Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

Àz országgyűlés képviselőházának 387. latoknál lefolyt, — hangsúlyozom, hogy úgy tudom, az. összes váll álatoknál ,

v pénzintézeteknél lefolytattak ilyen ellenőrzést — különböző tételeket találtak, amelyek bizalmas kiadások címén könyveitettek el. A kormánybiztos úr vagy megbízottja ezekre a ibizalmas kiadásokra vonatkozólag felvilágosítást kért. A vállalatok hol adtak felvilágosítást, hol pedig megtagadták a felvilágosítást. Ott, ahol a felvilágosítást megtagadták, ezt a kérdést úgy intézték el, hogy ezeket a bizalmas természetű kiadásokat a •zsidó tisztviselők illetményeihez számították hozzá. Ha etekintetben kétely merülne fel, akkor itt van nálam egy nagyipari érdekeltség körlevele, amelyben a jövőre nézve tesz bizonyos kijelentéseket és tagjait arról értesíti, hogy'a jövőben ezeket a bizalmas kiadásokat hogyan fogják elkönyvelni. A múltra vonatkozólag pedig ez a körlevél szószerint a következőket tartalmazza: »Ami a multat illeti, az a megállapodás jött létre«, — tehát az illetékes kormánykörökkel történt megállapodás — »hogy a szóban lévő bizalmas kiadások közül azokat, amelyeknél ez lehetséges, a vállalatok tárják fel és igazolják a kormánybiztos előtt. Azok a tételek ellenben, amelyek természetüknél fogva nem tárhatók fel vagy nem igazolhatók, hozzászámítandók a személyi illetményekből az egyensúlytörvény szerint zsidónak minősülő tisztviselők és alkalmazottak illetménykontingenséhez-« (Buchinger Manó: Példátlan! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A magam részéről mindig helytelenítettem, ha ipari vállalatoknak olyan kiadásaik vannak, amelyek nem bírják el a nyilvánosságot. (Propper Sándor: A választási kasszába majd a zsidók fognak

f fizetni!) De ha már vannak ilyen kiadások és ha van olyan rendszer, amely az ipari vállalatokat rákényszeríti arra, hogy bizonyos kérdések elintézése céljából igénybevegyenek közvetítőket és ezeket a közvetítőket honorálniuk kell, akkor ne így intézzék el a dolgot. Ezek a közvetítők magyarul megmondva: kijárok (Ü.ay von! Úgy van! a szélsőbaloldalűn. — Farkas István: Egységespárti képviselők!) és rendesen nem a zsidókhoz tartoznak, hanem olyan egyének, akiknek megfelelő összeköttetésük van ott, ahol az ajtókat ki kell nyitni — hiszen ezért nevezik őket ki járóknak, ez a helyes magyar szó, mert ők járják ki azt, hogy X. Y.-nak elintézzenek egy szállítást vagy más ügyeket. Ha a törvény a jövőben súlyos^fegyházbüntetéssel sújtaná azt, akit ilyen kijáráson tetten érnek, illetőleg azt a köztisztviselőt, akiről meg lehet állapítani, hogy illetéktelen egyének közvetítését vette igénybe, akkor ezt nagyon helyesnek tartanám. Ezt azonban a legtöbb esetben alig lehet niegállapítani. Aki a gazdasági életet ismeri, nagyon jól tudja, hogy ezeket a kijárásokat nem anindig a hivatali szobákban, hanem némelykor kávéházi asztaloknál intézik el azokkal az egyénekkel, akiknek megfelelő összeköttetésük van. A különböző minisztériuimiokban lefolytatott vizsgálatok elég anyagot hoztak felszínre, úgyhogy nekem nem kell külön -hiivatkoznomi arra, hogy egyes (minisztériumokban milyen tisztogatásokat kellett végezni azokkal szemben, akik kijártak és kijárásért obulusokat fogadtak el. De ha ezen a téren nemi történt intézkedés és megtorlás, akkor mi köze annak a zsidó tisztviselőnek ahhoz, ha valamely ipari vállalat kijáróknak ad 10.000 vagy 20.000, vagy nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1989 március 24-én, pénteken. 579 tudom hány pengőt, aszerint, hogy a megjelölt cikk, illetőiéig a kijárás mennyit ér! Azt nem, mondhatja meg senki, Jiogy én adtam 10.000 pengőt X. Y.-nak ebiben vagy abban a aiminisztéríumban. Azt azonban megmondhatja, hogy adott az egységespárti választási kaszszába pénzt, mert ezért sémimi különösebb sérelem nem éri. Megmondhatja azt is, hogy valamilyen nemzetvédelmi vagy más hazafias célra adott. Csak azt az egyet nem mondhatja meg, hogy kit vesztegetett meg, — magyarul megmondva — hogy kinek adott pénzt azért, hogy kijárjon valamelyik, iminisztériumban valamilyen ügyet vagy az, ő részére kedvező döntést igyekezzék elérni. Mi köze a zsidó tisztviselőnek ahhoz, hogy a vállalat tart magának egy keresztény kijárót és a keresztény kijárónakkiutalt veszteségi összeget a zsidó tisztviselőnek terhére írják be azért, mert nem lehet ezt bevallani, nem lehet megmondani? (Payr Hugó: Miért neon lehet megmondani?) Nem méltóztatnak érezni ezt az abszurditást? Méltóztassék erre találni valamilyen megoldást, akár a kormánybiztos útján, akár valami más úton, de nem lehet embereket indirekte sújtani. Vannak vállalatok, amelyeknél a személyzeti kiadások 1 millió pengőt tesznek ki. Ahogyan engem in formáltak, ezeknél a vállalatoknál körülbelül 100.000 pengő évenként az a bizalmas kiadás, amelyet ők ilyen célra adnak ki. Amit ők a múltban is kiadtak, és amit a jövőben, is kénytelenek lesznek kiadni, ez a 100

