Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

602 Az országgyűlés képviselőházának 391, arra gondolni, hogy ebben az országban ma igen súlyos problémák vannak a szőnyegen. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: ekeket kellene megoldani!') Itt vannak a súlyos külpolitikai problémák, itt van a földbirtokreform problémája és vannak más problémák is, hiszen egész országrészeket csatoltak vissza; vannak ebben az országban súlyos szociális kérdések és akkor a liberális sajtó az ö propagandájával azt a látszatot tudta kelteni, mintha ma a magyar parlament itt egypár vacak ócska zsidón veszekednék. (Derültség a jobboldalon., — Zaj balfelől.) Most ezt nem lehet a közvélemény elé tárni és azt hiszem, hogy ma, amikor ezt a törvényjavaslatot itt látjuk, el kell tökélnünk azt, hogy nem lehet az első paragrafust bármilyen formában is megváltoztatni. Nem lehet, mert ez a fundamentuma az egész törvényjavaslatnak. (Rupert Rezső: Mégis megváltoztatták önök is, az igazságügyminiszter is, mert elfogadtak súlyosbító módosítást!) Ez az alapja a zsidótörvény egész jövő megvalósításának. Azt hiszem, önmagunkkal kerülnénk ellentétbe akkor, ha bármilyen változtatást megszavaznánk. Hiszen három hónapon keresztül harcoltunk addig, amíg ez a végleges javaslat megszületett és azt hiszem, hogy a nép, a választók tömege sem venné jónéven, joggal elcsodálkoznék és joggal illetne bennünket az inkonzekvencia vádjával, ha ebből egy jottányit is engednénk. De az a) pont alatti változtatást azért sem tudom elfogadni, mert azt mondom, hogy aki zsidónak született és akinek zsidó ősei vannak, az szerintem maga is zsidó. (Fábián Béla: Vigyázat, törékeny! Senki sem tudja addig, amíg le nem nyugszik a nap, hogy nincs-e zsidó őse!) Lehetetlennek tartom, hogy száz vagy százötven díszzsidót kreáljunk. Ki lenne az a százötven díszzsidó, akit mi keresztények kinevezünk? (Rupert Rezső: Kúriai bírók!) Valószínűleg nagykapitalisták, (Rupert Rezső: írók és művészek!) vagy talán írók és művészek. Láttuk, hogy a nagykapitalizmus ebben az országban levizsgázott a Biró Pálesetnél. De milyen előnyünk lenne nekünk abból, ha 150 személy közé a művészeket és írókat is bevennénk, amikor mi keresztény magyar művészetet és irodalmat, keresztény magyar világnézetet akarunk és véget akarunk vetni annak, hogy a keresztény tehetségek állandóan visszaszoruljanak? Mi a keresztény tehetségeket akarjuk kitermelni. (Rupert Rezső: A tehetség sohasem szorul támogatásra! — Malasits Géza: Munkácsy asztalosinas volt és nem lehetett visszaszorítani!) A szakasznak ezt a módosítását nem tudom lelkiismeretemmel összeegyeztetni, s ezért a módosítást nem fogadom el. Ezt voltam bátor elmondani. (Éljenzés és taps jobb felől. — Zaj a balodalon.) Elnök: Szólásra következik! Huszár Mihály jegyző: Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó! Payr Hugó: T. Képviselőház! A törvényjavaslat tárgyalása során azt mondottam, hogy a mai korszakot bizonyos fogalomzavar jellemzi, a fogalmak átértékelődtek és különböző emberek nem ugyanazt értik, ugyanazon a fogalmon vagy ugyanazon a gondolaton. Mi régi, maradi emberek mást értünk bizonyos szavakon, mint amit a reformnemzedék vagy a t. túloldal ért. Itt van például ez az egyszerű, közönséges, mindennapi szó, hogy: »köz. ülése 1939 április 21-én, pénteken. vetítés«. Azt hiszem, józaneszű és normális eszű ember a közvetítés szón azt, érti,, hogy a közvetítő legalább is jóindulattal tanácsol, elfogadásra javasol valamit azoknak a feleknek, akik között közvetít. Azt hiszem, ezt értette ezen a szón és ezenkívül a kormány ígéretén a felsőház is. Amint Rassay Károly t. képviselőtársam mondotta, nem valószínű, hogy a kormány egyszerű postási, levélhordói szerepre vállalkozott volna. Ezidőszerint erre szükség sem volt, mert a felsőház a maga határozatát egyszerűen át tudja küldeni a képviselőházhoz, mint ahogyan a múltban is ismételten átküldte mindenféle kormányközvetítés nélkül. De azonkívül ilyen postásszerep nem is volna méltó a magyar királyi kormányhoz, (vitéz Kő József: Tekintélyrombolás! — Rupert Rezső: Tekintélyrombolás az, amit a felsőházzal csinálnak! Beugratják, azután nem közvetítenek eredményesen!) Szerény nézetem szerint közvetítésen két divergáló álláspont kiegyenlítésére való törekvést kell érteni. Ezzel szemben a kormány ezt a szót, hogy »közvetítés«, úgy értette, úgy értelmezte, hogy saját pártjával leszavaztatta a felsőház módosításait. Mert akárhogyan tagadták is a túloldalon az előbib közbeszólások formájában, mégis ez tortént nemcsak a képviselőház úgynevezett zsidóbizottságának tárgyalása során, hanem a Nep. vagy Mép. vagy Mém. — nem tudom, hogy hívják a kormánypártot a jelen pillanatban — tegnapi pártértekezletén is. T. Képviselőház! A beavatottakon kívül ennek a csodálatos jelenségnek és fogalomzavarnak az okát senki sem tudja. Ezért igen kedves volna az igazságügyminiszter úrtól, ha ezt megmagyarázná, mert így elfogadható magyarázat nélkül a felsőház méltán félrevezetettnek és becsapottnak érezheti magát. A felsőház többsége — tudjuk nagyon jól — el akarta vetni a zsidójavaslatot vagy legalább is lényegbevágó módosításokat akart azon eszközölni és csak a kormány kapaeitálására, a kormány állítólagos bizalmas felvilágosításai, indokai és érvei után volt hajlandó arra, hogy elvi álláspontjáról lemondjon és ilyen kompromisszumos megoldást létesítsen; ezzel a kompromisszumos megoldással azonban junktimban volt az. hogy a kormány valóban közvetít saját pártjánál, illetve a képviselőháznál a felsőházi módosítások elfogadása érdekében. T. Ház! Ügy érzem és azt hiszem, hogy a felsőház csak ennek tudatában ment bele a nem lényegbevágó módosításokba. Eltekintve attól a kérdéstől, amely önkénytelenül felmerül, vájjon a kormány által a felsőháznak adott bizalmas értesítések, információk és érvek nem voltak-e ugyanolyan talmi érvek, mint amilyen furcsának bizonyult az ő közvetítése, mondom, eltekintve ettől, hivatkozom mégegyszer arra a junktimra, amelyet a kormánynak illett volna keresztülvinnie és illett volna saját pártjánál a módosítások elfogadtatásával érvényesítenie, mert különben nem fogják tudni a közvéleményből kiirtani azt a hitet, hogy ez az egész játék, amely itt lefolyik, egyedül és kizárólag azért van, hogy május l-e utánig ^ elhúzzák a tárgyalásokat. (Ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Hertelendy Miklós: Ellenkezőleg, állandóan rövidíteni akarjuk! Hogy lehet ilyent mondani, azért van 8 órás ülés!) Minden szempontból jó lesz, ha óbből a je-