Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

52 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 február 28-án, kedden. elfogult? Erre és a mai propagandára is vá­laszt ad Josef Kästeln zsidó történetíró, a jeruzsálemi egyetem tanára, aki a következő­ket írja (olvassa): »A zsidó misszió a legna­gyobb Önámítás. A világon semmi szükség nincsen a zsidó misszióra. Az emancipált zsi­dóság a zsidóság ellenségeiről azt szokta hir­detni, hogy ezek a népek rosszabb, silányabb elemei; az igazi, a derék, a kiváló rétegei a népnek azok, amelyek bennünket nem üldöz­nek. Ez az osztályozása a népeknek« — írja Kästeln — »egyenesen a szemtelenséggel ha­táros«. (Derültség.) Nem én mondom ezt, ha­nem Kastein, aki jó zsidó­A zsidóság tömeges asszimilációjának le­hetetlenségére és ennek okaira Magyarorszá­gon Kossuth Lajos mutatott rá olyan párat­lan és még ma is helytálló módon, hogy a té­tele megegyezik Mendelssohn Mózes, a zsidók harmadik Mózesének, (Derültség.) Spinoza és az összes modern kutatók elméleteinek végső eredményeivel. Kossuth zseniális meglátása világosan kimutatta a zsidó asszimiláció lehe­tetlenségét. Ezeket írja. Kossuth 1844-ben (ol­vassa): »Mózes nemcsak vallásalkotó volt, ha­nem polgári törvényhozó is- A zsidókat nem lehet emancipálni, mert vallásuk politikai institúció, teokráciai alapokra fektetve, amely a fennálló országlási rendszerrel, — tehát a magyar országlási rendszerrel — politikai egv­behangzásba nem hozható. Vallásuk nemcsak vallás, hanem politikai organizmus is, teokrá­ciájuknak nolgári érvényességet adni nem le­het, mert ők nemcsak külön vallásfelekezet, hanem külön nén is«. Ezeket írta Kossuth Lajos Fábián Gáborral folytatott vitájában. Később, amikor Lőw Lipóttal, a nagy rab­bival került szellemi csatába, akkor azt írta Lőw Lipót fejtegetésére, hogy (olvassa): »A zsidók szocialiter emancipálva nem lesznek, ha mindjárt politikailag százszor emancipál­tatnak is.« (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — eüenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem tehe­tek arról, hogy Kossuth Rezső mit mond, de Kossuth Lajos ezt mondotta. (Derültség.) Ne álltassuk magunkat, mert a keresztény vallás és^ a zsidó vallás örökös és kiegyenlíthetetlen ellentét, amíg tehát kereszténység lesz. addig antiszemitizmus is lesz, már pedig a keresz­ténység örökkévaló. Ezért volt aza sok táma­dás a zsidóság részéről a kereszténység ellen. Az orthodox zsidó az összes népek, orszá­gok, nemzetek kapujában és küszöbén ténfe­reg, útjában van mindenkinek és elsősorban útjában van önmagának. Nem egyszerű mese az aranyborjú imádatának története. Ahány nagy zsidó próféta volt, ahány nagy vezetője volt a zsidóságnak a történelem kezdetétől fogva, az egy szálig a zsidóság arany- és pénz­imádata ellen mennydörgött, természetesen eredménytelenül. A talmud-tudós a XX. század legreakció­sabb embere. A zsidó nyelv a parasztot, a föld népét és a tudatlant egy szóval jelöli' meg, mert az amharecz szó a parasztot és a mű­veletlenséget jelenti. A zsidó soha nem volt földhöz kötött nép, még őstörténelmében sem volt az és abban vált el veszedelmesen és örökre a kereszténységtől, hogy a keresztény­ség nekünk Krisztus tanításai alapián alap­elveket, hatalmas, nagy, világot átalakító esz­méket adott, de nem kötötte ezeket az eszmé­ket hozzá