Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés, képviselőházának 3?%. az állapot, amely a múltban volt, hogy mind a három szervezetnek ugyanabban az országban külön-külön kiküldötte volt. Ezt a munkát a jövőben racionálisan fogják megosztani és ez­zel a racionalizálással elérjük azt, hogy pél­dául egyes országokban, ahonnan bizonyos gyakori betegségek miatt a magyarországi gyógyfürdőkbe inkább van idegenforgalom, — az északi államokból a reuma miatt — ott a jövőben például csak a Gyógyfürdő Bizott­ság fog kiküldöttet tartani. A másik dolog, amit Apponyi György gróf igen t. képviselőtársam kifogásolt, az, hogy a külföldi nagy utazási irodák azt, hogy maga az Idegenforgalmi Hivatal is elhanyagolja az idegenforgalmi propagandát, érdektelenségnek nézik és e miatt az ő működésük is kevésbbé lesz eredményes majd a mi szempontunkból. Bátor vagyok a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy az Idegenforgalmi Hivatal eddigi műkö­dése során éppen a yilág két legnagyobb uta­zási irodájával létesített olyan megállapodást, hogy az Idegenforgalmi Hivatal ezzel a két szervvel karöltve az egész világon fogja a ma­gyar idegenforgalmat propagálni. Azt hiszem, hogy az eddigiekben vázolva a hivatal műkö­dését, sikerült igazolnom azt, hogy itt nem az idegenforgalmi propagandának elhanyagolásá­ról, hanem inkább racionális átszervezésről van szó. Ami a belső forgalom kiépítését illeti, té­ves beállítás ezt a belső forgalmat a Kraft durch Freude, vagy a Dopolavoro intézményé­vel összekeverni. A helyzet a következő. Az idegenforgalomba beruházott tőkéknek éppen úgy biztosítaniuk kell a kamatszolgáltatást ós a tőke rentabilitását, mint a mezőgazdaságba, vagy az iparba beruházott tőkéknek. Ha már most csak arra szorítkozunk, hogy kizárólag idegenektől várjuk az idegenforgalmi létesít­mények benépesítését, akkor helytelen gazda­sági politikát követünk. Véleményein szerint tehát helyesebb, ha az idegenforgalom mellett fokozottan ügyelünk arra, hogy a belső forga­lom révén is ez a tőke meghozza a maga hoza­dékát, ha igyekezünk ezeket a tőkéket belső vándorforgalom útján is rentábilisakká tenni. Ez a két célkitűzés egymással nem ellentétes, a kettő egymást segíti. Egyébként, hogy helyes úton járunk, mutatja az, hogy nemcsak Német­ország és Olaszország, tehát nemcsak a totális államok, hanem Franciaország és Svájc is ugyanezt a politikát követi ezeknek a céloknak elérésére. (Helyeslés a baloldalon.) Igyekezni fogunk tehát a jövőben a belső turistaforgalom élénkítésével a már beruházott tőkéket még rentábilisabbakká tenni és igyekezünk majd újabb tőkéket is bevonni. A Kraft durch Freude, vagy a Dopolavoro lényegében arra szolgál, hogy a munkások és a tisztviselők szabad idejükben, tehát a nyolc­napos vagy rövidebb szabadságukban és hét­végi pihenőjükben kellemes szórakozást tud­janak maguknak biztosítani és ugyanakkor ezen keresztül őket nemzetnevelés céljaira is meg tudjuk szerezni. Az Idegenforgalmi Hiva­tal vezetősége természetesen figyeleimmel fogja kísérni ezeket a dopolavoroszerű intézménye­ket is, de hamis az a beállítás, mintha ők csak ezzel foglalkoznának. Amennyiben ennek meg­valósítására sor kerül, akkor majd a a törvény­hozás elé terjesztünk egy javaslatot, amely ezt az intézményt éppen olyan törvényes formá­ban fogja életrehozni, mint ahogy az a nyugati államokban történt. ülése 1939 március 1-én, szerdán. 