Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés képviselőházának 37U. ban is teljesítették kötelességüket, és tudom, hogy a jövőben is bármikor életüket készek feláldozni a hazáért, (vitéz Patacsi Dénes: Minden magyar!) Megmutatták ezt most a Felvidéken is és ha kell, elmennek Erdélybe is. (Gr. Festetics Domonkos: Kérdezzék meg a rongyosokat, mit mondanak! Nézzük meg a jegyzőkönyveket!) Ezek egyik párthoz sem fognak menni hazafiságot tanulni, képviselő úr! Es a mozgalmat most mégis betiltották, a párt ezernyi helyiségét becsukták, s a vagyonát, amelyet a párttagok a saját filléreikből adtak össze, elkobozták. (Hubay Kálmán: Szégyelhetik magukat!) Tisztelettel csak annyit jegyzek meg, belügyminiszter úr, hogy ezt az eljárást meglehetett tenni, azonban teljesen ki van zárva, hogy ezekből a sokat szenvedett Ielkekből bármiféle terrorral, bármiféle szenvedések zúdításával, bármiféle Schuschnigg-mintával, vagy akármivel ki lehetne ölni a magyar nemzeti szocializmus eszméjét. (Hubay Kálmán: Ez nem fog sikerülni!) Ezek a magyarok némán fogják tűrni az ítéletet, nem fognak renitenskedni, el fogják tűarni azt, hogy a belügyminiszter úr teljesen kivetette őket a társadalomból, de fegyelmezettségükben ki fognak tartani és lelkükben meg fogják őrizni azt az eszmét, amelynek szolgálatában állottak. T. Ház! Talán kétféleképpen lehetne megszüntetni ezt a mozgalmat. Az egyik mód az lenne, (Hubay Kálmán: Ha akasztanak!) ha felakasztják a vezetőket, vagy ha neon akasztanak, Codreanu módra hagyják őket '• szökni és akkor egy fejlövéssel el lehet intézni a vezetőket, és azután a többieknek is csinálhatják majd a rengeteg sírt. (Rátz Kálmán: A legjobb úton vagyunk!) Állítom azonban, hogy a statárium is felesleges, mert a rendőrségnek egyetlenegy emberrel sem lesz dolga, aki igazi hungarista volt, mert annak sokkal nagyobb fegyver van a kezében: a fegyelmezett seg és a szervezettség, s az nem forradalmon keresztül akarja elérni a célját. A statárium tehát a hungaristákra nem vonatkozhatik, mert akire alkalmazni lehetne és alkalmazni kellene, az nem lehet hungarista, hiszen az fegyelem sértő. A másik mód pedig az, hogy tessék a kormánynak teljesíteni mindazokat a követeléséket, megvalósítani mindazokat a szociális el gondolásokat, amelyeket a mi mozgalmunk célul kitűzött. De engedelmet kérek, lehet-e erre remény, amikor — hogy csak a zsidó törvényt hozzam fel példának — minduntalamegtorpanások vannak, amikor kivételeket, elektorokat csinálnak, amikor a gazdag zsidó kat pártfogásba veszik (Kan Béla: Ügy van! Ez igaz! De a kartell zsidókkal nem bánik el a kormány!) amikor nem helyezkednek az abszo lút faji alapra, amikor a szerzett jogok megszüntetéséről szó sincs? Például az én kerületemben zsidó az adóhivatali főnök, — zsidó tölti be ezt a legfontosabb tisztséget, amely egyébként sem valami szimpatikus — pedig különösen piszkálja az ember kedélyét az, ha zsidót lát ott és ez az ember még ma is ott van. A zsidó földbirtokról azt mondja a javaslat, hogy igénybe lehet venni, de engedelmet kérek, uem arról van szó, hogy lehet-e, nem azt kell kimondani, hogy lehessen, hanem tessék azt kimondani, hogy igénybe kell venni. Igen t. Ház! Még egyre szeretném felkérni a most jelenlévő belügyminiszter urat. Nem tudom, megtette-e, de közegein keresztül végigKÉOPVISELÖKÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 1-én, szerdán. 89 nézethette volna a betiltás napján Budapestet. En egypár barátommal már délután elindultam és egész éjjel figyeltük az eseményeket, hogy mi történik a városban: Minden kávéház zsúfolásig tele volt. Amikor láttam azt a megelégedett gőgöt, amely a zsidók arcáról leolvasható volt és a mulatókban a hihetetlen pezsgőzést és dáridózást, tüntetve a zsidóságuk mellett, könnyezve távoztam onnan, mert nem gondoltam volna, hogy Magyarországon ilyesmi előfordulhasson. Állítom, t. belügyminiszter úr, hogy a zsidók idegeit teljeseu rendbehozta ezzel a feloszlatással. (Ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ugyan! Fábián, igaz?) Ha ez így megy, akkor itt kibontakozás soha ebben az életben nem lesz. (vitéz gr. Takách-Tolvay József: Fábián hány üveg pezsgőt fizetett? — Fábián Béla: Kinek?) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminiszter úrnak. Következik Hubay Kálmán képviselő űr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a Magyarság politikai napilap betiltása tárgyában Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a belügyminiszter a Magyarság politikai napilap megjelenését törvényellenesen tiltotta be? Hajlandó-e a miniszterelnök úr odahatni, hogy a törvény- és alkotmányellenes betiltó rendelkezés haladéktalanul visszavonassék és a jövőben ily nyilt törvénysértés elő ne fordulhasson?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hubay Kálmán: T. Ház! Tekintettel arra, hogy Rátz Kálmán képviselőtársam interpellációja után újabb interpellációm következik, nem szeretném hosszasabban igénybe venni a Ház türelmét és éppen ezért igen röviden akarok foglalkozni a Magyarság politikai napilap betiltásával, annál is inkább, mert hiszen az a kormányelnök, akinek nevéhez ez a dicső tett fűződik, már lemondott állásáról. T. Ház! Az indokolás az volt, hogy a Magyarság egy cikket írt a biharnagybajomi választásról és egyik vezércikkében kritizálta a kormányzat pénzügyi politikáját. A biharnagybajomi választásról egy tudósítás jelent meg a Magyarságban. Ez a tudósítás megvádolta a biharnagybajomi választási elnököt többrendbeli törvénytelenség elkövetésével. Hogy igazak-e a vádak, vagy nem igazak, azt a független magyar bíróságnak kell eldöntenie. A választási elnök úr még mindig nem indított pert a Magyarság elien, pedig ez a vád, ha nem igaz, semmi más, mint egyszerű rágalmazás. Ugyancsak súlyos vádak hangzottak el a közigazgatás egyes tényezői ellen. Az illetőknek jogukban lett volna pert indítani a Magyarság ellen. Arra azonban még példa nem volt, hogy amikor konkrét vádak konkréten megjelölt személyek ellen emeltettek egy lapban, a válasz nem a bírói eljárás moorinfiuása. hanem a lap betiltása legyen. A másik cikk, amelyre hivatkoztak, vezércikk volt a lapban, amelyben a cikkíró foglalkozott a kormányzat pénzügyi politikájával és többek között a Nemzeti Bankkal. Hogy a gazdasági kérdésekről a nemzeti szocializmusnak más a véleménye, mint a rendszer pártjainak, vagy kormányának, ez lehetséges, el14