Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

90 Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 19$9 június 21-én, szerdán. Mi (hittel és remnéységgel f vagyunk eltelve az illetékes, szabolcsi tényezők iránt, mert a kár (megtörténte óta éjjel-nappal munkáiban van a főispán, munkában van az alispán, a szolgabíró és a gazdasági felügyelő, ez azonban nem eléig, mert a bürokrácia (merevségével ezeket a ikérdeseiket megoldani nem lehet. Elméleti és gyakorlati szakértő (kormánybiztost, helyi ismeretekkel rendelkező kormánybiztost kérünk a segítési akciók végrehajtására és lebonyolítására már csak aaért is, hogy az ilyen káruiegállapításoik és az ilyen segítések az ország többi vidékein előforduló károknál kellő tanulságul szolgáljanak. Szakértő tanácsadókra van szükség, de azonnal, mert ezen a vidéken, hála Istennek, ndnai történik (minden esztendőben jégkár, ^ sőt nagyon ritkán történik és így azok a gazdák, akik, sajnos, még a gazdálkodást sem tanulták meg az elemi iskolában, nemhogy a jégvert termények kezelését tanulták volna, nem tudják, hogy mennyi terményt kell kiiszántani, mit kell a »helyébe vetni, melyik vetést kell kiszántani és általában hogyan kell kezelni a jégvert terméseket. Szükséges azonban ilyen szakértő a kár felvételéhez is, ímert az adótörlés alapja a pénzügyig kárfelvétel, amely egyharmad, kétharmad és hároimihanmad arányiban állapítja meg a károkat, minthogyha valakit 32 % -os kár pontosan úgy tönkre nem tenne, (mint a, 33%-os és minthogyha tragédiák nem volnának akkor is, ha valakinek a kára nem üti meg a 66 % -ot, illetve a kéthajmaadot és ezért csak egyharmad kárt állapítanak meg. Ezeknek a pénzügyi tisztviselőknek segítségére, ellenőrzésére azok a szerencsétlen kárvallott falusiak, illetve azok .megbízottai állanak ott, akik nem tudnak mérkőzni a költségvetés szakértőivel. Ezért önzetlen szakértó'kre, komoly férfiakra van szükség. Ezeket a kérdéseket ezeknél a károknál egy kormánybiztos oldhatja meg minden merev forrnia mellőzésével. Ezenkívül szükségük van a mindennapi kenyéirre nemcsak a imunkaadómak, nemcsak a munkásoknak, hanem mindazoknak a társadalmi osztályoknak is, amelyek a mezőgazdaságiból éltek eddig, mert nem tudják honnan pótolni a kenyerüket. Igaz, hogy majd a jégvert helyekre történt vetések eredményének megállapításánál a mértékről szó lehet, de ez is szaikértő kormányibiztos feladata megállapítani. A kenyérrel azonban még nem érünk semmit, a költségek fedezésére, készpénzhitelekre, segítésre, támogatásra is szükség van. A mezőgazdák a terménykereskedőktől vagy a bankoktól kaptak eddig némi hitelt, most azonban, miután nincs miből megadni az aratáskor, nagyon természetes, hogy sehová sem fordulhatnak. Ha az állam nem siet segítségükre valamilyen formában, valamilyen módon, akkor nem tudják önmagukat regenerálni, de nem tudják regenerálni a mezőgazdaságot és ezt az elpusztított vidéket sem. Ezenkívül még természetbeni munkára is szükség van, mert pénzzel sem oldható meg napok alatt a pótvetések sorsa és amint mi annakidején katonai rendeletre embereket, igavonókat adtunk a Felvidékre, azonosképpen ha netalán szükség volna rá, ezen a szerencsétlen vidéken ezt is sokkal rövidebben lehet megadni kormánybiztosi úton, mint máskép. Ezenkívül szükséges a vetőmeg megadása, és pedig a kiszántott helyekre az ú. n. pótvetőmag megadása, de miután teljesen elpusztult az őszi és a tavaszi kalász, azoknak a pótlására is szükséges a vetőmag megadása, olyan fizetési feltételekkel, amelyeneket esetleg a pótvetések eredményei diktálnak. Mindezeken kívül szükség van köz- és magántart ozasi moratóriumra is. És gyűlölöm azt a szót, hogy »moratórium«, mert abban kötelességkikerülést látok, de talán mégsem volna egészen célszerű ott, ahol nemzeti tragédia történt, elvenni valakinek a védettségét azért, mert nem tudta teljesíteni a kötelességét és nem volna helyes rájuk szabadítani a magánhitelezőket, hogy elárverezzék az ingatlanokat. Mindezeknek az általános és speciális feladatoknak megoldása érdekében méltóztassanak megengedni, hogy azt a két kérdést intézzem a m. kir. kormányihoz, hogy hajlandó-e az elemi károknál eddig követett kártalanítási eljárást revízió alá venni és intézményesíteni a kártalanítást és ha igen, milyen mértékben? Türelmetlenül várja erre a választ az országban minden, ezután szerencsétlenségbe, bajba jutó vidéke, de türelmetlenül várja Szabolcsban az a sokezer szerencsétlen, akit most ért így az Isten sújtó keze. (Taps a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az idei szeszélyes időjárás nemcsak Szabolcsban, hanem az Alföldön és Dunántúl is több helyütt igen tetemes jégkárokat okozott s ezeknek kivizsgálására és a károk felvételére a szükséges intézkedések már meg is történtek. Ami a speciális szabolcsi esetet illeti, tudomásomra jutott, éppen a képviselő úr sürgönye következtében, hogy ott körülbelül 17 ezer kat. holdat vert el a jég és az eset megvizsgálására rögtön kiküldtem egy gazdasági főfelügyelőt, aki elment oda, utánanézett az esetnek, kiszállt egyes községekbe és tényleg megállapította azt, ami minden jégverésnél az első pillanatban megállapítható, hogy az első szemügyreyételnél a kár sokkal magasabbnak tűnik fel, mint utóbb. Ennek ellenére a kiküldött gazdasági főfelügyelő megállapította a kárt és tegnap telefonon felhívott és közölte velem, hogy mennyi kukorica-vetőmagra van szükség. A kukoricavetőmagot a 20 holdon aluli gazdáknak az eddigi szokáshoz képest kölcsönképpen máris kiutaltam és a kukorica már el is ment oda. Ami mármost a képviselő úr interpellációjának azt a részét illeti, hogy intézményesen foglalkozzunk a jégbiztosítás kérdésének megoldásával, rá kívánok mutatni arra, hogy hivatali elődeim már foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ez a kérdés szőnyegen van, sőt rá kívánok mutatni e kérdéssel kapcsolatosan arra is, hogy bizonyos vonatkozásban, elsősorban a dohánytermelés terén már Magyarországon meg is valósult és ebben a tekintetben éppen Szabolcs megyére kell rámutatnom, ahol a dohánytermelők jégkármegtérítési alapjába az 1937-es évben a gazdáknak csak 66%-a iratkozott be, a múlt évben pedig csak 70%i-a vett^ részt, mutatván azt, hogy a gazdákban — úgy látszik — nincs meg a hajlamosság arra, hogy a kötelező biztosításban teljes mértékben részt vegyenek. Mindenesetre igyekezni fogok minden útonmódon segítségére lenni annak a vidéknek, ahol jégkár következtében igen nagy veszteség érte a gazdákat, de a kérdést intézményesen megoldani, úgy látszik, a gazdaközönség egyeteme sem kívánja, csak fakultatív megoldást kíván. A fakultatív megoldás a dohánytermelés terén már megvan és a földmívelésügyi kor-