Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

90 Az országgyűlés, képviselőházának 37. képzelhető. Mindenesetre egy tudományos vitának kell ebben kifejlődnie, ellenben a betiltás, amennyiben tényleg ez volt az eredeti ok és nem más, hitem szerint egyetlenegy mondat miatt történt, amely a következőképpen hangzott (olvassa): »Ez a törvény«, — tudniillik a Magyar Nemzeti Bankról 1938-ban megszavazott törvény — »amely a magyar államot a pénzkibocsátás felségjogától és ennek kapcsán a hitelélet legfelsőbb irányításától megfosztja, ezek gyakorlását a Nemzeti Bank kiváltságainak jogkörébe utalja, de ugyanakkor úgy a magyar államnak, mint a közületeknek megtiltja, hogy a Nemzeti Banktól saját hiteligényeik kielégítését igénybe vehessék, magát a bankot pedig a Népszövetség felügyeleti hatásköre alá helyezi, ez a törvény a magyar gazdasági életet a nemzetközi pénzvilág reménytelen kamatjármába fogja.« Hogy ez volt az ok, amit különösen perhorreszkáltak a kormány részéről, mutatja az, hogy jóval a cikk megjelenése után, mindenesetre óvatosan, amikor már a Magyarság be volt tiltva, tehát meg volt fosztva a válaszadás lehetőségétől, a kormány egyik lapjában, tudomásom szerint egy rendkívül előkelő cikkíró — nem hivatásos újságíró az illető H- (Kelemen Kornél: Ki az?) — »Visszahulló vádak« címén foglalkozott a Nemzeti Bank új törvényével és ebben a cikkben többek között a következőket mondotta (olvassa): »Az 1938. évi bankreform egyetlen olyan intézkedést sem tartalmaz, amely a Nemzeti Bankot akár a Népszövetség, akár valamely más külföldi hatálom, illetőleg intézmény felügyelete alatt tartaná, vagy ez alá helyezné. Nem örülünk és nem triumfálunk a tettenért oktondi fülöncsípése felett, mert minden jó magyart csak mélységesen elszomorít, ha a legszentebb nemzeti eszményekkel súlyosan visszaélnek. Vegyék tudomásul: aki hazudik, nem méltó az Ige hirdetésére«. Szóval a főindok itt az volt, hogy a Magyarság cikkírója azt állította, hogy a Nemzeti Bank a Népszövetség felügyeleti hatásköre alatt áll; ezt az illető előkelő cikkíró élesen megcáfolta: azt mondotta, hogy valótlant állított a lap és aki hazudik, nem méltó az Ige hirdetésére. Kezemben van a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló törvények sorozata a Magyar Nemzeti Bank 1938. évi hivatalos kiadásában. Legyen szabad az illető cikkíró urat emlékeztetnem arra, hogy a törvény 121. cikkétől a 127. cikkéig pontosan megírja, hogy a Népszövetségnek milyen köze van a Magyar Nemzeti Bankhoz. Nem azt állítottuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank a Népszövetség felügyelete alatt áll, hanem szórói-szóra azt írtuk, hogy »felügyeleti hatásköre« alá tartozik, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagy különbség!) Ezt írtuk: »felügyeleti hatásköre«. Igenis, nagy különbség ez és az, ami a válasz volt, hogy: »felügyelete«. Tetszett volna az illetőnek elolvasni a cikket. Igen nagy különbség mégpedig félremagyarázott különbség. Az 1924:V. te. 121; cikke ugyanis ezt mondja (olvassa): »Az álLamfő a kormánynak, a Nemzetek Szövetsége megbízottjának és ha az utóbbi állás uincs betöltve, ... a Nemzetek Szövetsége tanácsának elnöke kezdeményezése alapján teendő előterjesztésére a Magyar Nemzeti Bankhoz tanácsadót nevez ki...« stb. A 122. cikk a következőket mondja (ólh. ülése 1939 március 1-én, szerdán. vassá): »A bank elnökei, igazgatói és úgy a főintézet, mint a fiókintézetek alkalmazottai a tanácsadónak a bank ügyeire vonatkozólag kívánt minden felvilágosítást megadni tartoznak. A tanácsadónak kívánságára mindazok az i ügyiratok és okiratok, amelyek a bank üzletvitelére vonatkoznak, bemutatandók«. A 123. cikk a következőket mondja (olvassa): »A tanácsadónak joga van a közgyűlés, a főtanács, a végrehajtóbizottság és az üzletvezetőség ülésein tanácsadói joggal résztvenni. A tanácsadónak joga van e testületek határozatai ellen óvást emelni, ha azokat az alapszabályokkal ellenkezőnak tartja. Ennek az óvásnak halasztó hatálya van.« (Gr. Festetics Domonkos: Régen megszűnt!) Dehogy szűnt meg. Végül a 127. cikk a következőket mondja (olvassa): »A tanácsadó megbízatása a Nemzetek Szövetsége főmegbízottjának megbízatásával, ha pedig az állás betöltve nincs, a Nemzetek Szövetsége tanácsának idevonatkozó határozatával ér véget« — de mindenkor újból felállítható. T. Ház! Ezt akartam at. Ház elé hozni és miután megállapítottam, — mégpedig a Nemzeti Bank-törvénybŐl — hogy a Magyarság igazat írt és a betiltás indokolatlan volt, a cikkíró úrnak, aki igen előkelő tollal válaszolt a Magyarság cikkére, csak azt válaszolhatom, ; hogy valóban igaz: aki hazudik, nem méltó az Ige hirdetésére. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magam és a miniszterelnök úr nevében és megbízásából kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy erre a most elhangzott interpellációra a miniszterelnök úr nevében, azután a 13. és 14. szám alatt bejegyzett interpellációkra, részben a miniszterelnök úr, részben a magam nevében együttesen adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Következik Rátz Kálmán képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpella- . ició a m. kir. belügyminiszter úrhoz a »Hungaxista Párt« feloszlatása s működésének betiltása tárgyában. 1. Van-e tudomása á belügyminiszter úrnak arról, hogy a folyó évi február 17-én megalakult s szabályszerűen bejelentett »Hungarista Párt« betiltása, illetve feloszlatása törvény- és alkotmányellenes? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a betiltás, illetve feloszlatás indokolása alaptalan és sértő? 3. Hajlandó-e a belügyminiszter úr ezért elégtételt adni s a betiltást hatálytalanítani? 4. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a törvényesség és alkotmányosság elvének megfelelően törvényes és alkotmányos alapon politizálni hagyni mindazokat, akik a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Hungarista-mozgalom tagjai voltak s a politikában való részvételük ellen egyéb, indok nem merül fel, mint pusztán ez a tény, vagy pedig kizárni szándékozik őket a politikai életből továbbra is s megakadályozza, hogy a hazafias és törvényes alapokon álló tömegek milliói a politikában résztvegyenek, miközben a marxista alapon álló egyének s csoportok politizálhatnak? Budapest, 1939.