Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés, képviselőházának S7U. mobil Kereskedők Országos Egyesülete által szerkesztett memorandumot áttanulmányozni és az abban foglalt érvek mérlegelése alapján az árkormánybiztosság haszonkulcsát legalább 10%-kal felemelni méltóztassék. Az árkalkuláció alapjául méltóztassék a németországi Marktordnung intézkedéseit figyelembe venni és a hazai viszonyoknak megfelelően alkalmazni. Tisztelettel kérem továbbá, hogy mivel sajnálatos indiszkréció folytán a tervezett vámredukció már december hó első felében hírlapok útján nyilvánosságra került és ennek következtében a várható árcsökkenésre tekintettel két és fél hónap óta minden vásárlás megszűnt, a teendő szíves intézkedést a legsürgősebben megejteni szíveskedjék. Budapest, 1939. évi február hó 25-én. Krompaszky Miksa s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. . Krompaszky Miksa: T. Képviselőház! Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy népszerűtlen és kényelmetlen dolog ilyen tárgyú interpellációval jönni, mert a felületes hallgató, különösen ha bizonyos rosszakarat van be une, könnyen azt mondhatja, hogy akadt egy magyar képviselő, aki bizonyos közgazdasági és honvédelmi szempontból is igen fontos cikknek árleszállítása ellen emelt szót. Ez természetesen nem így van. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úr, jól ismerve azokat a magasabb szempontokat, amelyek egy ország civil lakosságának autóval való ellátásánál magasabb honvédelmi érdekekbe is kapcsolódnak, hosszú külföldi és hazai tárgyalások után a pénzügyminiszter úrral együtt keresztülvitte azt, hogy a személyautók behozatali vámját lényegesen csökkenteni fogják. Erről az akcióról tudomást szereztek természetesen a külföldi nagy gyárak és az itteni képviseletek is és általában az a hit terjedt el, hogy ennél az akciónál talán az 1930—1931— 1934-ben teljesen tönkrement autókereskedelem bizonyosfokú talpraállításának szándéka is van a háttérben. Az a vélemény terjedt el, hogy talán az autókereskedelem is fog bizonyos szá zalékban ezekből a vámredukciókból részesedni. Természetesen egészen másképpen történt. Ebbe az akcióba, amelyet nem tudok eléggé helyeselni, belekapcsolódott az árkormánybiztosság is, az &

t szery, f amely a közszükségleti cikkek árszabályozásával a legnagyobb tiszte^ letet parancsoló működést fejt ki és fejtett ki különösen azzal az akciójával, hogy a legutóbb a fegyvergyakorlatra való behívások alkalmával egyes cikkekben bekövetkezett árrombolást hatékonyan megakadályozta. Ismételten hangsúlyozom, hogy ez a szerv minden dicséretet megérdemel. Annál a vizsgálatnál azonban, amelyet ezzel az akcióval kapcsolatban rendelt el, az elébe került kartotékok nagy száma és azok a grafikonok, amelyeket magam is láttam, valamiképpen elvették a helyes áttekintés lehetőségét a szeme elől, úgyhogy ez az egész akció meglehetősen mellékvágányra tért. Mellékvágányra tért már akkor, amikor az egész vizsgálat kifejezetten csak az 1938. esztendő kereskedelmi rentabilitását próbálta kivizsgálni, mégpedig itt is az autók beszerzési és eladási ára közti különbözetre és a rezsi megállapítására szorítkozott. A rezsire vonatkozóan legyen szabad itt megjegyeznem, hogy az árkormánybiztosság ezt a rezsitételt, amely egyes cégeknél igen magas, másoknál alacsoülése 1939 március 1-én, szerdán. 83 nyabb, végeredményben semmikép nein tudta leszállítani. De ez nem is fontos, mert ha egy autókereskedő sokat költ rezsire, ez azt jelenti, hogy költ az üzletére, kenyeret, munkát ad embereknek. Ma, amikor a kormányzat külön szervet tart fenn azért, hogy a munkátlanok és állástalanok minél előbb kenyérhez jussanak, ez a megállapítás csak dicséret. Azok a nagy cégek, — nem akarom megnevezni őket, mert valamennyinek kalkulációját volt módom az utolsó négy hónap alatt megismerni — amelyeknek alacsony rezsikalkulációjuk van, külföldi tőkével dolgoznak. Ezeknek érdekük, hogy idebenn a rezsijük minél alacsonyabb legyen. azért, mert a tőke hozama így nagyobb, ámde ez a tőke a külföldnek adózik, a magyar adózás szempontjából ez az alacsonyabb árkalkuláció, vagy alacsony rezsimegállapítás, abszolúte nem fontos és nem is méltányos. Amikor az árkormánybiztos úr elhatározta, hogy belenyúl az automobilkereskedők kalkulációiba és megállapít egy (bizonyos haszonkulcsot, — engem e pillanatban nem ennek nagysága érdekel, hanem az elvek érdekelnek, amelyek alapján ez létrejött — azt az indokolást volt szíves adni, hogy azért állapítja meg így a haszonkulcsot, mert azt várja, hogy az autók ára a vámredukció következtében leszállván, olyan kirobbanó nagy forgalom fog az országban bekövetkezni, hogy ilyen szerényebb kalkuláció mellett is biztosítani fogja még a rendes polgári hasznot az autókereskedőknek. De kérdezem: hogyan lehet egy véleményre felépíteni olyan intézkedést, amelynek nyomban anyagi, és pedig igen súlyos következményei vannak? Es hogyan lehet ma arról beszélni, hogy* a jelek olyanok, hogy itt valamiben is, de főleg az autóüzletben kirobbanó nagy forgalom volna várható? Elég csak a mai interpellációk sorozatát végignézni. Gondolok Tildy képviselőtársam interpellációjára és azokra a jelenségekre, amelyeket mindnyájan ismerünk. Nekem az a véleményem, hogy a mai közgazdaságnak nem olyan fényes a helyzete, hogy arra várhassunk, hogy hirtelen nagy, kirobbanó forgalom legyen bármiben is, legkevésbbé azonbap az autókereskedelemben. T. Ház! Az autókereskedelem speciális mivolta egyébként is bizonyos óvatosságra int, mert kevés ennél érzékenyebb kereskedelmi ágazat van. Egy rossz tavaszi időjárás, akár az esőzés hiánya, akár a túlságos esőzés, egy késői fagy, valamely belpolitikai, vagy külpolitikai feszültség, (Gr. Festetics Domonkos: A zsidókérdés!) pedig ilyen manapság mindenkor bőven van, elég arra, hogy óvatosságra intse azokat, akik autót akarnak beszerezni. Ez a tartózkodás az utolsó hónapokban éppen az előbb említett és megindult vámleszállítási akció miatt, amely körülbelül már december óta húzódik, a mai napig tart. Nagyon jól tudom, hogy ennek a kérdésnek elhúzódásában sem a kereskedelemügyi miniszter úrnak, sem az ő közvetlen szerveinek abszolúte semmiféle részük nincs. Nekem szerencsém volt az autókereskedők megbízásából néhányszor eljárni az ő minisztériumában. Mind az Ő közvetlen környezetében, mind Törley államtitkár úrnál a legmesszebbmenő megértést találtam. Mindig megígérték, hogy a következő héten már kijön ez a rendelet és én nem tudom elképzelni, hogy mi történhe13'