Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. fel a dolgot, hogy ha egy kormány, amely a pártjával rendelkezik ... (Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: Nem rendelkezik! — Felkiáltások a> jobboldalon: Nem rendelkezik! Hogy lehet ilyet mondani?! t— Rupert Rezső: Rendelkezik!) Ha pedig nem rendelkezik, akkor mondjon le. (Zaj a jobboldalon. — Ivády Béla: Miért? — Zaj. — Elnök csenget. — Tasnády Nagy András igazságügy miniszter: Támaszkodik rá, de nem rendelkezik vele! —Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, itt nagy elvi kérdésekről van szó. Azt kérdezem, az igazságügyminiszter úrtól és a miniszterelnök úrtól, hogy az ő felfogásuk szerint elfogadhatók voltak-e a felsőház módosításai, igen vagy nem? (Ivády Béla: Már nyilatkoztak! — Fábián Béla: Nem válaszol.) Ha nem voltak elfogadhatók, akkor kötelességük lett volna ezt megmondani a felsőháznak, úgy a bizottsági tárgyalás során, mint a plénumban történt tárgyalás során. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmnodások a jobboldalon. — Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Tessék a felsőházra bízni azt, hogy^ mit kötelességünk ott tenni!) Ha pedig úgy ítélték meg, miniszter úr, hogy ezek a módosítások nem érintik a javaslat lényegét, — mert elhangzottak ilyen kijelentések az urak részéről — akkor pedig kötelességük lett volna az előző tárgyalások eredményeképpen ezt a módosítást, igenis, a pártjukon keresztülvinni és nem azt mondani: kérem, mi csak a postás szerepére vállalkoztunk, egyébként az urak csináljanak azt, amit akarnak. (Zaj a jobboldalon. — Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Bízza azt reám!) T. Ház! Ha azt mondják, hogy a kormány nem erőszakolhatja rá a felsőház álláspontját a saját pártjára, ez nagyon szépen hangzik, de akkor kérdezem: hát a kormány ráerőszakolhatja a felsőházra a saját pártjának és saját magának az álláspontját? (Felkiáltások: Nem! Nem! Nem ez történt! — vitéz Hertelendy Miklós: Nem is akarta! — Zaj.) Nem ez történt? Méltóztassék elolvasni a felsőházi szónokok beszédeit, amelyekben világosan megvan mondva, hogy ezt a törvényjavaslatot nem helyeslik, hogy ezt a törvényjavaslatot rossznak találják, azonban annak ellenére elfogadták azért, mert a kormányzat nagyobb kormányzati érdekekre és veszedelmekre hivatkozott. Hát ha ez nem ráerőszakolás, akkor nem tudom, t. Ház, hogy mi a ráerőszakolás. (Zaj a jobboldalon.) Tisztelettel kérek negyedóra meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! Nem adjuk meg! — Farkas István: Mi az, hogy nem? — Rupert Rezső: Nyolcórás ülés és úgyis végzünk két óra alatt! — Farkas István: Az első ellenzéki felszólalás!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Rassay Károly: Gyönyörű!) Kisebbség! A Ház a meghosszabbítást nem adta meg. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Buchinger Manó: Komédia!) Rassay Károly: Befejezem. A trükk nem sikerült, mert a 2. §-nál folytatni fogom. (Gr. Apponyi György — a jobboldal felé: Szégyeljék magukat! — Bródy Ernő: Rendelet kellene! Minek nekik parlament? — Rassay Károly: Nyolcórás ülésen nem adnak meghosszabbíülése 1939 április 21-én, pénteken. 601 tást! — Rupert Rezső: Ügyis két óra alatt végzünk! — Buchinger Manó: Komédia! — Malasits Géza: Ez a nemzet közvéleménye; félnek! — Egy hang a jobboldalon: Itt a közvélemény! -Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Gróf Festetics Domonkos! Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. (Malasits Géza: Nem lesz többet macesz, meg libamáj! — Egy hang a jobboldalon: A Törekvésről beszéljenek! — Zaj.) Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Mielőtt a törvényjavaslathoz hozzászólnék, engedtessék meg nekem, hogy úgy a magam, mint pártom nevében röviden, néhány szóval (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) a leghatározottabban tiltakozzam az ellen a megállapítás ellen, amelyet Rassay Károly igen t. képviselőtársunk rám és pártomra mondott és állított. (Rassay Károly és Fábián Béla: Például?) Lehetetlen azt mondani, hogy pártunkat kényszerítette a kormány arra, hogy ilyen, vagy olyan álláspontot foglaljunk el a zsidójavaslat tárgyalásánál. Hiszen úgy a bizottsági tárgyalásokon, mint a plénumban is alkalma volt éppen az igen t. ellenzéknek is, amennyiben itt voltak, látni és hallani (Payr Hugó: Hogy parancsszóra szavaztak!) hogy igenis a mi oldalunkon is a lehető legobjektívebb, a legtárgyilagosabb felszólalások hangzottak el (Bródy Ernő: Klotür!) és a miniszter úr maga is többször megmondotta, kéri, hogy mindenki a legtárgyilagosabban nézze a dolgokat, a legtárgyilagosabban szóljon mindenki hozzá, hogy ebből egy országos vélemény alakulhasson ki. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy Rassay t. képviselőtársam már nem rendelkezik azzal a horizonttal, amely szükséges ahhoz, hogy a magyar népnek hangulatát lássa. (Fábián Béla: Csak magának van horizontja!) Elhiszem, hogy ma a magyar nép, a magyar nemzet hangulatát valóban azok hivatottak képviselni, akik néni a régi liberális zsidó korszakot tolják még ma is, hanem igenis a magyar nemzeti, a magyar faji öntudat céljait szolgálják. (Payr Hugó; Molnár azt mondta, hogy csak húsz esztendeje létezik! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mindenféle otromba megjegyzésre nem tartom alkalmasnak a parlament fórumát. (Payr Hugó: Másodszor nem fog bocsánatot kérni! Figyelmeztetem a gróf urat! — Fábián Béla: Mi volt otromba megjegyzés? — Payr Hugó: Már egyszer megkegyelmeztem bocsánatkéréssel. Másodszor nem fogom elfogadni! — Zaj.) Nem értem! (Payr Hugó: Másodszor nem fog bocsánatot kérni, figyelmeztetem!) Enök: Csendet kérek! (Payr Hugó: Mit gondol, hol van? — Reisinger Ferenc: Ezért nem jár rendreutasítás? Én ezért mentelmi elé küldenem! — Malasits Géza: Hjia, gróf az más! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Mit mondott Payr? — Rupert Rezső (a terembe lépve): Okosat nem, az biztos! — Élénk derültség. — Rupert Rezső: Ja úgy, bocsánat! — Derültség.) Gr. Festetics Domonkos: Midőn a magyar keresztény tömegek véleményét óhajtom elmondani, vannak egyesek, akik ebben gátolni és zavarni akarnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mindenesetre kötelességem figyelmeztetni a Házat, hogy akkor, amikor ez a törvényjavaslat itt fekszik előttünk, nem kellene-e nekünk