Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

84 Áz országgyűlés, képviselőházának B7h. tett, de végeredményben két és fél hónapja annak, hogy ez a rendelet késik. Egész zsidó­kérdés lett már belőle. Egyik nap agyonverik az autókereskedelmet, a másik napon újra fel­emelik. Ez a huza-vona azonban ennek a ke­reskedelmi szakmának igen-igen nagy ártal­mára van. Az árkormán y biztos úr által elren­delt vizsgálat az én megítélésem szerint — ne­kem tudniillik módom volt egy jóbarátom üze­mében néhány hét óta a belső kalkulációba be­tekinteni, innen vannak az én közvetlenül szerzett adataim — arra irányul, hogy szám­szerűleg állapítsa meg azt a haszonkulcsot, amely az autókereskedőknél általában meg­állapítható és elfogadható. A kiküldött igen kiváló képzettségű és igen megbízható revizorok végtelen nagy tü­relemmel végezték az ő számszerűségi mun­kálataikat. Ezt itt is le kell szegeznem, mert ez megfelel az igazságnak. Nem volt azonban ott egyetlenegy, az autókereskedelemhez értő szakember sem. Hiába delegáltak oda mérnö­köket, azok érthettek a vámhoz, az autó belső konstrukciójához, de semmi körülmények kö­zött nem tudták azokat a tényezőket, determi­nánsokat megnevezni, amelyek alapján ezt a kérdést elbírálni kellett volna. Annakidején, amikor az agrártermékek ár­nivellálásáról és megállapításáról volt szó, mindig megvolt a mód arra, hogy a megfelelő érdekeltségeket meghallgassák és< véleményük­nek lehető figyelembe vételével, a túlzások le­faragásával próbálják megállapítani az ára­kat. Erre is történt itt kísérlet. Voltaik kon­ferenciák, lehetőleg a késő esti, hogy ne mond­jam, éjjeli órákban véletlenül összehíva, ahol megjelentek az illető érdekeltek teljesen felké­születlenül, mert nem mondták meg nekik, hogy miről lesz szó, tájékozva sem voltak és a hirtelen feltett kérdések pergőtüzében, saj­nos, nem egyszer adtak olyan válaszokat, amelyek az árkormánybiztos úr tisztánlátását még jobban és újból megakadályozták. Itt ezzel a belenyúlással ismét a szabadkereskede­lem elvén ütöttek csorbát a nélkül, hogy erre bármi legcsekélyebb ok is lett volna. Erezték az illetékes körök, hogy amit itt megtesznek, azt gyorsan kell tenniök. Januárban, ami­kor az első tárgyalás volt, három napon belül ígérték azokat a rendeleteket, amelyek ma, ikét hónap után sem jelentek meg. A legnagyobb baj véleményem szerint az volt, hogy ez a belenyúlás az árkalkulációba tulajdonkeppen a magyar automobilpiac ren­dezésének bizonyos kezdete lett volna, a nélkül azonban, hogy felölelte volna azt az egész nagy kérdéskomplexumot, amely irányította azokat a faktorokat, amelyek Németországban, Franciaországban, Hollandiában és az Egye­sült. Államokban ezt a piacot rendezték. Ma­gyarországon a német automobilpiac rendezése a Marktordnungnak elnevezett, hatalmas kö­tetre rúgó könyvben, amelyet alaposan átta­nulmányoztam, van lefektetve é« ennek figye­lembevétele nélkül ebből csak bizonyos kate­góriákat emelt ki a kormánybiztosság, amikor egyszerűen az illetékes faktorok nélkül az árat megállapította A német automobilpiac 1935-ig körülbelül ugyanolyan állapotban volt, mint a magyar autóm ob ilpiae. 1935-ben adta ki a német kor­mányzat az erre vonatkozó rendelkezést; a maga nagyszerű megfontoltságával, kiváló organizációs képességével és bazírozva az egész ülése 1939 március 1-én, szerdán. rendezést a német kereskedők megbízhatósá­gára és hűségére, akik minden, a kormány ál­tal kibocsátott ilyen rendezést, ha majdnem parancs formájában jelenik is meg, végre is hajtanak. Ezeknek lényeges ismerete nélkül nem lehet tulajdonképpen a magyar automo­bilpiac kérdéséhez hozzányúlni. Pedig hogy ez nem szerepelt azok között a faktorok között, amelyeknek alapján a rendezést annakidején itt elrendelni akarták, azt merem állítani, mert elég késői terminusban szerezte be bizo­nyos fórum ezt a Marktordnungot, úgyhogy annak áttanulmányozása semmi esetre sem éreztette hatását magának a kiadandó rende­letnek a szellemében A német automobilpiac rendezésének alap­feltétele az, hogy fontos honvédelmi érdekek­ből szükséges, hogy minél több embernek le­gyen személyautója és minél több cégnek te­herautója* Ennek következtében az egész íté­metbirodalmi területet 40—50 km-es átmérőjű körzetekbe osztották be s ezeken belül vannak azok a propagandaszervezetek, amelyek nem csinálnak mást, mint hogy a gyár által gyár­tott autókat a kereskedők a vevőnek eladják. Ennélfogva a német megítélés szerint is itt nem közvetítő árdrágító kereskedelem beikta­tásáról van szó, hanem csak arról, hogy ezek a szervezetek a maguk propagatív erejükkel és kereskedelmi ügyességükkel eljuttassák ezeket az autókat azokhoz, akikhez valók. Ennek kö­vetkeztében minden néven nevezendő propa­gandaköltség, amely plakát, irat, műszaki le­írás előállítása folytán felmerül, a gyárakat terheli Németországban E mellett a gyárakat terheli a service, a féléves és egyéves garan­ciának minden munkája és az ezzel járó több­száz pengős költség. Azonkívül nincsenek a német autókeres­kedők banküzlettel is összekötve, úgy, mint a szerencsétlen magyar autókereskedők, akik valóságos banküzleteket kénytelenek fenntar­tani a részleteladások következtében. A mel­lett — ami a legfontosabb — a német autóke­reskedelmet a német kormány teljesen megsza­badította az úgynevezett bevett autók csere­kereskedésétől, ami a magyar autókereskede­lemnek is a megölője és tönkretevője. Ott egé­szen külön szerv foglalkozik ezzel, nemcsak a becslés, hanem a forgalombahozatal, tehát a továbbadás szempontjából is. Az új autóra a kereskedő Németországban csak egy kupont, egy bont kap attól a másik szervtől ; ezt azután beváltja a bankszerv, amelyet erre létesítettek. Neki tehát ezekkel a dolgokkal kínlódnia nem kell. Annak ellenére azonban, hogy Németor­szágban ezeket a nagy terheket anind levették az autókereskedők válláról, nálunk pedig mindez terheli az autókereskedelmet, a nem túlságosan gavallér módon kalkuláló német kormányzat mégis 5%-kai magasabb haszon­kulcsot állapít meg a német autókereskedők­nek, mint amilyent a mi igen tisztelt árkor­mánybiztosunk itt kontemplál az előbb emlí­tett és a rezsit óriási módon felemelő terhek meghagyásával. Ehhez hozzájárul a Német­országban teljesen ismeretlen szerveknek, a vi­déki képviseleti szerveknek beiktatása. Magyarországon az automobilizmus még meglehetősen gyermekéveit éli, vidéken pedig még eléggé ismeretlen volt néhány évvel ez­előtt is. Az, hogy most a vidék is kezdi magát autókkal ellátni, ezeknek a kiváló intelligens propagandaszerveknek, ezeknek az úgynevezett vidéki képviseleteknek az érdeme.

Next

/
Thumbnails
Contents