Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-374
66 Az országgyűlés képviselőházának 37 U. ülése 1939 március 1-én, szerdán. gazdasági kérdés, ha pedig gazdasági kérdés, akkor a gazdasági viszonyok figyelembevételével kell (megoldani. Meg kell szüntetni az igazságtalan vagyoníhaiknozást, meg (kell szüntetni azt, hogy vállalatok élén álló etmlbereik 80.000— 200.000 pengőiig terjedő fizetéseket kapjanak és éppen úgy felvegyék a tantiétmieiket a különböző részvénytársaságoktól és üzemiektől, mint elődeik. Ha pedig éppen ezt kifogásolja az az irányzat, amelyet ők tképviselnek és támogatnak s amelynek bizalmából 'beültek ezekre a helyekre, akkor joggal el lehet tőlük; várni azt, hogy új erkölcsöket hozzanak, új irányzatot mutassanak be és ne folytassák tovább ugyanazt a hitvány pénzügyi ós gazdasági politikát, amely sok tekintetben ennek az országnak romlására vezetett. T. Képviselőház! Ezek azok a problémák, amelyeket meg kell oldani, mert amig ezeket nem oldják meg, addig hiába hoznak akárhány zsidótörvényt; a probléma változatlanul meg fog maradni akkor is, amikor már nem lesznek itt zsidók, akiket felelőssé lehet tenni a bajokért. A magyar egyetemekről évenkint ezer és ezer ember jön ki. Ennek a nagy tömegnek az elhelyezése a fő gond. Ennek a tömegnek munkaalkalmat kell teremteni akkor, amikor a nyugdíj teher már olyan óriási, hogy az ország összeroskad alatta, amikor már 300 millió pengő körül van a nyugdíj teher a ivárosi nyugdíjakkal együtt. Ezt a kérdést tehát nem lehet felekezeti szempontból kezelni és nem lehet azt mondani, hogy ez zsidókérdés. T. Ház! Azt mondják, hogy a zsidók túl nagy mértékben helyezkedtek el a szellemi pályákon, hogy sok a zsidó ügyvéd, a zsidó orvos, a zsidó tanár, a asidó mérnök, tehát menjenek fizikai munkára. Itt a Házban azonban még senki sem beszélt arról, hogy a közszállítási szabályzat rendelkezései ezt a lehetőséget is elvették a zsidók elől. A közszállítási szabályzatihoz u. i. a közelmúlt napokban adtak ki egy rendelkezést, amely szerint minden nyilvános versenytárgyaláshoz mellékelni kell egy kimutatást az üzemben foglalkoztatott munkásokról és tisztviselőkről (Müller Antal: Nagyon helyes! — Fábián Béla: A kisiparosok miiből élj ének 1) és ebben fel kell tüntetni, hogy hány zsidó és hány keresztény van az üzemben alkalmazva. (Farkas István: A kisiparosokat megint kinullázták! — Müller Antal közbeszól — Fábián Béla: Jöjjön ki Újpestre, majd megmondják magának a kisiparosok a véleményüket!) Elnök: Kérem Fábián és Müller képviselő urakat, ne folytassanak párbeszédeket. (Gr. Festetics Domonkos: Csak zsidónak jár közszállítás 1 ? — Fábián Béla közbeszól) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. Peyer Károly: Mi ennek a rendelkezésnek a következménye 1 ? Az, hogy mindenki igyekszik jobb arányszámot elérni, miután a közszállítási szabályzat kimondja, hogy előnyben kell részesíteni azt a szállítót vagy vállalkozót, akinek jobb az arányszáma, (Müller Antal: Helyes!) még akkor is, ha drágább. (Fábián Béla: Ez a korrupció! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Peyer Károly: Arra törekszik tehát mindenki, aki valamilyen közmunkát vagy közszállítást meg akar kapni, hogy ne csak árban legyen versenyképes, hanem ezen a téren is eleget tegyen a követelményeknek; igy tehát az, aki eddig alkalmazott is egy-két zsidó munkást, a jövőben nem fog ilyeneket alkalmazni. Téved, aki azt mondja, hogy ez nem fontos, mert iakad még elég munka. Ma a legtöbb munkát a közületek adják ki, egyéb munka pedig, sajnos, alig akad már a nagy munkanélküliség közepette. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hova, menjen tehát dolgozni az a zsidó munkás? Azt mondják, menjen ipari munkára. Ha azonban ipari munkára akar menni, nem kap iparengedélyt és így nem mehet ipari munkára. Téves és hamis tehát az említett beállítás. (Egy hang a jobboldalon: Ott van a mezőgazdaság, menjen oda! — Fábián Béla: Nem engedik!) Azt méltóztatnak mondani, hogy menjenek a zsidók dolgozni, ugyanakkor a közszállítási szabályzatba ilyen rendelkezéseket vesznek be, amelyeket a magam részéről azért is helytelenítek, mert azok mellé a jogcímek mellé, amelyekre hivatkozva a munkákat nem olyan embereknek adták ki, akiknek azokat meg kellett volna kapniok, most egy újabb kifogás kerül. Eddig is játszottak a különböző hivatalokban: az egyik vállalkozóra ráfogták, hogy ajánlata reális, a másikra, hogy irreális; volt olyan eset, amikor •a legolcsóbb ajánlat volt a reális és volt olyan, amikor a legolcsóbb volt az irreális. Ezt tisztán aszerint bírálták el, ahogyan testhez állt az a a vállalkozó, akiknek ki akarták adni a munkát. Ehhez ma még egy lehetőség járult, amelyet fel lehet használni. Ha valakinek nem akarnak egy munkát kiadni, akkor azt mondják: nem jó az alkalmazott munkások számaránya. Ez természetesen helytelen, mert hiszen mit méltóztatnak venni a közszállításuál: zsidót vagy posztót? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ne azt méltóztassék tehát nézni, hogy azt a munkát ki végzi el, hanem azt, hogy jól végzi-e el. Ezen van a hangsúly. Ne történjék meg tehát az, ami most az egyetemi építkezéseknél megtörtént, hogy egy olyan vállalkozó kapta a munkát, akinek egy razjtáblája sincsen, és aki a munkát nyomban továbbadta. (Müller Antal: Ez helytelen!) A keresztényeket is meg kell rendszab ályiozni, ha ilyen módon akarnak érvényesülni, és ha a strohmannrendszert tenyésztik. (Müller Antal: Ezt a rendszert ki kell irtani!) Ez ellen a legélesebben tiltakoznunk kell. (Vitéz Hertelendy Miklós: De a kormány rendelete azért jó!) Kérdem, hogy a strohmann-rendszerrel kapcsolatos intézkedéseket miért csak a zsidókra méltóztatnak kiterjeszteni, miért nem méltóztatnak kiterjeszteni a keresztényekre is? (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van, ez is kell!) Hát az a keresztény, akinek csak egy zollstock van a zsebében és akár vitézi alapon, akár rokkant, akár frontharcos alapon kijár magának egy munkát — ilyenek pedig ma hivatásszerűen élősködnek — és nyomban továbbadja azt a munkát valakinek 5%-os haszonra, nem éppen olyan aljas, mint az a zsidó, aki ugyanezt csinálja? (Müller Antal: Ez is helytelen!) A Madách-téren épül most egy nagy épület, amelybe a miniszteri döntés alapján a vállalkozóhoz be kellett társítani valakit. Nevetett rajta az egész vállalkozói kar. mert tudta, hogy ez az illetőnek 5 vagy 10.000 pengőt jelent, amellyel a másik kifizeti őt. Mert azt már láttam, hogy többen terveznek valamit, mert ott
