Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

100 Az országgyűlés képviselőházának 6 a Soproni Hírlapban arról, hogy szélsőséges elemek, amelyek a becsületes, tisztességes ma­gyar társadalom megfélemlítésére a feszült légkörben minden eszközt jónak találtak, be­verték a aárda ablakait. A későbbi rendőri vizsgálat megállapította, {Zaj. — Hubay Kál­mán: Várjuk meg à végét!) hogy az úgyne­vezett szélsőséges elem egy szerelmes legény volt, {Derültség a szélsőbaloldalon.) aki egy cselédlányt óvatos kődobással igyekezett az ablakon át figyelmeztetni s ez alkalommal egy kissé hevesebben jelentkezvén, betörte az .abla­kot- Ez a kis tényferdítés a választás had­járata alatt megtette a hatást Ha már most közelebbről megnézzük, hogy kik azok, akik ilyen szenvedélyesen féltik tő­lünk a hazát és a vallást, kik azok, akik ku­rucabbak Rákóczinál, magyarabbak Kossuth­nak kiderül, hogy a »Sopron vármegye« ki­adója dr. Frank, kitért zsidó, {Derültség és tups a szélsőbaloldalon.) a vállalat nyomdájá­nak igazgatói {Egy hang jobbfelől: Mi közünk nekünk és Gacsnak ehhez 1 ? — Hubay Kálmán: A magyar közjognak van hozzá köze! A ma­gyar alkotmánynak, a magyar választás tisztaságának van hozzá köze!) Leszner Imre és Czeiner Győző ugyancsak a választott nép­hez tartoznak... {Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon! Vágó Pál : ... és a Soproni Hírlap eervik ügybuzgó nyilasrágalmazó szerkesztője Hor­vát László, akinek felesége a zsidó Lederer Trude. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ugyan­ebből az ujságírógárdából került ki a Sztálint éltető Barr agi, ezelőtt Panasiim György, a sop­roni nedű túlzott élvezete miatt légváltozta­tásra kényszerült honmentő, aki ma a libe­rális kapitalizmus roskadozó hatalmának haty­tyúdalait zengő Magyar Nemzet hasábjain oktat ki a szegény leterrorizált Mészáros Jó­zsef parasztgazdával szemben a hazaszeretet­ről- (Egy hang a szélsőbaloldalion: Csak ka­parni kell, zsidót találunk.) Elnök: Csendet kérek! Vágó Pál: A választási hadjárat során er­kölcsi (megsemmisítésünkre tűzJbevetett fegyve­rek közül (kétségkívül a leggonoszabb és a nem­zet egyetemes érdeke szempontjából a legártal­masabb rágalom a tömegek (megtévesztésiéire költött az a vád, amely a, nyilaskeresztes pártot, mint burkolt némethatalani törekvések haza­áruló zsoldos seresét igv?kezett feltüntetni. Ha van destrukció, akkor tökéletesen egészíti ki ezt a destrukciót az ugyanakkor nemet tömegek előtt, német nyelven folytatott lélekmérgezés, amely — mi seim természetesebb — a magyarok előtt pángermánnak bélyegzi a nyilas szerve­zetet, a németek előtt elvakult sovinizmussal, azzal vádolva, íhogyiha ez a rendszer egyszer uralomra ikeirül,, 'első' dolga lesz a németeknek még csak a nyelv íhasználatát is eltiltani. (Egy hang a szélső baloldalon: Egységéé irányítás!) Ennek a választási propagandának egyik terméke közvetlenül a választás^ napja előtt a választási törvény tilalma ellenére megindított németnyelvű röpirathadjárat, aimielynek egy példányában jellemző kitétel van, hogy (olvassa): »Wir Deutsehe bestehen darauf, das unser deutsches Voilksibestimmungsreoht erhal­ten bleibt. Es ist daher Pflicht jedes Deutsehen in Ungarn seine iStimlme der Regierungspartei zu gelben. Die Deutschsprechenden in Ungarn«. (Hubay Kálmán: De mi vagyunk a pánger­mánok!) . ülése 1939 