Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

Az országgyűlés képviselőházának 387. azt a szörnyűi dolgot, hogy a néhány fillérnyi végkielégítési és nyugdíjigényükkel addig kell várniok, míg végre elpusztulnak és ezzel természetesen jogigényük semmivé válik. A közérdekeltségek felügyelő hatósága előtt, mini ahogy Bródy t. képviselőtársam mint ügyvéd mondotta, annak az eljárásnak nincs helye és nines lehetősége, hogy a kisember éppen úgy védhesse az érdekeit, mint a vállalat a maga ügyvédjével, a maga egyéb módon érvényesülő befolyásával. Ez a szakasz tehát a gyakorlatban valóban azt jelenti, hogy ha valamely vállalatnem akarja kifizetni az alkalmazott végkielégítését vagy más egyéb anyagi igényeit, akkor végletekig elhúzhatja az eljárást és teljesen kisemmizheti éppen ezeket az apró kisembereket. Egyetlenegy dologra kell még kitérnem a szerződés felmondásával kapcsolatban. Azt mondja a szöveg, hogy ezeket a szerződéseket meg lehet szüntetni, tehát nem mondja ki e szerződések okvetlenül való felmondásának kötelezettségét. A bekezdés vége viszont azt mondja, hogy az »Ezt meghaladó végkielégítés vagy egyéb kártalanítás az alkalmazottnak nem jár«. Ha azonban a vállalat bizonyos okokból, amelyeket itt nem akarok részletezni, annak a tisztviselőnek, akinek szerződését megszüntetik, mégis kifizetné a szerződéssel szerzett igényeit, úgy vájjon ez a fizetés jelenti-e azt, hogy a szerződés felbontásának kedvezményével élni nem kívánó vállalatnál ez a kifizetett összeg rontani fogja a megmaradó zsidó tisztviselők fizetési arányszámát és ennek az összegnek kifizetése folytán rosszabb helyzetbe jutnak-e majd azok a zsidó tisztviselők, akiket a vállalat valamilyen okból megtart a szolgálatban? Ezekre a kérdéseimre kérek felvilágosítást. Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Rupert Rezső szólásra jelentkezik.) Rupert Rezső képviselő ár kíván szólani. Rupert Rezső: T. Ház! Csak néhány szóval veszem igénybe^ a t. Ház idejét. Átengedtem helyemet az előttem felszólalóknak, akik már amúgy is elmondották mindazt a panaszt és sérelmet, amelyet én is fel akartam hozni. Csak azért szólalok fel, mert volt ehhez a szakaszhoz egy módosításom és kérni akarom az igazságügyminiszter urat, hogy tegye ezt magáévá és a maga részéről terjessze elő ezt az indítványt, amely arra vonatkozik, hogyha az egyes vállalatoknál mégis lesznek ezek a nyugdíj- és végkielégítési mérséklések azért, mert a vállalat nem bírja el ezt a terhet, akkor az volna helyes, hogy a kormány gondoskodjék egy kiegyenlítő alap létesítéséről. Megmaradnak boldog vállalatok, sok olyan vállalat, amely a versenytől szabadul, azt a kiegyenlítő alapot adják össze ezek a vállalatok, amelyből azután kifizethető lesz a kisemberek számára az a differencia, amelyet tőlük elvonnának az illető vállalatnál azért, mert a vállalat anyagi képessége nem engedi meg a teljes végkielégítés vagy nyugdíj fizetését. Egyébként hozzájárulok az előttem felszólaltak minden indítványához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani, ' ülése 1939 március 24-én, pénteken, 569 Tasnádi Nagy András igazsáügyminiszter: T. Ház! Végtelenül örülök, ha ellenzéki t. képviselőtársaimnak olyan kijelentésük hangzik el, amelyhez a magam részéről csatlakozhatom. (Kéthly Anna: Mi is örülünk!) Ilyen örvendetes kijelentés volt számomra Bródy t. képviselőtársamnak az a kijelentése, amelyben azt hangsúlyozta, hogy Ő mindig a kisemberek érdekét védte. En ezt a kijelentést aláhúzom és hozzáteszem, hogy ez valóban megfelel az ő egész közéleti múltjának éis valóban így van. Sajnos, a vitának egyéb részeiben alig tudok egyetérteni t. képviselőtársaimmal. Természetes dolog, hogy mi is azt szeretnők, ha senkinek semmiféle magánjogi igényéhez nem kellene hozzányúlnunk és nagyon örvendenénk, ha mindig mindent kizárólag a bíróságra lehetne bízni, azonban ez az egész^ kérdés, a nyugdíj, a végkielégítés csökkentésének kérdése természeténél fogva olyan, amely nem is a bíróság elé való. Ez méltányossági szempontok és nem strikt jogi szabályok szerint elbírálandó kérdés. (Propper Sándor: Szerzett jogok, megvásárolt jogok! Ez méltányosság!) Ezt nem is lehet a bíróság ítéletére bízni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért?) mert hiszen a bíróság nem tehetne mást, mint azt, hogy ha valakinek szerződés szerint valamilyen összegű fizetés, vagy valamilyen összegű nyugdíj jár, kimondja, hogy azt kell megfizetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A bíróságtól természetesen nem lehet azt kívánni, (Rupert Rezső: Sok vita merülhet fel!) hogy méltányossági szempontok mérlegelésével csökkentse a nyugdíjterhet. (Propper Sándor: Tehát tudatos jograblás történik!) Rá kell azonban mutatnom arra is, hogy a közérdekeltségek felügyelőhatósága egyáltalán nem olyan hatóság, amely meggyanúsítható azzal, hogy a méltányossági szempontok félretételével fogja ezt a kérdést elintézni. Nagyon csodálom ezt a támadást, mert, amikor a közérdekeltségi vállalatoknál ugyanennek a kérdésnek elbírálása ugyanennek a hatóságnak a döntése alá bocsáttatott, szintén jogszabály értelmében, akkor a t. baloldalnak semmi kifogása sem volt az ellen és akikor nagyon könnyen belenyugodtak abba, hogy ez a hatóság intézkedjék és ez a hatóság döntsön, (Bródy Ernő: De kontradiktatórikus tárgyalás legyen!) csak most, amikor nem közérdekeltségi vállalatokról van szó, állanak elő ezzel a kifogással. (Vázsonyi János: Kisemberekről van szó!) Megint úgy áll az egész kérdés, amint ezt már sokszor mondottam, hogy megint rendkívüli túlzásokban mozognak t. képviselőtársaim. Az elvett száraz kenyérről szólnak. Feltehető-e az, hogy a közérdekeltségek felügyelőhatósága száraz kenyeret fog elvenni? De hogy mit értenek száraz kenyér alatt, az is egészen sajátságos dolog, mert e száraz kenyér minimumának összegét Kertész képviselőtársam havi ezer pengőben állapította meg, (Kertész Miklós: A maximumát! Ne méltóztassék félremagyarázni!) azt mondotta, hogy havi ezer pengő már nem érinthető. Nem tudom, hogy a képviselő úr a nyomoírult kis proletárlkeresetekét hogyan értelmezi. (Kéthly Anna: Ez nem jóhiszemű vitatkozás!) T. Képviselőház! Azt mondja még egyik felszólalt képviselőtársam, hogy legalább a 60 esztendősöket kell megvédeni. Hiszen a vállalatok maguk is megvédhetik azt a kevés 60 esztendős alkalmazottjukat: egyszerűen nem fognak azokhoz hozzányúlni, (Vázsonyi János;