Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházá?iaJc 373. pánok s azzal az indokolással, hogy sok a szúnyog, télen hideg van és nyáron meleg van, amely nehézségek minden egyes nép útjában álltak, igen erősen megkeserítették a nemzeteket és mégis kötelesek voltak elviselni, amikor hazát alkottak. A XX. században az a baja a zsidóságnak, hogy a liberalizmus, a szocializmus és kommunizmus szellemi áramlatai után kétségtelenül a nacionalizmus kerekedett felül. A nacionalizmus pedig már nem nyújt olyan lehetőségeket az asszimilációra, mint amilyeneket a liberalizmus, szocializmus és a kommunizmus nyújtott. A zsidóságnak ennek a kornak legjobban megfelelő szellemi áramlat a cionizmus. .Elhelyezkedni mint külön nemzet, vállalni a sorsot, annak kegyetlenségét, annak harcait egy olyan gazdasági megosztottságban és olyan foglalkozási ágakra vonatkozó megosztottságban, mint azt^ az összes többi nemzetek vállalták és vállalják mind a mai napig. A nacionalizmus nem kedvez a^ zsidóságnak, ezért ragaszkodik görcsösen és minden erejével az úgynevezett demokráciához. Amennyit Magyarországon a demokrácia dicséretéről olvasni lehet, az már felülmúl minden képzeletet. Hogy millió és millió munkanélküli ténfereg a demokráciákban, hogy a törvények kezelésében meglehetősen nagy zsarnokság uralkodik, hogy örökösen lázban , tartják a tőzsdék a demokráciákat, az mind nem számít semmit, minden demokrácia paradicsom egyetlenegy ok miatt, mert békét hagy a zsidóknak. A nagy kérdés azonban az, hogy a demokráciák olyan mértékben fognak-e ragaszkodni a zsidósághoz, mint ahogy a zsidóság ragaszkodik ezekhez a demokráciákhoz. Ezt a jövő fogja megmutatni. Kétségtelen, hogy a kommunizmus is megcsalta a zsidóságot a saját nemzeti életének kiépítése szempontjából. Oroszország is üldözi a cionistákat s a vörös asszimilációt szorgalmazza mindenáron és a zsidóság nem hajlandó ezt az asszimilációt elfogadni. Ígéri és nem fogadja el, ugyanúgy, mint Magyarországon és mindenütt, ahol akkora tömegben van, hogy a maga külön gazdasági autarchiáját kiépítheti a nemzet kebelén belül. A zsidóság tömeges asszimilációja történelmileg Sikertelen maradt. Ebből csak azt a tanulságot lehetne levonni, hogy el kell osztani a zsidóságot az egész világon. Szét kell szórni nagyobb, önálló telephelyekre minden országba és minden gyarmatra. így százalékszámuk mindenegyes helyen az 1 százalék alá csökkenne, erre a statisztika szerint igen könnyű lehetőség van. Nem álszenteskedés és nem nagyképűség-e az. amikor az angolok és amerikaiak állandóan kifordítják a szemüket, hogy mi milyen barbárok vagyunk, holott ha ők, akik gyarmatok, óriási gazdag országok birtokosai, nem lennének álszentek és segítenének, ' pár esztendő alatt meg tudnák oldani a világ egész zsidókérdését. Ma a nagy demokráciák lapjaiban egyesegyedül a zsidókérdés látszik csak fontosnak, természetesen nemcsak Magyarország szempontjából. Azt mondják, hogy a zsidókérdés háborút idézhet elő. Ha nem volnának hipokriták, akkor abból a rengeteg milliárdból, amelyet ma éjjel-nappal fegyverkezésre költenek, annak csekély százalékából megoldhatnák a kérdést. A fegyverkezéssel állítólag a háborút próbálják megakadályozni. Véleményem szerint fegyverkezéssel csak háborút lehet csiülése 