Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. katonáit, nem törődve azzal, hogy ki milyen felekezetű, csak azzal, hogy a küzdelem Istenért, hazáért, szabadságért legyen, mert Szabolcsban a nemzet számára mindig volt, van és lesz katona. (Éljenzés.) Cselekedett akkor, amikor Trianont megelőzően átalakította ezeket a homokbuckákat és a malária tengereket, akkor, amikor annak idején ősszel a békanyál Nyiregyházán felvetődött <\s az ecsedi lápig nem tudott megakadni sehol, Kalászringató, keresztkínáló rónává, pirosló gyümölcsösökké, szőlőskertekké alakította át és a szél, a vihar elébe akácsorokat ültetett, megfogta, hogy ne csak csontunkat ne fújja ki a szél, hanem termésünket se. Cselekedett akkor, amikor á szomorú trianoni évek után azt a nemzetnek szánt óriási tőrdöfést, hogy a csehszlovák szerződést megszüntették és ezáltal akarták tönkreteni a magyar forgalmat, saját testével fogta fel és egyedül váltotta be ezt a számlát, akkor, amikor minden szabolcsi termelőtől levonták a paritást és minden Szabolcsban elfogyasztott terményre rátették a paritást, úgyhogy a szabolcsi ember 40 százalékkal drágábban élt, mint a pestvidéki, hoíott honvédelmi és más kötelességeit fokozottabban teljesítette, mert már régen nyeregben volt, már régen rohamozott, akkor, amikor itt Pestkörnyékén és a Dunántúlon brómról és más egyebekről ábrándoztak. (Derültség.) A szabolcsi polgárt ebben a vonatkozásban megkülönböztetett kötelességteljesítőnek tartom. Mélyen t. Ház! Most rátérve a nemzeti tragédián való segítésre, úgy érzem, hogy nem lehet egyszerűen belenyugodni a szó szótani értelmében abba, hogy Isten adta, Isten vette, áldott legyen szent neve érette, mert ezt az írás is úgy érti, hogy azért vette el az Isten, hogy az emberek segítsenek rajta az ő'meghatalmazásánál, az ő megbízásánál fogva. Én úgy látom, hogy a nemzeti életben nincsen I olyan szerencse, amely ugyanolyan szerencsétlenséget ne okozzon, de viszont a szerencsétlenség sem olyan, hogy ugyanolyan szerencsét ne okozna. Az én vidékemen elpusztult a termés, — más vidékek termései pedig értékesebbek lesznek, akár az áremelkedésben jelentkezik ez, akár pedig az árcsökkenésben; jobban tudja tartani a lépcsőzetet, mintha az én vidékemen nem pusztult volna el a termés. Ha adva van a közös kár, adva van a közös haszon is, közös nevezőre kell tehát hozni a tényezőket és a kérdés meg van oldva. Mi szabolcsiak nem tartjuk lehetetlennek, elképzelhete lennek, hogy ha egyes vidékeket ilyen szerencsétlenség ér. mint ahogy az minden esztendőben meg szokott történni Magyarországon, de hála Istennek, az egészhez viszonyítva nem olyan, hogy azt a jó vidékek el ne tudnák viselni, hogy ne lehetne a szerencsés vidékeken a földadók pótlékaiból, vagy más adópótlékokból, vagy más alapokból egy olyan alapot teremteni, amellyel ezt a kártalanítást intézményesen, nem pedig ideiglenesen meg lehessen oldani. Nevezetesen az eddigi kártalanítás csak Shakespeare azon mondásának realizálására volt alkalmas, hogy a gyáva sokszor hal meg, a ibátor csak egyszer ízleli a halált. Az 1929-es fagykár Szabolcsban még ma is kifizetetlen, ott csak zaklatás van, de a mezőgazdaságnak a létminimumon való teljesítése érdekében nem tettek semmit. Itt intézményes kártalanítási eljárásra van szükség. Én nem tekintem isejn az őrültség, sem a fantázia birodalmába tartozónak azt, hogy a ülése 1939 június 21-én, szerdán. 89 biztosítás revíziója kapcsán lehetne a dolgon segíteni. Azoknál a biztosítási ágaknál, amelyek Magyarországon elterjedtek, a pótdíjak minimálisak, a jégbiztosítások nem terjedtek el, itt olyan magasak a jégbiztosítási díjak, hogy biztosítás esetén minden esztendőben jégverés van, míg nembiztosítás esetén esetleg meg lehet úszni a dolgot. Ha azonban kötelezővé tennék a tűz-, a jég-, az állatbiztosítást és a nálunk he nem vezetett fagybáztosítást is, olyan nagy volna a biztosítottak száma, 'hogy a díjak nagysága elviselhető lenne és mem volna szerencsétlen, kárt szenvedett ember ebben az országiban, aki hai ilyen mezőgazdasági károk bekövetkeztek, semmi nélkül meresztené szemét az égre. Már most az a kérdés, hogy államosítsuk-e a ibiztosítás intézményét, vagy fokozottabb állami ellenőrzés alá vonjuk. Hogy azután miképpen határozzuk meg a kötelező biztosítás részleteit, hogy a díjakat miképpen állapítsuk meg, az mind csak részletkérdés. Szabolcs elsősorban nem magáért, hanem az országért aggódik és azért veti föl ezt a kérdést, mert ebben a tekintetben f nemcsak rajta, hamietm elsősorban az országon és a nemzeten is kell segíteni. De közelebb kívánok menni speciálisan a szabolcsi tragédiához, speciálisan a szabolcsi kárhoz is, mert Szabolcs úgy érzi, hogy^ nem önmaga számára, hanem a nemzet számára menti meg magát. Ennél a kármentésnél nagyon szeretnők megvalósítva látni a miniszterelnök úrnak tegnap is érintett, az országban többször elmondott, általam a tokaji választás alkalmával többször hangoztatott azt a mondását, hogy specializálva kell megoldani a kérdéseket. O maga felhozta példaként, hogy az első időben nehéz anyagi körülmények között igyekezett a rokkantkérdésben munkatársaival eredményt elérni és az anyagi eszközökhöz képest sikerre vezetett ez a fáradozás. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Nánássy Imre: Tizenöt perc meghosszabbítást kérek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a képviselő úr beszédidejének 15 perccel való meghosszabbításához? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Nánássy Imre: T. Ház! Specializálva szeretnők megoldani a kártalanítás kérdését. Mert mi szokott ilyenkor történni? Kimegy a gazdasági felügyelő és két nap alatt beterjeszti a javaslatát, amelyben az van, hogy: javaslom, hogy vetőmagot a tíz vagy húsz vagy harminc holdon aluli birtokkal rendelkező gazdáknak ingyenesen adjanak, azonfelül pedig adjanak vetőmagot a birtokosoknak félévre vagy egy évre vagy két évre kamatmentesen. Ezek megett a megállapított határok megett egész tragédiák vannak elrejtve., Van olyan ember, aki tud magán segíteni vetőmag nélkül is és van olyan, aki vetőmaggal sem tud magán segíteni. Specializálva kell tehát felvenni a károkat, megállapítani: mi volt a kár, amennyi volt a vetés, mennyi pusztult el a vetésiből, mennyit vethet be az illető pótvetéssel, hány családtagja van, mennyi munkaalkalmat szokott adni a gazdaságában és azonkívül védett-e vagy nem védett, mennyi a köz- és mennyi a magántartozása, fizetési kötelezettsége, s ezekhez a szociográfiailag felvett adatokhoz képest kell meghatározni a segítség mértekét. .'.,'•'•-. , ,