Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. ülése 1939 április 21-én, pénteken. 603 lenségből a magyar közvélemény megtudja és megjegyzi magának, hogy a kormány mást gondol és mást mond, mást mond és mást cselekszik. Jó lesz, ha a magyar közvélemény megjegyzi és megtanulja ebből a nem egészen európai eljárásból (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) a reformkorszak nagyobb dicsőségére, hogy a legközönségesebb és legmindennapi'bb fogalmak alatt is mást ért a kormány, mint amit mi egyszerű halandók értünk. (Ujfalussy Gábor: Csak a sértések sorozatát tudják felsorakoztatni, más semmit! — Mai as its Géza: Nem jó már ilyen korban annyira mérgelődni, Gábor bácsi!) T. Ház! Lezajlott a képviselőházban is, lezajlott a felsőházban is a zsidóvita. Elhangzottak mindkét helyen igen komoly, lélekbe markoló és magas szárnyalású beszédek. (Kúpért Rezső: Azok képviselték a magyar közvéleményt, a magyar józanságot és emelkedettséget!) A kormány és az igazságügyminiszter úr egy esomó felvetett kérdésre és érvre adós maradt a válasszal. Mi, akik ezen az oldalon teljesen reménytelen küzdelmet folytatunk a hatalom, a kormány és annak intenciói ellen, reménytelen küzdelmet a demagógia, a szenvedélyek felkeltése, az izgatás ellen, (Költsey István: És a közvélemény ellen!) mi vád alatt állunk. Azzal vádolják a zsidótörvény ellenzőjét, hogy zsidóbérene. Pedig mi még csak zsidó szavazatra sem számíthatunk a törvény életbeléptetése után. (Meizler Károly: Lesz azért egypár! — Ellenmondások a baloldalon.) Annak tudatában, hogy kevés szavazónk lesz, annál inkább szükségesnek tartjuk szembeszállni azokkal a törekvésekkel, amelyekről az a meggyőződésünk, hogy nemcsak a zsidóságnak, hanem a keresztény magyar tömegeknek is ártani fognak. Nem kell más példára hivatkoznom, csak arra, hogy egymásután .olvashatjuk, a ma reggeli lapokban is olvastuk, hogy a vidéki vásárokról érkező jelentések szerint az állatárak katasztrofálisan zuhannak. Mi ebben a gazdasági élet leromlását látjuk (Megay-Meissner Károly: Nagyfokú tájékozatlanság!) és ennek egyik szimptomája, kísérő jelensége az állatárak esése, (vitéz Hertelendy Miklós: Más közgazdasági momentumok játszanak itt szerepet!) Az állatárak tartása nem a zsidók érdeke. (Megay-Meissner Károly: Semmi összefüggése nincs a zsidójavaslattal! — vitéz Hertelendy Miklós: Közgazdasági tájékozatlanság az egész! — MegayMeissner Károly: Nagyfokú tájékozatlanság ez, képviselő úr! — Egy hang a jobboldalon: Tudatos! — Rupert Rezső: Azt nem ön van hivatva eldönteni!) Kérdezzék meg a vidéki parasztokat, állattenyésztőket, hogy mi a véleményük a kérdésről. (Megay-Meissner Károly: De ne a zsidókat! — Csizmadia András: Azoknak a parasztoknak egészen más a véleményük, mint a képviselő úrnak! — Egy hang a jobboldalon: Majd meglátjuk a választáson!) Ami a felsőház egyéb módosításait illeti, őszintén megvallva, köszönöm a felsőháznak ezeket a módosításokat is, mert örülök annak, há bármilyen pontban sikerül egy alalpjában véve rossz javaslaton enyhíteni, segíteni és javítani. Mégsem fogadom ezeket a módosításokat először azért, mert keveseknek tartom, másodszor azért, mert elvi álláspontom, hogy ezt a javaslatot elfogadhatatlannak, az egész magyar nemzetre, a magyar érdekekre nézve károsnak tartom és ettől az elvi állásponttól egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ

1 XXIL részleges módosítás kedvéért nem tudok eltérni. T. Képviselőház! A felsőházi módosítások közül az első az asszimilációra vonatkozik. Az első módosítás azt mondja, hogy aki 1939 január 1. napja előtt lett a keresztény hitfelekezet tagjává és meg is maradt annak, ha szülői Magyarország területén 1849 január 1. előtt születtek, kereszténynek számít, illetve nem vonatkozik rá a zsidóklauzula. Még a XV. században a spanyol inkvizíció is megkegyelmezett azoknak, akik a zsidó vallást otthagyván, a keresztény vallásra áttértek (Rupert Rezső: Ez jellemző!) és csak azokat üldözte, akik a tradíció alapján visszasírták egykori zsidó vallásukat, de akiket bevettek a keresztény vallásba, azokat asszimiláltaknak tekintették még a spanyol inkvizítorok is. Nem tudom megérteni, mi az oka annak, hogy Magyarország ma a mai viszonyok között, amikor olyan kevés a magyar, amikor minden egyes magyarra szüksége van az országnak, miért akar eltaszítani magától minél nagyobb és szélesebb rétegeket! T. Képviselőház! Ami ugyanennek a szakasznak második módosítását illeti, ez azokra az úgynevezett díszkeresztényekre vonatkozik, akiket a felsőház meg akar teremteni. (Gr. Apponyi György: Ehren-Arier! — Egy hang a jobboldalon: Díszgójok!) Engedelmet kérek, elvben nem helyeslem, hogy csak egy meghatározott réteget emeljenek ki az üldözöttek közül. Felszólalásaimban rámutattam, arra, hogy milyen nagy hiba az, hogy a javaslat nem teremt olyan fórumot, amely a vitás kérdésekben dönt és ennek következtében elő fog fordulni eset, hogy a különböző fórumok különbözőképpen fogják minősíteni a zsidókat, az egyik kereszténynek, a másik zsidónak fogja minősíteni az azonos megítélés alá veendőket. Most végre a felsőház által eszközölt módosítás létesítene egy olyan fórumot, amely bizonyos esetekben jogosítva van mentesíteni a zsidókat a zsidó mivoltuk alól. Ennek a módosításnak két hibája van. Az egyik az, hogy ezt a jogot csak 150 emberre vonatkoztatja és nagyon közel áll az a veszedelem, hogy ennek; a 150 embernek a kiválasztásánál nemcsak a valódi közérdek, hanem a protekció és egyéb szempont is érvényesülni fog. Ez a módosítás tehát jogot és módot adna egy fórumnak arra, hogy valóban értékes egyedeket, kiváló embereket, például nagy művészeket, világhírű tudósokat meghatározott szám nélkül is mentesítsen az alól, hogy ők a sárga foltot viseljék és megbélyegzett emberekként álljanak itt. Ez a forma elfogadható. Elfogadható volna ez a módosítás akkor is, ha annak a fórumnak, amelyet ez a szakasz itt kreálni akar, minden egyéb vitás kérdésben is módot adna a törvény arra, hogy a törvény laza és pongyola szövegezése alapján nem biztosan megállapítható esetekben és kérdésekben döntsön. De mint bátor voltam mondani, azért nem tudom elfogadni a felsőház módosító indítványait, mert egyrészt nem akarok lecsúszni elvi álláspontomról, másrészt azért, mert a módosításokat kevésnek tartom. Elnök: Szólásra következik? Gaál Olivér jegyző: Meizler Károly! Meizler Károly: T. Ház! A felsőház zsűrit szervez, f amelynek módjában volna az, hogy 150 zsidót a törvény hatálya alól ismét kivegyen. Hozzájárulnék ennek a zsűrinek a szer90