Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

ÔÔ Az országgyűlés képviselőházának 37U ezreit elütni attól, hogy a Károly-csapatkeresztet megszerezhessék és az azzal járó tűzharcosi minőség kedvezményeiben részesülhessenek. Méltóztassék különösen figyelmeméi lenni azokra a tanyán lakó parasztemberekre, akiknek a tanyáról való eltávozása óriási gond és csaknem megoldhatatlan faladat. Méltóztassék figyelemmel lenni azokra a gazdasági cselédekre is, akiknek az uradalomból való eltávozáshoz engedélyük nincs és nem tudnak utánajárni igazoló írásaiknak. Méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy a paraszt embereknek csak vasárnap van módjuk, lehetőségük a maguk dolgaival foglalkozni, ugyanakkor a községházán és a hivatalokban nem lehet az urakkal, a vezető tisztviselőkkel beszélni, tehát megint nem tudnak az emberek hozzájutni az igazoláshoz. Mindezek tehát olyan körülmények, amelyek indokolják azt, hogy az 1938 december 31-ében megállapított igazolási határnapot meg kell hosszabítani. Lehetővé kell tenni azt, hogy az a paraszt katona, aki a harctéren teljesítette kötelességét, részülhessen azokban a jogokban és előnyökben is, amikkel a Károly-csapatkereszt és a tűzharcosi minőség jár. A honvédelmi miniszter úr most rendelkezést adott ki a visszatért felvidéki Klárolycsapatkeresztesek igazolására. Igen sajnálatos, hogy ezzel kapcsolatban az anyaországban nem adta meg a további igazolási határidőt. A hiányt azonban még mindig módja van pótolni és nagyon kérem a honvédelmi kormányt, hogy akkor, amikor arra számítanak, hogy mi parasztok álljunk helyt künn a harctéren, akkor tegyék lehetővé, hogy legalább az annakidején teljesített szolgálatért megszerezhessük a Károly-csapatkeresztet és a tűzharoosságot. Kérem az interpellációm értelmében való intézkedést. Elnök: Az interpelláció kiadatik a honvédelmi miniszter úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »A gazdaadósságok rendezésének befejezéséhez fűződő nagy gazdasági érdekekre tekintettel kérdezem a pénzügyminiszter urat: 1. Mikorra várható a 10 katasztrális holdon aluli védett adósok végleges teherrendezésének tényleges keresztülvitele? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a 10 holdon aluliakra megállapított rendezési eljárást az 50 holdig terjedő védett birtokosokra kiterjeszteni? 3. Hajlandó-e lehetővé tenni, hogy az 50—500 hold közötti védett birtokosok is az 500 holdon felüliekre megállapított egyességi eljárásba vonassanak. bele? 4. Hajlandó-e intézkedni, hogy a megtartott ingó- és ingatlanárverések, különösen a nagyobb gépvételekből származó gépáryerések felülvizsgáltassanak és az egyességi eljárás során az elárverezett ingatlanok, vagy azok egy része és az ingóságok, gépek az árverést szenvedetteknek visszajuttathatók legyenek? 5. Mikor és hogyan akar gondoskodni arról, hogy a nem pénzintézeti, hanem magánhitelezők is hozájuthassanak a védett birtokosoktól járó követeléseikhez? 6. Hajlandó-e az idegen valutára szóló hosszúlejáratú tartozások rendezése tekintetében intézkedni?« ülése 1930 március l-en, szerdán. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Nem tudom, hogy indokoljam-e és elmondjam-e interpellációmat, mert Mózes Sándor előttem szólott igen t. képviselőtársam ugyanebben a tárgyban szólalt fel, de sem választ nem kapott, sem reménye nincsen arra, hogy választ kapjon. Ugyanebbe a helyzetbe fogok kerülni én is. Ennek ellenére mégis kénytelen vagyok ezt a kérdést a magam részéről is szóvátenni, mert tényleg az a helyzet, hogy az utolsó órában vagyunk és akár akarja a pénzügyminiszter úr, akár nem, kötelessége intézkedni ebben a kérdésben, mert 1939 március 31-én lejár az eddig kiadott védettségi rendeletek hatálya. Ma március l-e van, tehát ennek a hónapnak végével valamit csinálni kell. A pénzügyminiszter úr a közérdeknek tenne szolgálatot, ha legalább tájékoztatást nyújtana az aggódó adósoknak és hitelezőknek, hogy mi is lesz március 31 után. Meghoztunk itt egy gazdaadóssági törvényt, amelyben 150 millió pengőt szavaztunk meg. Folyik a tárgyalás, az adatgyűjtés, az adósságok ilyen és olyan irányú rendezése már évek óta, most tehát, amikor befejezés előtt állunk, március 31-e előtt, az utolsó határnap előtt, legalább előzetes tájékozódást szeretnénk, hogy mire számíthatunk, hogy miképpen irányíthatjuk életünket. Végeredményben a gazdasági élet folyamatos dolog, amelyben az emberek nem máról-holnapra jövő intézkedéseket várnak és nem rendezhetik át dolgaikat máról-holnapra, hanem tudniok kell, mi következik az előző intézkedések után, hogy az ő gazdasági életűiket is folyamatosan tudják berendezni, hogy abban fennakadás ne legyen. A pénzügyminiszter úrnak, aki nincsen jelen, mindenekelőtt becses figyelmébe ajánlom a következő kérdéseket. A tíz holdon aluli gazdaadósokra a törvény kimondotta, hogy azok adósságát hosszúlejáratú kötvényekre kell átváltoztatni. Ennek már két esztendeje és ez az adósságrendezés a két esztendő alatt a tíz holdon aluli birtokosokra sem történt meg, pedig ezeknek a kötvényeknek a kibocsátására szavaztuk meg azt a 150 milliót. Szeretnénk már tudni, hogy a 10 holdon aluli gazdaadósok mikor lesznek abban a helyzetben, hogy ők tényleg a hosszúlejáratú tartozásokat legyenek kénytelenek fizetni, mert ezt a dolgot éveken keresztül elhúzni nem lehet, éppen azért nem, mert március 31-én ezeknek a védettségeknek a határideje lejárt. A második igen fontos kérdés, amelyet a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlok, hogy ugyanazt a rendezési módot, amelyet életbeléptetett az 500 holdon felüli birtokosokra, terjessze ki az 500 holdon aluli birtokosokra is, egészen 50 holdig. Mindössze néhányezer ilyen gazdaadósról van szó és ha jó sikerrel zárul, amint tényleg jó sikerrel zárult az 500 holdon felüli gazdáknak egyesség útján való adósságrendezése, éppen úgy lehet számítani arra, hogy jó sikerrel fog zárulni az 500 holdon aluli gazdaadósok adósságának egyesség útján való rendezése is. Nemcsak a gazdaadósok érdeke, hanem az egész magyar hiteléletnek érdeke, hogy ezek a gazdaadósságok végre már kiküszöböltessenek az életből és ne képezzenek állandóan zavaró momentumot a mezőgazdasági hitelnek és általában az egész hiteléletnek menetében. Amíg ezek a védettségi és elinté-