;

000 pengő, 10°/o-át teszi ki a személyzeti kiadásnak. Már nem is kell zsidótörvényt hozni, már nem is lehet senkit sem alfcalmazniok, mert a vesztegetésre szánt összeg ezt a százalékot teljes egészében kimeríti. Akkor, amikor ez a szenny bent maradhat a törvényben, ne méltóztassék itt a gazdasági élet szabályozásáról beszélni, hiszen ez a kijárás és ez a fortéiéin megmaradhat a jövőben is. Tessék erre akármilyen törvényt, akármilyen megtorlást hozni, akár a vállalatokkal szemben, akár a ki járókkal szemben vagy akárkivel szemben. Engem ez nem érdekel, mert nekem semmi közöm sem az egyikhez, sem a másikhoz. * Elnök: Kérem, tessék a szakaszhoz szólni. Peyer Károly: En a szakaszhoz szólok hozzá, az adatszolgáltatáshoz; itt van a körlevél, amjely erről szól. Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni. Ez nem áll a szakasszal összefüggésben. Peyer Károly: Kevés reményem van arra, hagy az ilyen érveket elfogadják azokkal a rendelkezésekkel szemben, amelyek a gazdasági életben keresztülviheitetlenek. Ttessék megérteni, hogy nemcsak a zsidó vállalatoknáll, hanem a keresztény vállalatoknál is keresztül vihetetlenek ezek a rendelkezések, mert ha keresztény vállalat lesz és annak kell adatszolgáltatást beadni, akkor a vesztegetést tovább lehet csinálni? Ott ezt a vesztegetési rendszert tovább lehet tűirmi? Ehhez a szalkaszhoz egy újabb módosító javaslatot terjesztek be és

1 remélem, hogy az előadó úr ezt éppen olyan előzékenységgel fogja elfogadni, mint ahogy a túloldalról jött indítványokat magáévá teszi, (Propper Sándor: Szigorítás!) mert nem tartom elégségesnek azokat a szigorításokat, amelyek ezen a téren történtek. (Propper Sándor: TTgy van!) Van ugyanis még egy terület, a nyerészkedés területe, ahol nem szabad engedni, hogy zsidók 84