Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés, képviselőházának 31%. külföldön idegenforgalmi propaganda-irodákat állit fel, ellenőrzi és a szükséghez képest áthelyezi vagy megszünteti azokat. A 11. és 12.

1 szerint gondoskodik arról, hogy a külföldi idegenforgalmi szervekkel hatályos együttműködés fejtessék ki és az idegenforgalom fejlesztését célzó munkatervet és költségirányzatot évenként összeállítja. Az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal működését életbelépte óta, mondhatnók, igen szép siker kísérte. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Bár én magam a gazdasági életben nem vagyok túlságosan híve minden gazdasági tevékenység központi irányításának, meg kell állapítanom, hogy erre az idegenforgalomban abszolúte szükség volt. Szükség volt egy ilyen szerv létesítésére annyival is inkább, mert a tapasztalat is azt mutatta, hogy végeredményben minden intézménynek és minden elméletnek igazolását vagy cáfolatát a gyakorlat adja meg, a gyakorlati életben pedig ez a hivatal — habár kisebb-nagyobb hibák történtek, mint minden emberi intézménynél, — bevált. Itt egyet kell értenem egy kiváló idegenforgalmi szakértőnknek, dr. Markos Bélának előadásával, aki megindokolta azt, hogy miért szükséges a mai világban az idegenforgalom központi irányítása. Rámutatott azokra a momentumokra, amelyek a gazdasági szempontokon kívül és azokon felül általános nemzeti érdekké teszik* az idegenforgalom kifejlesztését és bizonyosfokú irányítását is. A következőket mondja dr. Markos Béla előadásában (olvassa): »Az idegenforgalom állami irányításának van azonban egy magasabbrendű modernebb értelmezése is, t. i. a tisztára gazdasági érdekeken felül. Az idegenforgalom ma már nemcsak gazdasági jelenség, nemcsak a kultúra előbbrevivője, hanem a nézeteket a nézetekhez, nemzeteket a nemzetekhez közelebb vezető híd és komoly külpolitikai propagandalehetőség a nagy nemzeti eélok elérésére.« Majd tovább azt mondja, hogy (olvassa): »Az idegenforgalomnál élőbb és hatékonyabb propaganda-lehetőséget alig találhatunk egy állam számára, a mai idegenforgalom nagy tömeglehetőségeinél. Mulasztás volna tehát, ha az idegenforgalom politikai propagandaértékéről megfeledkeznénk és az idegenforgalom állami irányításának taglalásánál erre a komoly feladatra rá nem mutatnán'k.« Az idegenforgalomnak ebben a szellemben való állami értékelését, meg kell vallanunk, hogy elsősorban a három parancsuralmi ország kezdette meg, t. i. Szovjetoroszország, a fasiszta Olaszország és a német III. Birodalom. Én teljesen elfogulatlan vagyok ezekben a kérdésekben. A különböző totális államok a maguk politikai elgondolásainak, a maguk úgynevezett világnézeti elgondolásának szolgálatába állították az idegenforgalmat. Nekünk magyaroknak egy sokkal szebb, sokkal komolyabb és sokkal fontosabb célunk van, nekünk a magyar igazság érvényesítését kell szolgálnunk idegenforgalmunkon keresztül is és hogy ez mennyire sikerült, arra a legjobb bizonyíték az a sokezer külföldi, aki azelőtt talán azt sem tudta, hogy van magyar kérdés, talán azt sem tudta, hogy velünk milyen igazságtalanság esett, de Magyarországra ellátogatván, hazájába visszatérve, mind lelkes apostola lett a magyar ügynek és a magyar igazságnak. A magyar idegenforgalmi hivatal eme működésének végetvetett a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr (Br. Berg Miksa: Miülése 1939 március 1-én, szerdán. 71 ért?) 1938. december 15-én azzal, hogy ezt az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalt átszervezte, illetőleg új hatáskört utalt ki neki és mondhatnók, hogy mint idegenforgalmi hivatalt megszüntette. (Baross Endre: Mi az, hogy »mondhatnók?«) Végeredményben mi történt? A miniszter úr először is nagy személyi változtatásokat vitt véghez a hivatalon helül, amelyekre később fogok rátérni, másodszor a miniszter úr áthelyezte a hivatal hatáskörének súlypontját az idegenforgalomról a belső utasforgalomra, amivel valószinüleg, illetve nem is valószinüleg, hanem kifejezetten az olasz Dopolavoro vagy a nennet Kraft durch Freude mintájára főleg a szegényebb dolgozó néposztály belső utazási lehetőségeit .akarta alátámasztani. Mélyen t. Ház! Felszólalásomnak nem az a célja, hogy ezt a célkitűzést kritizáljam. Főképpen azt, ahogyan Olaszországban csinálják a dopolavorót, nagyon helyesnek tartom. Helyeslem, ha a fizikai vagy szellemi munkásnak minél több lehetőséget adunk, hogy elsősorban saját hazáját megismerhesse, hogy 'utazhassék, hogy elmehessen a Balatonra és Magyarország egyéb szép vidékeire és tanulmányozhassa történelmi emlékeinket. Erre vonatkozólag azonban az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy azoíkban az államokban, amelyekben ily szerű intézmények működnek, először is igen mélyreható szociális intézkedéseket tettek a munkásság elemi életszükségletei javítására is (Ügy VOM! ügy van! a szélsőbaloldalon) és mielőtt a munkásság szórakoztatásáról gondoskodtak, szükségesebb és sürgősebb dolognak találták, hogy a munkásságnak neon a dopolavorót, hanem magát a lavorót lehetővé tegyék. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Gróf Festetics Domonkos: Mind a kettő kell! — Elnök csenget.) Nagyon szép a »panem et cireenses«, de a panis megelőzi a circenisest. Függetlenül attól, hogy időszerű-e ma ennek az intézménynek az életbeléptetése, a miniszter úr jónak látta ezt a munkakört az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalra Ibízni. Éppen azokban az államokban azonban, így Németországban és Olaszországban, amelyekben a dopolavoro és a Kraft durch Freude mozgalmak virágzanak és működnek, először is két egészen különböző szerv intézi az idegenforgalmat és a dopolavorót. Az egyik a másiktól függetlenül működik. Másodszor pedig éppen ezek az államok igen helyesen, a maguk szempontjából a legerősebb és legügyesebb idegenforgalmi propagandát fejtik ki. Meg kell nézni az olasz vagy német idegenforgalmi irodákat* amelyek Európa valamennyi nagyobb városában megtalálhatók, milyen ügyes, ötletes plakátokkal, egyéb propagandaanyaggal, a vasúti kedvezmények hirdetésével és egyéb eszközökkel propagálják eredményesen a maguk idegenforgalmát. Érdekes kutatni az okokat, milyen lélektani fejlődés eredményeként jutottunk ide mi. mikor évekig hirdette a kormány igen helyesen, hogy Magyarország idegenforgalma fontos nemzeti és gazdasági tényező, hiszen 1937ben, amely az idegenforgalom szempontjából a legkedvezőbb év volt, idegenforgalmunk közel 40 millió pengőt eredményeaett, tehát olyan összeget, amelyet a mi szegény országunknak nem lehet magától csak úgy eldobnia és nem lehet arról csak úgy lemondania. Ha ezeket az okokat kutatja az ember, min-