Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés, képviselőházának 3?%. az állapot, amely a múltban volt, hogy mind a három szervezetnek ugyanabban az országban külön-külön kiküldötte volt. Ezt a munkát a jövőben racionálisan fogják megosztani és ezzel a racionalizálással elérjük azt, hogy például egyes országokban, ahonnan bizonyos gyakori betegségek miatt a magyarországi gyógyfürdőkbe inkább van idegenforgalom, — az északi államokból a reuma miatt — ott a jövőben például csak a Gyógyfürdő Bizottság fog kiküldöttet tartani. A másik dolog, amit Apponyi György gróf igen t. képviselőtársam kifogásolt, az, hogy a külföldi nagy utazási irodák azt, hogy maga az Idegenforgalmi Hivatal is elhanyagolja az idegenforgalmi propagandát, érdektelenségnek nézik és e miatt az ő működésük is kevésbbé lesz eredményes majd a mi szempontunkból. Bátor vagyok a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy az Idegenforgalmi Hivatal eddigi működése során éppen a yilág két legnagyobb utazási irodájával létesített olyan megállapodást, hogy az Idegenforgalmi Hivatal ezzel a két szervvel karöltve az egész világon fogja a magyar idegenforgalmat propagálni. Azt hiszem, hogy az eddigiekben vázolva a hivatal működését, sikerült igazolnom azt, hogy itt nem az idegenforgalmi propagandának elhanyagolásáról, hanem inkább racionális átszervezésről van szó. Ami a belső forgalom kiépítését illeti, téves beállítás ezt a belső forgalmat a Kraft durch Freude, vagy a Dopolavoro intézményével összekeverni. A helyzet a következő. Az idegenforgalomba beruházott tőkéknek éppen úgy biztosítaniuk kell a kamatszolgáltatást ós a tőke rentabilitását, mint a mezőgazdaságba, vagy az iparba beruházott tőkéknek. Ha már most csak arra szorítkozunk, hogy kizárólag idegenektől várjuk az idegenforgalmi létesítmények benépesítését, akkor helytelen gazdasági politikát követünk. Véleményein szerint tehát helyesebb, ha az idegenforgalom mellett fokozottan ügyelünk arra, hogy a belső forgalom révén is ez a tőke meghozza a maga hozadékát, ha igyekezünk ezeket a tőkéket belső vándorforgalom útján is rentábilisakká tenni. Ez a két célkitűzés egymással nem ellentétes, a kettő egymást segíti. Egyébként, hogy helyes úton járunk, mutatja az, hogy nemcsak Németország és Olaszország, tehát nemcsak a totális államok, hanem Franciaország és Svájc is ugyanezt a politikát követi ezeknek a céloknak elérésére. (Helyeslés a baloldalon.) Igyekezni fogunk tehát a jövőben a belső turistaforgalom élénkítésével a már beruházott tőkéket még rentábilisabbakká tenni és igyekezünk majd újabb tőkéket is bevonni. A Kraft durch Freude, vagy a Dopolavoro lényegében arra szolgál, hogy a munkások és a tisztviselők szabad idejükben, tehát a nyolcnapos vagy rövidebb szabadságukban és hétvégi pihenőjükben kellemes szórakozást tudjanak maguknak biztosítani és ugyanakkor ezen keresztül őket nemzetnevelés céljaira is meg tudjuk szerezni. Az Idegenforgalmi Hivatal vezetősége természetesen figyeleimmel fogja kísérni ezeket a dopolavoroszerű intézményeket is, de hamis az a beállítás, mintha ők csak ezzel foglalkoznának. Amennyiben ennek megvalósítására sor kerül, akkor majd a a törvényhozás elé terjesztünk egy javaslatot, amely ezt az intézményt éppen olyan törvényes formában fogja életrehozni, mint ahogy az a nyugati államokban történt. ülése 1939 március 1-én, szerdán. 75 Ami a személyi kérdéseket illeti, bátor vagyok a következőket jelenteni. Természetes, hogy átszervezésekkel mindig együttjárnak személyi változások is. A személyi változásoknál azt a szempontot tartottam szem előtt, hogy az idegenforgalom terén a helyeket a gyakorlati élet embereivel töltsem be, különösen azért, mert a következő esztendőkben — mint a képviselő úr is szíves volt ímegáll api tani — azoknak a szerveknek, amelyek az idegenforgalmi ügyek irányítását vannak hivatva végezni, nemcsak nálunk, hanem más országokban is, — igen nagy nehézségekkel kell számolniok. Ilyen nehéz időkben tehát fokozottan fontosnak tartattam, hogy ezekben >a pozíciókban olyan emberek üljenek, akik ezeket a problémákat a gyakorlati életből kiindulva ismerik, és akik ilyen imódon alkalmasak arra, hogy a jövő nehézségeivel megküzd jenek. (Mozgás a báloldalon.) Hallóssy Istvánt mint ezeknek a kérdéseknek az országban egyik legkitűnőbb ismerőjét kell megjelölnöm és ami az ő álláshalmozását illeti, megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ő a jövőben kizárólag ennek a hivatalnak a vezetését fogja végezni, de átmenetileg természetesen a néhány hét imiulva következő Vásár ügyeivel is kell foglalkoznia. (Br. Berg Miksa: Nincs is kifogás ez ellen!) Az ő kiválasztott munkatársai pedig névszerint a következők. Előreveszem

1 a magyar nevűeket, akik tehát nevük szerint sem kifogásolhatók. Dr. Banghta Géza, dr. Onódy Olivér, Krasznay Károly, Horváth Elek, Tóth Lajos és végül van három német nevű: dr. Gundel Endre, dr. Skergula Ferenc és Schlögel József. Mind a három vendéglős-család leszármazottja. Azt hiszeaM. a Gundel nevet általában mindenki ismeri, Gundel Endre ennek a hírneves vendéglős-családnak tagja, jogot végzett, a praktikus életet ismeri, (Rupert Rezső: Kitűnő ember, mint az apja.); dr. Skergula Ferenc a pécsi Pannónia-szálló tulajdonosának a fia s a családja már Mária Terézia óta működik ebben a szakmában, (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon rendes ember! Mert nem zsidó, azért nem tetszik!): Schlögel Józsefet pe dig a közeljövőben avatják sub auspicüs Gubernátor is doktorrá. Azt hiszem, nagyon helyesen jártunk el, amikor ilyen kitűnő urakat választottunk a gyakorlati élet mezejéről. (Móres Sándor közbeszól. — Friedrich István: Megmae-yarosíthatnád te a nevedet! — Br. Berg Miksa: Mózes, az zsidó név! — Elnök csenaet.) azokból a családokból, amelyek az idegenforgalommal már régen foglalkoznak, amelyeknél az idegenforgalom — hogy úgy mondjam — családi tradíció. Ami már mos+ ezeknek az uraknak német nevét illeti, kijelentem — és méltóztassék erről meggvőződve lenni —, hogy német nevük ellenére éppen úgy magyarul éreznek és gondolkoznak, mint a magvarnevűek. (Gr. Apponyi György: Nem vontam kétségbe!) Ami most már az elbocsátásokat illeti, vagyok bátor jelezni, — miként már hangsúlyoztam — hoerv minden szervezeti változás természetszerűi ear személyi változásokkal is járA felsorolt elbocsátott urak ma féléves felmondási idejükben vannak és én kijelentem, hoerv ennek az időnek leteltével senki sem fosria kenvprét ves7,í+eni azok köT-iil. akik a múltban kötelességüket híven teljesítették és 12*