Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

82 Az országgyűlés képviselőházának 371},. ülése 1939 március 1-én, szerdán. alakításától w irtózik. Ha azonban kutatjuk, hogy a szőlősgazdatársadalom miért irtózik a hegyközségek megalakításától, akkor hamar megtaláljuk annak okát, hogy miért cselekszik a mezőgazdaság a saját érdeke ellen. Megtaláljuk az okot abban, •— amit a hegyközségi törvényjavaslat tárgyalásánál sokszor hangoztattunk — hogy a hegyközségek megalakítása rendkívül súlyos terhekkel jár a hegyközségek számára. Fizetni kell a hegyközségi járulékot és fizetni kell a tanácsi járulékot. Ahol már megalakultak a hegyközségek és ahol összeállították a költségvetést, ott azt láttam, hogy holdanként 6—8, sőt 10 pengő hegyközségi költséget is viselnie kell egy gazdának, aki szőlőbirtokos, sőt volt olyan szőlő is, ahol holdanként 16 pengő volt a hegyközségi járulék. Most még csak az első esztendő első hónapjában vagyunk, amikor a gazdasági életben még nem tanulták meg az emberek a hegyközségek mibenlétét és még nem szoktak hozzá ahhoz, hogy nagyobb mértékű költségvetéseket állítsanak be, úgyhogy a következő években számolnunk kell azzal, hogy ezek a hegyközségi járulékok még lényegesebben emelkedni fognak, annyira, hogy sokkal többet fog kitenni a hegyközségi járulék, mint amennyit kitesz a föld adója. Ilyen körülmények között érthető, ha agyonnyomorított gazdatársadalom, különösen pedig a szőlőbirtokosság, " amely évek során keresztül a legnagyobb nehézségek között tengődött, irtózik a hegyközségek megalakításától. Minthogy pedig a törvényt végre kell hajtani és annak végrehajtása az ország gazdasági életében kívánatos, én szeretnék egy olyan mentő expedienst találni, amely kívánatossá tenné a szőlősgazdák előtt a hegyközségek megalakítását. Kérem a pénzügyminiszter urat, a földmívelésügyi miniszter urat és a belügyminiszter urat, hassanak oda, hogy a borfogyasztási adót, amelyet úgyis a szőlősgazdák viselnek, bocsássa az állam a hegyközségek rendelkezésére. A borfogyasztási adó jelenleg is kívül esik az állami költségvetés keretén, mert ezidőszerint a községek kapják meg a pótadójuk csökkentése végett. A helyzet tehát az, hogy a borfogyasztási adó előnyét élvezik olyanok is, akik nem szőlőtermelők, holott ezt az adót végeredményben a szőlősgazdák viselik, mert az ő terhükre van kiróva, Teljesen méltányos és észszerű előttem, hogy ha a szőlősgazdák viselnek egy különadót, a borfogyasztási adót, akkor ez az adó az Ő önkormányzati szervüknek, az ő hegyközségüknek a kezébe adassék át, hogy elő lehessen mozdítani vele a hegyközségek, a szőlőgazdaságok fejlesztését. Ha a szőlősgazdatársadalom viseli a borfogyasztási adót, akkor érdeke, hogy ennek az adónak az eredménye az ő gazdaságának és az ő érdekeinek a szolgálatára legyen szentelve, ne pedig az egész falu lakosságának az érdekeit mozdítsa elő. Ha a körülbelül 15 millió pengőt kitevő borfogyasztási adót átádnók a hegyközségeknek, akkor a mintegy 300.000 holdra tehető szőlő- és gyümölcs terület után holdankint legalább 4 pengő hozzájárulást biztosítanánk a hegyközségeknek. Ez az összeg a legszűkösebben fedezné a hegyközségi igazgatásnak, a hegyközségi kötelezettségeknek a költségeitMéltóztassék figyelembevenni, hogy a (hegyközségek kötelesek pásztort tartani, az utakat rendben tartani, azonkívül egyéb közigazgatási funkciókat is kénytelenek végezni, őrzésről, permetezésről kell gondoskodniuk, teljesen észszerű és jogos tehát, hogy azt az adót, amelyet a szőlősgadák maguk viselnek, az általuk önkormán y zatilag végzett közigazgatási funkciók költségeinek a fedezésére fordítsa az állam, Azt hiszem, ha a hegyköségek megkapnák a borfogyasztási adót, akkor a gazdák nem ellenkeznének és nem húzódoznának a hegyközségek megalakításától, ezzel elő volna mozdítva a törvény eélja, vagyis az, hogy a heigyközségek megalakulván, a szőlő- és gyümölcstermés érdekei intézményesen megvédessenek. A borfogyasztási adónak a hegyközségek részére való átengedésével kettős célt érnénk el: először azt, hogy a hegyközségek megalakítása teljes mértékben sikerülne, másodszor pedig, hogy ez igazságos adóztatásnak tűnnék fel, mert a borfogyasztási adót a szőlősgazdák érdekeinek szolgálatára fordítanák. Ezzel megkímélnénk őket attól, hogy külön tanácsi és hegyközségi járulékot legyenek kénytelenek fizetni. Azt hiszem, hogy ez az interpellációm teljesen közérdekű és észszerű s ezért bízom abban, hogy a pénzügyminiszter úr, a belügyminiszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr a következő költségvetési évre már meg fogja találni annak módját, hogy erre a kérdésre tényleg necsafc szóbelileg, hanem gyakorlatilag is megfelelő választ adhasson. Elnök: Az interpeláció kiadatifc a pénzügy-, belügy- és földmívelésügyi miniszter uraknak. Következik Krompaszky Miksa képviselő úr interpellációja a miniszterelnök s a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakhozKérem aljegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök s a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakhoz az autóvámok csökkentésével kapcsolatos árkormánybiztossági intézkedések tárgyában. Van-e tudomása az igen t. miniszterelnök úrnak és a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a személyautók behozatalánál tervezett yámredukcióval kapcsolatban a m. kir. árkormánybiztosság az összes autókereskedőknél több hétig tartó vizsgálat után, belenyúlva árkalkulációjukba, olyan alacsony bruttó haszonkulcsot állapított meg, amelynek következtében ez a csak most lassan lábrakapó szakma létében van fenyegetve*? Ennek következtében az a cél, hogy az ország lakossága minél több autóval legyen ellátva és így szükség esetén a honvédelem érdekeinek is rendelkezésére álljon, veszélyeztetve van, annak ellenére, hogy éppen e cél érdekében a vámtételek leszállításával az államkincstár tekintélyes összeget vesztett el. A túlságosan gyors és ezen speciális kereskedelmi szakma nem elég mélyreható ismeretéből fakadó bruttó haszonkulcs megállapítása annyira irreális, hogy ennek következtében az autókereskedők kénytelenek úgy a csere-, mint a részletüzleteket nyomban beszüntetni és kizárólag készpénzeladásra szorítkozni. Kénytelenek a mintegy 80^-90 vidéki álképviseletet szintén beszüntetni, minek következtében a munkanélküliek száma sajnálatos módon emelkedni fog. Ezért tisztelettel kérem, bogy a folyó hó 12-én és 23-án a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz benyújtott és a Magyar Auto-