1939 február 28-án, kedden, 51 nálni. Ennek a fegyverkezési költségnek egy töredékéből 5—6 esztendő alatt tisztességesen, békésen (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) el lehetne intézni az egész zsidókérdést és akkor mi nem lennénk barbárok, hanem nemes nemzet és nem várna a zsidóságra a középeurópai területen olyan sors, amilyen a kérdés megoldása nélkül kétségtelenül vár rájuk. A várható sors nekik is rossz lesz, de rossz lesz azoknak a nemzeteknek is, amelyeknek az utolsó fegyverekhez kell nyúlniok a zsidókérdés megoldására. T. Ház! A zsidókérdés — ebben igaza van a zsidó közírók egy részének — enerválja az érdekelt nemzeteket, mert eltéríti más problémákról a figyelmet (Krúdy Ferenc: Úgy van!) és nem enged megoldani igen fontos kérdéseket mindaddig, amíg ezt a kérdést nem rendezik. A zsidó védekezés azonban természetszerűen újabb gyújtóanyagokat dobál bele a nemzeti közéletbe, hogyha figyelmet eltérítse önmagáról. A zsidókérdés kétségtelenül elrontja a tömegek szemmértékét, de minden zsidó tudja, hogy a zsidókérdést úgy elintézni, ahogyan ajánlják: börtönnel, töméntelen ember lefogásával és terrorral, — nem lehet. Ezt tudja a zsidóság, de azért mégis az ellenkezőjét ajánlja a magyarságnak, mert ő a maga szempontjából az ilyen cselekedetek következményeit tartja jónak. De miért is tenne végzetes ^intézkedéseket egy nemzet saját fiai ellen oiyan ügy miatt, amely egy más nép védelmét célozza és szolgálja? Nincs megállás ebben a kérdésben a végleges megoldás előtt. Láz és idegbetegség marad és ezer elferdüli formában is jelentkezik, mint ahogyan a vérbaj sem mint vérbaj öli meg a szervezetet, hanem különböző más betegségek felidézésében. Felmerül a kérdés, miért állítjuk azt, hogy a zsidóságot nem lehet tömegben asszimilálni? A feleletet erre a kérdésre ötezer esztendő története adja meg. A zsidóság tényleges örök üldözése, a véres pogromok, az özönlés országrészekből más országrészekbe, országokból más országokba, a visszaözönlés s az örök vándorlás s az erős antiszemitizmus, amely KözépEurópa területén ma kétségtelenül uralkodik, de nem mint újdonság vagy idegen eszme, hanem mint egy folytatólagos, de ma virulens nagy betegség. Az egyszerű zsidó válasz természetszerűen hamis. À zsidó azt mondja, hogy üldözik a zsidót, ezért nincs hazája, ezért foglalkozik pénzüzletekkel. Ez a zsidó indokolás sok ezer esztendő óta. Igaz, hogy amikor Egyiptomba vitték őket, akkor is pénzüzletekkel foglalkoztak, amikor Babylonba vitték őket, akkor _ is pénzüzletekkel foglalkoztak, sőt a babyloniak aranyait is magukkal vitték, amikor visszamentek hazájukba- Igaz, hogy csak egyik részük ment vissza, a másik rész örök időkre ottmaradt. Kómában és Görögországban, a régi antik világban, a középkorban, ahol üldözték és ahol nem üldözték, a zsidó mindenütt a világ uzsorása voltí Ez kétségtelen tény, ami nem szégyen, hanem hallatlanul érdekes vonás a világ ebben a tekintetben egyetlen népében, amely ebben a vonásban, mint jellegben, semmiféle más néppel nem osztozkodik. El lehet képzelni, hogy a legkülönbözőbb korokban a legkülönbözőbb sajátsága népek mind egy szálig beleestek volna a zsidóüldözés bűnébe, s ugyanakkor a zsidóság ártatlan bárány lett volna, viszont minden nép barbár és