június 21-én, szerdán. Azt mondja, hogy ragaszkodjunk az önren­delkezés jogálhoz, azért kötelessége tmánden né­metnek, hogy szavazatát a kormányra adja. Ebben Ibenne van az a burkolt állítás, hogyha nem adja szavazatát a kormányra, akkor a vele szembenálló nyilasvilág ezt az önrendelkezési jogot veszélyezteti. T. Ház! Jegyzőkönyv áll rendelkezésemre olyan tanúvallomásokkal, hogy a terjesztők sze­rint ezt a röpeédulát Németországban állítottak elő, ezeket a röpiratokat Németországból kap­ták és ezzel azt a hamis látszatot igyekeztek felkelteni, mintha ez a röpirat a német ható­ságok: valami hallgatólagos tudtával, sőt va­lami csendes irányításával került volna hoz­zánk. (Egy hang a szélsőbaldoldalon; Ez nem veszélyezteti a külpolitikai érdekeket 1 ?) Érdemes ezzel a. ténnyel szemibeállítani Gacs János említett beszédének következő sza­kaszát {olvassa)' »Tiszteltetjük a nyilaspártot, ha ünnepnapon leveti a magyar ruhát és hit­leresdit játszik, gyűléseit a Magyar Hiszek­eggyel nyitja és hitleri karlendítéssel fejezi be, magyar eszmékről 'beszél és utasításait Ber­linből küldeti magának Sopronba«. (Zaj és fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Gyalázat! Paphoz illik:!? A legaljasabb, ami létezik!) En azt hiszem, hogy Gacs képviselő úr ta­nult latinul és hallott egyet-mást az antik Róma kultúrájáról és szokásairól. Minden mű­velt ember tudja, cßak a pártpolitikai elvakult­ság nem, hogy a karlendítés a fascista Olasz­ország szimbolikus formája, amellyel tüntet az ősi nemzeti hagyományok mellett, mert a kar­lendítés régi római üdvözlési forma, és azért vette táit a nemzeti eszményekben újjáéledt szo­cializmus világszerte a nemzetközi szocializ­mus nemzetietleniségével szemben tüntető szim­bólumként a karlendítést, mint üdvözlő formát. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. Egy hang ugyanott: Gömbös Gyula is így kö­szönt!) Egyébiránt, ha a pángermanizmusnak elle­nünk való vádját a maga értékére le akarjuk szállítani, csupán utalunk a Völkischer Beob­achternek július 1-i és az azt megelőző, válasz­tásokkal foglalkozó számaira, amelyben ez a lap a magyar közvéleményhez fordulva, felpa­naszolja a nyilasimozgalmaknak a német ki­sebbséggel szemben tanúsított állítólagos elke­seredését és azt a tünetet, mint valami, a pár­tunk szelleméből vagy szervezetéből fakadó so­vinizmust kezeli. Mi nem esünk a Völkischer Beobachternek abba a hibájába, amely a bonyhádi események­nél a félrevezetett nyilasainkat támadja. Az igazság az, hogy a magyarság és németség kö­zött felmerült sajnálatos ellentéteknek nem a mi mozgalmunk az oka, mi nem vagyunk a felelő­sek azokért, hanem az a rendszer, amely hír­szolgálatával, sajtójával és pártpropagandájá­val a bizalmatlanságot és ellentéteket a ma­gyarság és németség között kiélezte. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. Egy hang a, jobboldalon: Nincs ellentét!) Mi nem a félreve­zetett német nemzettestvéreinket vádoljuk a sombereki véres eseményekért, ihanem az ő félrevezetőiket, (Ügy van! Ügy van a szélső­baloldalon.) vádoljuk azt a rendszert, amely, hogy haldokló hatalmának napjait (megnyújtsa, nem riad vissza pártpolitikai érdekből éket verni a magyarság és németség közé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondás ok jobbfelől.) A párizskörnyéki békék hazugságai-

Next

/
Thumbnails
Contents