egyetlenegy népnek, egyetlenegy po­litikai berendezkedésnek, egyetlenegy alkot­mánynak igen törékeny oszlopaihoz. A keresz­ténység mint vallás, egy hatalmas, óriási szel­lemi felszabadulás. Az izraelita vallás, aho­gyan nevezik, a talmudban való megrögzített­sège az életnek, a halálnak, a mindennapi sza­bályoknak, az arany fémjelzésének, a jognak, a matematikának és a polgári törvényeknek. A zsidóság így maradt el ezer esztendőkön ke­resztül a világ kultúrájának fejlődésétől a talmudi korban, amely az emancipációig tar­tott, —- az emancipációs kor pedig csak egy rövid lélegzetvétel a történelem folyamán — s addig semmi modern tudományban, az em­beriség előrevitelében, az országok óriási har­caiban, a • szellemi küzdelemben a fény felé, a világosság, a haladás felé való emelkedés­ben sohasem vett részt. A zsidóság önző szer­ződést kötött önmaga számára az Istennel, a kereszténység nagysága pedig abban van, fhogy minden nemzetnek, minden megtérő em­bernek kaput nyit az üdvözüléshez. Az önzés­nek ez a rettenetesen elmaradott reakciós val­lása, az ortodoxiának a puszta ténye, meg­szüntet minden lehetőséget, egy előre haladó nemzet s e sötét galiciai tömegek között t az asszimilációra. Azok a zsidók, akik állandóan védik ezeket a bevándorolt galiciai tömegeket, elvesztették ugyan részben régen a hitüket, nem foglalkoznak a talmuddal, de nem lettek keresztények sem. Egy végtelenül kicsi tömeg az, amely önmagát asszimilálta a talmud kí­sérteties, embertelen hatása alól. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást­Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabí­tást megadta. Rajniss Ferenc: A zsidóság önmagát zárta ki a keresztény népek világából, (Ügy van! jobbfelől.) önmagát zárta ki egy rettenetes szellemi reakcióval, amely páratlanul áll a vi­lágon s amely olyan terrorizmus, olyan zsar­noki hatalom a rabbik kezében, amilyenről Hitler és a többi diktátorok életük végéig ál­modni sem mernek. Az egyetlen nép, amely a diktatúra ellen, a politikai institúciók meg­szorítása ellen szégyenből a szavát nem emel; heti fel, a zsidóság, mert a talmudi szellemi terrorhoz hasonlatos diktatúra, amely évezre­dek óta tart e szerencsétlen, nyomorült s mű­veletlen zsidó nép felett, még nem volt a vi­lágon sohasem! Fejér Lajos ezt írja az asszimilált zsidó­ságról (olvassa): »Az asszimiláns zsidóság már régen megszűnt »írástudó« lenni, de még min­dig farizeus. Elkülönödését jelenti, hogy a zsi­dóság változatlan és változhatatlan törvényei­nek érvénye alatt áll mint vallásfelekezet. Ezek a törvények oktrojállak is és sugallják is az ősi elkülönödést.« Fejér Lajos a zsidó vallást a legújabb kutatások alapján tökélete­sen úgy látja, mint ahogyan azt a zseniális Kossuth Lajos 1844-ben látta. Ezt mondja (ol­vassa): »Az ősi zsidó állam és társadalom is­teni parancsok alakjában foglalt kényszerkép­zetekké merevített törvénygyűjtemény, amely­nek elfogadása és megtartása önmasrában le­hetetlenné teszi az asszimilációt.« És ez így van, t. Ház. Ez ellen a zsidóság ellen küzdünk, igenis, a félvérűek védelmében is, mert ahogy a bi­zottságban megmondottam, a legmesszebb­menő engedékenységre ist hajlandó vagyok ab­ban az esetben, ha lezárjuk a kaput törvény­nyel s a további vegyes házasságok szeren­csétlenségét a nemzetre zúdulni nem engedjük!

Next

/
Thumbnails
Contents