Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

114 Az országgyűlés képviselőházának Ï zett, amelyhez a megelőző magyar parlamentáris érának a 70 éve nem fogható, amely teljesítmény sokkal több ez alatt a 20 esztendő alatt, mint amennyit megelőzőleg a nagy, gaz dag Magyarország 70 év alatt alkotott. Az ármérséklő intézkedések, amelyekkel a kartelekkel és a gazdasági élet rablólovagjaival szemben a kormány okos és célszerű intézkedéseivel eliárt, (Zaj és felkiáltások a szélsőbáloldalon: Mikor? Nem láttuk!) mind azt eredményezték, hogy a terhek a gyengébb vállakról az erősebb vállakra mentek át. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Ezt már Fabinyi elmondta öt évvel ezelőtt! Ilyen frázisok!) Akármennyire nem is tetszik Meizler t, képviselőtársamnak, ezeket számokkal és tényekkel tudjuk bizonyítani és bizonyítottuk is, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: De a nép nem érez belőle semmit!) és ismétlem, bizonyította az a másfélmillió szavazat, amelyet megszereztünk, hogy az ország józan közvéleménye is ezen a véleményen van... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Tessék csendben maradni, képviselő urak! Bencs Zoltán: ...hogy az ország ennek a politikának követését kívánja. Mélyen t. Képviselőház! Miután a kormány ennek a helyes és okos gazdálkodásnak, a nemzet és a népmilliók érdekében viendő gazdálkodásának politikáját követi s ennek folytatására kér felhatalmazást, én a magam részéről a multak tanulságai alapján és a választáson a közvélemény által dokumentált bizalom alapján ezt a felhatalmazást megadni kívánom. En igent mondok ennek a javaslatnak kérdésében és teszem azt azzal a meggyőződéssel, amelyet a nagy angol állam egyik miniszterelnöke juttatott kifejezésre, amikoi székét elfoglalta és megemlékezett azokról a pártokról, amelyek az angol parlamentben előtte hatalmon voltak. Bár először beszélek ezen a helyen, nem először vagyok ebben a Házban, hosszú éveken át eljárogattam ide, láttam, tanultam, hallgattam. Láttam itt az óriási szabadelvű pártot, láttam a Tiszáknak, Wekerléknek hatalmas táborát, láttam itt a munkapártot, láttam itt a restauráció idejében a forradalmak után a hatalmas pártokat és láttam azt, hosry hogyan változtak és cserélődtek át azok. Tudom, hogy semmi sem örök éhben a teremben, csak egyedül a nemzet örök, amelyért ez a terem áll. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloídalon.) Mi mindnyájan lemegyünk, elmúlunk, elfeledtetünk, egyik generáció váltja a másikat, de a hűséges kötelességteljesítés, a nemzet érdekei szerint való becsületes meggyőződés nyilvánítása mindig azt az igazságot jelenti, amelynek napja feljön egyszer és fényét ráveti a cselekedeteinkre, amelyek fennmaradnak. Fényét ráveti a cselekedetekre és bevilágítja az igaz és jó emberek életét. Amikor meggyőződésem szerint a kormány politikáját támogatom, úgy, mint nemzetem nag> többsége teszi, meg vagyok győződve arról, hogy olyan cselekedetet végzek, amelynek igazsága minden vitatással szemben a történelem folyamán kiderül és bizonyítani fogja azt, hogy itt igaz és jó emberek, amilyenek a mélyen t. kormány tagjai összességükben és egyénenkint, a maguk lelkiismeretes kötelességteljesítésével híven szolgálják a nemzet ér dekét. És ezen az országgyűlésen — történelmi munkát végzünk, amelyben önök is hol helye'. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. selve, hol ellenezve, de velünk együtt menetelnek és visszük népünket mindnyájan egy jobb, szebb magyar élet, egy új és igazabb magyai történelem felé. A költségvetési felhatalmazást elfogadom. (Elénk taps. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kért szót. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a kormány indemnitást kér az országgyűléstől, úgy érzem, hogy egyrészről indokolással, másrészről tájékoztatással kell szolgálnom a t. Háznak. Indokolásul el kell mondanom, milyen okból kerültünk abba a helyzetbe, hogy indemnitást kérjünk. Ezek a körülmények talán ismeretesek a t. Ház előtt, mégis, azt hiszem, szükséges ezekre visszatérnem. A költségvetés előkészítő munkálatai őszszel a megfelelő időben — amint évente történni szokott _ —-megindultak és teljes erővel folytak is, amikor a nemzetközi feszültség beállott és ennek következtében a költségvetési munkálatokat meg kelett szakítanunk. Jónéhány hetet elveszítettünk ezzel és amikor ez a feszültség Magyarországra nézve kedvezően feloldódott, akkor nemcsak azt kellett megállapítanunk, hogy elvesztettünk 4—6 hetet a költségvetés előkészítő munkálatainak idejéből, ha4 nem, hála Istennek, azt is meg kellett állapitanunk, hogy a felvidéki területek visszacsatolása folytán új költségvetést kell készítenünk. (Úgu van! Úgy van! — Taps.) Ehhez a munkához fokozott lelkesedéssel és a sikeradta önbizalommal fogott hozzá az egész tisztviselői kar és igyekezett behozni azt a késést, amelyet elszenvedtünk. Sikerült is ezt a késést behoznunk, amikor tavasszal újból — hála Istennek újból — oly nemzetközi feszültség állott be. amelynek eredményeképpen Kárpátalja került vissza az ősi magyar földhöz. Ez a körülmény megint azt involválta, hogy egy egészen új költségvetés előkészítéséhez kellett hozzzáfognunk. Lehetett volna talán olyan költségvetést csinálnunk, amely a régi Csonka'" Magyarországra és a visszacsatolt felvidéki területekre vonatkozva, a kárpátaljai szükségleteket és bevételeket csak hozzávetőlegesen tartalmazta volna, azt hiszem azonban, a mélyen t. Ház előtt nem kell közelebbről indokolnom, hogy miért nem választottuk ezt a megoldást és hogy miért az a célunk, hogy egy egységes, a megnagyobbodott Magyarországra kiterjedő teljes és reális költségvetést terjeszthessünk a Ház elé. (Helyeslés.) Ez magától értetődőleg idejére el nem készülhetett és éppen ezért szükséges, hogy indemnitást kérjünk, amely indemnitás lehetővé teszi az államháztartás zavartalan továbbvitelét, időt ad arra, hogy részletes és mindenre kiterjedő költségvetést dolgozzunk ki s azt szeptember második felében a mélyen t. Ház asztalára letegyük, hogy azután legyen idő azt alkotmányosan letárgyalni és törvényerőre emelni. Bevezetőleg bátor voltam azt mondani, hogy tájékoztatással is kívánok szolgálni a mélyen t. Háznak. Tájékoztatni kívánom ugyanis a t. Házat az elmúlt jdők államháztartási kezeléséről és helyzetéről. (Halljuk! Halljuk!) Az 1937/38. évre vonatkozó zárszámadásokat a miniszterelnök úr már benyújtotta a mélyen t. Háznak, de — őszintén bevallom — azok ma már nem túlságosan^ érdekesek, mert olyan sok minden történt azóta, hogy azok már nagyon a messze múltba kerültek vissza,