Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. mányzat tanulmányozás tárgyává fogja tenni, hogy az a kötelező jégkárbiztosítás, amelyre a képviselő úr gondol, megvalósítható-e. Ami kormánybiztos kiküldetését illeti, meg kell őszintén mondanom, hogy ezt nem találom járható útnak, mert akkor minden f vidékre, ahol jégkár van, kormánybiztos kiküldése volna szükséges. Ami a másik kérdést illeti, hogy a gazdák nem tudják a jégkárt megállapítani s nem tudják, hogy a jégkárt szenvedett földet mikor kell kiszántani, erre vonatkozóan megállapodtam a pénzügyiminiszter úrral, a pénzügyminiszter úr hozzájárult ahhoz, ihogy a gazdasági felügyelő, aki minden esetben ki fog szállni az illető községbe, a pénzügyi hatósággal együtt állapítsa meg, hogy milyen kár érte a gazdáikat. A gazdasági felügyelő egyúttal saaktanáessal fo,g szolgálni a gazdáknak arra vonatkozóan, hogy ki kell-e szántani a jégkárt szenvedett földet, igen, vagy nem. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló (képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? (Nánássy Imre: Nem! — (Felkiáltások a jobboldalon'. Elfogadjuk!) A (képviselő úr nem kíván a viszonválasz jogával élni. Következik a, határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Malasits Géza képviselő úrnak a kormányhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz a munkanélküliek sorsáról való gondoskodás tárgyában. 1. Van-e tudomása az öaszkormánynaik arról, hogy az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások és alkalmazottak milyen nyo)mioirban élnek? 2. Hajlandó-e az összkoraiány e munikanélküliek számára kielégítő muiikaalkalmakról gondoskodni? 3. Mindaddig, míg e munkaalkalomszerveaésnefc megfelelő eredménye jelen tfcezilk, hajlandó-ei az összkormány a munkaaiélküliek sorsáról segélyezés útján gondoskodni? 4. Hajlandó-e az összlkormány az önhibáján kívül 'munkanélkülivé vált és lakbérfizetésre képtelen lakóikat a hajléktalanságtól megóvni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Közérdeket vélek szolgálni, amikor a t. Ház és a kormány figyelmét felhívom a munkanélküliség fájdalmas és égető problémájára és felhívom a 'kormány figyelmét arra, hogy a munkanélküliséget szenvedők érdekében tegyen valamit. A munkanélküliség a kapitalista termelési mód velejárója. Valameddig kizárólag a profit érdekében termelnek, addig mindig lesznek munkanélküliek, mert amely munkaerőt a termelés processzusában nem tudnak használni, azt egyszerűen elbocsátják. Ha van munka, akkor rengeteg munkást vesznek fel, összeütik a munkát, amikor pedig a munka elfogyott, akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül a munkásoknak akár tízezreit is az utcára dobják, nem törődve azzal, hogy mi történik velük és családjaikkal. A munkanélküli tartaléksereg létszáma ülése 1939 június 21-én, szerdán. 91 évről-évre emelkedik. Ezt a szörnyű, szürke és reménytelen sereget két körülmény táplálja. Az egyik a falusi lakosságnak a városok felé tódulása, ami nemcsak speciális magyar jelenség, hanem minden kultúrállamban megtaláljuk. Nálunk ez annál nagyobb jelentőségű» mert hiszen a magyar ipar még nem bír olyan felvevőképességgel, mint akár a francia, akár a német ipar és így feljönnek ugyan a fővárosba, feljönnek az egyes ipari városokba a falu szegényei, de hetek, hónapok telnek el sokszor, amíg el tudnak helyezkedni, addig pedig a legszörnyűbb nyomorúság közt tengetik életüket. De a munkanélküli tartalékseregnek egy másik része egyenesen szégyenletes tábor; ez azokból áll, akik a munka folyamatából koruknál fogva kiesnek. T. Ház! Ha ma egy 35— 36 éves munkás kiesik a munkából, akkor csak a legrettenetesebb nehézségek árán talál megint munkát. Sehol sem akarják felvenni. A gyárak 40 éves munkást egyáltalán nem vesznek fel; egészen kivételes képességű munkás legyen az, akit 40 éves korában valamelyik gyár újból beállít a munkába. Kérdem a t. Házat és a kormányt, mit csináljon az a szegény ember, aki becsülettel dolgozott 34— 35—38, mondjuk, 40—42 éves koráig, megtanulta a mesterségét, becsülettel dolgozott benne, hasznos tagja volt az emberi társadalomnak, mert értéktöbbletet termelt, amiből neki csak száraz kenyérre valót adtak és amiikor elkövetkezett az az idő, amelyet a polgári felfogás szerint az élet legtartalmasabb és legteljesítőképesebb korának neveznek, akkor kikerül a munka folyamatából, mert kora miatt senki sem ad neki munkát. (Az elnöki széket Szinvei Merse Jenő foglalja el.) Ezek legtöbbje családos ember, legtöbb jén«k grvermeke^ van és képtelen elhelyezkedni. Kénytelen tehát az asszonyt vagy a serdülő gyermeket munkába küldeni, de nagyon gyakori eset az is. amikor az ember igen nagy vívódások között, csak azért, hogy az életét fenntartsa, kénytelen zsendülő gyermekeit koldulni küldeni. Igv zülleszti wM a kapitalista gazdálkodási rendszer a családot, mert nem ad lehetőséget a családfenntartónak arra, hogy becsületes munkával mesrkeresihesse kenverét. Ha a munkanélküliség kérdéséiben és a munkanélküliek megsegítése érdekében hivatalos^ helyen eljárunk, akkor — különösen az utóbbi időben — mindenütt arra mutatnak rá. hogy ime, a Gazdaságkutató. Intézet legutóbbi helyzetjelentésében azt írja, hogy az ipari 'munkások létszáma, mind a gyár-, mind a kézműiparban 16, illetőleg 23 százalékkal nagyob'b, mint 1938. illetőleg 1937 első negyedéiben. Ez gvakorlatilag azt jelenti, hogy a munkáslétszám 1937-tel és 1938-cal szemben növekedett. Nem akarom kétségbevonni a Gazdaságkutató Intézet jelentésében foglaltakat, csak azt állítom, hogy ezek a munkások nem a nagy munkanélküli tartalékseregből kerültek vissza a termelés folyamatába, hanem ezek új, friss munkaerők, mert hiszen főképpen a nehézipar, a vasipar és a textilipar új munkásokat tudott beállítani. Budapesten és környékén a munkanélkülieknek semmi hasznuk sinos abból, ha a Kimamurányi vagy a Salgótarjáni vasmű akár