj. — M^skó Zoltán: Az egyhangúak £rvamí«ak, azt kijelentem ünnepélyesen! — Ttprnltséa.) Amikor megbékélésről beszélünk, méltóztassék megérteni azt a lelkiállapotot, amelyet ilyen és ehhez hasonló tömeges intézkedések kiváltanak. Most elmondom ennek további folytatását. Ez a feloldás a megyémben abban a kerületben történt, — az én kerületemben — ahol a Mép. képviselőjelölt megbukott a rétsági kerületben, azonban két szerencsétlen parasztember ma is felügyelet alatt yam mert azt mondták nekik, »beJött a képviselő, tehát továbbra is rendőri felügyelet alatt maradtok«. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, én soha senkit nem jelentek fel, 7. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. nem szeretek veszekedni, mert utálom az izgága embereket, én fegyelmet tartok; csakhogy ezek az intézkedések a belügyi kormányzat részéről nem alkalmasak arra, hogy belső lelki megnyugvást keltsenek az egész választóközönségben. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez csak egy csepp a tengerben!) Az összes kormányzati ágak költségvetésénél fel kell említenem azokat a visszásságokat, amelyek tömérdek helyen tapasztalhatók. A külüggyel nem kívánok foglalkozni, mert a Ház nyilvános ülésen tárgyal, csak anynyit kívánok itt leszögezni, hogy helytelenítem, ha külügyi kormányzatunk akkor, amikor az állam érdekeit bent és kint a legnagyobb mértékben kell figyelnünk és minden lépésre vigyáznunk kell, nehogy valahol is olyan lépést tegyünk, amely egy ellenséget is szerez ennek az országnak, nem akadályoz meg bizonyos jelenségeket. Hangsúlyozom, könynyebb ellenségeket szerezni egy külállamban, mint egy jóbarátot. Akkor, amikor újságokat azért, amiért politikai meggyőződésüket megmondják, betiltanak, megjelenhetik — természetesen ezt is a választás alatt osztogatták — a »Gróf Széchenyi György Korunk Szava Népkönyvtára« kiadásában — (Zaj a középen. — Felkiáltások: Meghalt már! — Hubay Kálmán: Mégis most terjesztették ezt a kiadványt. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Hoitsy L. Pálnak tollából az az irat, amelynek az a címe, hogy »Népboldogítás vagy népbolondítás«. (Nagy zaj a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: Volt már eset arra. hogy halottak feltámadtak és szavaztak. Most ez volt a magyar feltámadás! — Zaj.) Semmiféle érdek nem kívánja, hogy a magyar nemzet egy külállamot egy iratban pocskondiázzon, még ha választás van is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, egyetértünk ebbe, ha pedig egyetértünk, akkor nem tudom megérteni, hogy az igen t. belügyi igazgatás és az igazságügyminiszter úr. akit én személyében külön nagyon becsülök, nem koboztatta el és nem emeltetett vádat ezért. Méltóztassék elolvasni és meggyőződni arról, amit mondtam. (A röpiratot leteszi a Ház asztalára.) T. Ház! A legcstínyább, a legpóriasabb fröcskölés ez egy baráti nemzet vezére ellen. Ezek azok a dolgok, amelyekről talán nem méltóztatnak tudni; (Keck Antal: Tudnak!) méltóztassék ezeket a dolgokat megtekinteni és akkor megmondani, hogy a bizalom fennállhat-e az igen t. összkormány iránt vagy nem. Az egész állami gépezetnek egyik nagyon fontos fundamentuma a pénzügy, azonban ugyanolyan fontos fundamentuma az igazságügy is. T. Ház! Az embereknek az a lelki meggyőződése, hogy ha minden szakadj és ha mindenütt üldöznek, van egy szent hajlék, egy templom, ahová bemehetek és ahol igazat kanok, a bíróság. Ez óriási lelki megnyugvás. (Hubay Kálmán: Ma a szent hajlék az internáló tábor.) Ennek a szent templomnak a termébe a politikát és az úgynevezett emberi gyarlóságokat bevinni, a legnagyobb bűn az egész nemzet ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En végtelenül sajnálom, hogy az igazságj ügyminiszter úr ő nagyméltósága, aki kiváló büntetőjogász, egy rendkívül nagy koncepciójú büntetőjogász, nincsen jelen, mert arra szeretném őt szeretettel és alázattal megkérni, legyen olyan kegyes és a Csemegi-féle büntető • - '•.-.-.. ;.,..- '••,;• "• •-'. ••'.•!•" - • • ••