75 Ami a személyi kérdéseket illeti, bátor va­gyok a következőket jelenteni. Természetes, hogy átszervezésekkel mindig együttjárnak személyi változások is. A személyi változások­nál azt a szempontot tartottam szem előtt, hogy az idegenforgalom terén a helyeket a gyakorlati élet embereivel töltsem be, különö­sen azért, mert a következő esztendőkben — mint a képviselő úr is szíves volt ímegáll api tani — azoknak a szerveknek, amelyek az idegen­forgalmi ügyek irányítását vannak hivatva végezni, nemcsak nálunk, hanem más országok­ban is, — igen nagy nehézségekkel kell számol­niok. Ilyen nehéz időkben tehát fokozottan fontosnak tartattam, hogy ezekben >a pozíciók­ban olyan emberek üljenek, akik ezeket a problémákat a gyakorlati életből kiindulva is­merik, és akik ilyen imódon alkalmasak arra, hogy a jövő nehézségeivel megküzd jenek. (Mozgás a báloldalon.) Hallóssy Istvánt mint ezeknek a kérdések­nek az országban egyik legkitűnőbb ismerőjét kell megjelölnöm és ami az ő álláshalmozását illeti, megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ő a jövőben kizárólag ennek a hivatalnak a vezetését fogja végezni, de átmenetileg ter­mészetesen a néhány hét imiulva következő Vásár ügyeivel is kell foglalkoznia. (Br. Berg Miksa: Nincs is kifogás ez ellen!) Az ő kiválasztott munkatársai pedig név­szerint a következők. Előreveszem 1 a magyar nevűeket, akik tehát nevük szerint sem kifogá­solhatók. Dr. Banghta Géza, dr. Onódy Olivér, Krasznay Károly, Horváth Elek, Tóth Lajos és végül van három német nevű: dr. Gundel Endre, dr. Skergula Ferenc és Schlögel Jó­zsef. Mind a három vendéglős-család leszárma­zottja. Azt hiszeaM. a Gundel nevet általában mindenki ismeri, Gundel Endre ennek a hír­neves vendéglős-családnak tagja, jogot végzett, a praktikus életet ismeri, (Rupert Rezső: Ki­tűnő ember, mint az apja.); dr. Skergula Fe­renc a pécsi Pannónia-szálló tulajdonosának a fia s a családja már Mária Terézia óta mű­ködik ebben a szakmában, (Gr. Festetics Do­monkos: Nagyon rendes ember! Mert nem zsidó, azért nem tetszik!): Schlögel Józsefet pe dig a közeljövőben avatják sub auspicüs Gu­bernátor is doktorrá. Azt hiszem, nagyon helye­sen jártunk el, amikor ilyen kitűnő urakat vá­lasztottunk a gyakorlati élet mezejéről. (Mó­res Sándor közbeszól. — Friedrich István: Megmae-yarosíthatnád te a nevedet! — Br. Berg Miksa: Mózes, az zsidó név! — Elnök csenaet.) azokból a családokból, amelyek az idegenforgalommal már régen foglalkoznak, amelyeknél az idegenforgalom — hogy úgy mondjam — családi tradíció. Ami már mos+ ezeknek az uraknak német nevét illeti, kijelentem — és méltóztassék er­ről meggvőződve lenni —, hogy német nevük ellenére éppen úgy magyarul éreznek és gon­dolkoznak, mint a magvarnevűek. (Gr. Appo­nyi György: Nem vontam kétségbe!) Ami most már az elbocsátásokat illeti, va­gyok bátor jelezni, — miként már hangsúlyoz­tam — hoerv minden szervezeti változás ter­mészetszerűi ear személyi változásokkal is jár­A felsorolt elbocsátott urak ma féléves fel­mondási idejükben vannak és én kijelentem, hoerv ennek az időnek leteltével senki sem fosria kenvprét ves7,í+eni azok köT-iil. akik a múltban kötelességüket híven teljesítették és 12*

Next

/
Thumbnails
Contents