Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

570 Az országgyűlés képviselőházának 38 Annyira szociálisuknak ismeri őket a minisz­ter úr?) Egyébként 60 esztendős korban már a legnagyobb részüknél elkövetkezett az az idő­pont, amikor munkaképtelenség okából úgyis nyugdíjba fog menni az illető. (Rupert Rezső: De nem kap nyugdíjat!) Ismétlem, megint túlzásokban mozognak képviselőtársaim, (Vázsonyi János: A javaslat mozog túlzásokban! — Rupert Rezső: A lehe­tőségeket vesszük számba!) amikor meggyanú­sítanak egy olyan tekintélyes és munkáját el­sőrendűen végző hatósági tényezőt, mint a köz­érdekeltségek felügyelőhatósága, amikor előre meggyanúsítják ezt a hatóságot azzal, hogy elfogultan, embertelenül fog ítélkezni. (Vázso­nyi János: Nem mondotta senki!) Ügy állítják be itt a dolgot, — amely beállításnak semmi alapja sincs — hogy itt valaki szegény embe­rek száraz kenyerére utazik és így akarnak eb­ben is megint hangulatot kelteni. Erről szó sincs. Arról van szó, (Kéthly Anna: Állapítsuk meg a minimumot! — Propper Sándor: Álla­pítsunk meg egy megfelelő minimumot! Mél­tányos minimumot tessék megállapítani!) hogy reális módon oldassék meg ez a kérdés a vállalatok és a köz érdekében és az egyes ér­dekeltek érdekének Fs figyelembevételével. Kérem, méltóztassanak a szakaszt az elő­terjesztett szövegben elfogadni. (Helyeslés jobbíelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A tanáeskozláist befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A szakasz­hoz Rupert Rezső és Vázsonyi János képviselő urak terjesztettek elő módosításokat. Kérdem, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben az előterjesztett indítvá­nyokkal? (Igen! Nem!) A Ház a 21. %-t eredeti szövegébei fogadja el. Vázsonyi János képviselő úrnak új 21. § felvételére vonatkozó indítványa töröltetve)), következik a 2ü. §. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjék azt felolvasni, Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a 22. § szövegét). Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Nem tu­dom, hogy a mai körülmények között, amikor a fejlemények mindinkább figyelmeztetnek bennünket, honvédelmi szempontból és az adó­teher viselése szempontjából helyes-e, hogy magyar embereket ki akarunk innen vándorol­tatni? Én azt hiszem, nem helyes, mert ha ne­künk a mostani idpkben minél erősebb hon­védségre vagy minél erősebb adóteherviselésre van szükségünk, akkor mi semmiféle kivándor­lást sem pártolhatunk. Egyébként is gyakorlati szempontból sem sokat ér, talán semmit sem ér a javaslatnak ez a rendelkezése, mert hiszen a kivándorlás nem egyedül tőlünk függ, hanem egy másik partner is kell hozzá, aki a kivándorlót befo­gadja. De ha már így méltóztatnak rendel­kezni, ha már exiliumba méltóztatnak küldeni a magyarság egy részét, akkor méltóztassék azt lovagiasan és gavallériával lehetővé tenni, vagyis ha nem kell itt az illető, akkor hadd vihesse magával azt a vagyont, amelyet mun­kájával megszerzett, vagy amelyet elődei sze­reztek meg munkájukkal. (Meizler Károly: Sajnos, ez a törvény megengedi!) Nem engedi meg. Ezt követeli a magyar becsület, a ma­gyar lovagiasság s ezt követeli a jogok szent­Bégének tisztelete. Ne tessék módot adni arra, '. ülése 1939 március 2U~én, pénteken. hogy bárki is kivándoroljon, fogjunk itt min­denkit, aki magyarnak vallja magát, aki ezért a hazáért dolgozni akar, de ha már kilökjük, akkor viszont ne károsítsuk meg, akkor enged­jük meg neki, hogy amit élete munkájával szerzett vagy amit elődei szereztek, azt magá­val vihesse. Ezért indítványozom, hogy amennyiben ez a szakasz nem töröltetnék, ak­kor méltóztassék a jelenlegi szöveg után vesz­szőt téve, a szakaszhoz még a következő szöve­get hozzáiktatni (olvassa): »de csak a magán­tulajdon szentségének teljes tiszteletbentartá­sával, illetve legfeljebb oly korlátozásával, amely minden jogalanyra általános érvényű jogszabályok alapján kiterjed«. Az ellen ter­mészetesen én sem vagyok, hogy a nemzeti vagyon védelme szempontjából jogszabályok alkottassanak, de olyan jogszabályok, amelyek minden jogalanyra egyformán kiterjednek, mert ilyen jogszabályozás esetén sérelemről nem lehet panaszkodni, de nem lehet a jog­egyenlőség elvét, az emberi igazságot, a tisz­tességes keresztény felfogást és a magyar úri felfogást félretenni és egyszerűen csak egyesek ellen alkalmazni ilyen vagyonfosztó rendsza­bályokat, mint amilyenekről itt szó van. Le­gyen egyenlő közteherviselés, egyenlő áldozat mindenkitől és pedig arányosan, akkor nem lehet panaszkodni, minden más különbséget tevő rendelkezés azonban, azt hiszem, igazság­talan. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! A 22. | a kiván­dorlásról szól és a kivándorlás kérdésében fel­hatalmazást óhajt adni a kormánynak rende­leti úton való intézkedésre. En ennek a szakasz­nak a törlését indítványoztam, elsősorban abból a jogelvből kifolyóan, hogy egy ilyen fontos kérdés nem alkalmas arra, hogy rendeleti úton szabályoztassék. (Meizler Károly: Ez igaz!) méltóztassék erre nézve külön törvényt hozni és ne méltóztassék a rendeleti úton való szabá­lyozást fenntartani. Ezt a felfogásomat különö­sen alátámasztja az a körülmény, hogy a ki­vándorlásról törvény szól, életben lévő törvé­nyünk van, amely a kivándorlásra való csábí­tást is tiltja és azt büntetendő cselekménynek mondja. Ez a szakasz viszont a kormány ré­szére előírja a kivándorlásra való csábítást és a kormány maga, mint kivándorlásra csábító elől jár e bűncselekmény elkövetésében, ame­lyet egy érvényben lévő törvény mind a mai napig még büntet. Az a kérdésem tehát, hogy vájjon érvényes-e még az a törvény, amely a kivándorlást tiltja és a kivándorlásra való csábítást bünteti, vagy pedig nem? Ha érvé­nyes, akkor ellentétben áll ezzel a szakasszal és ezt a jogvitát mindenesetre a t. Ház bölcse­sége lesz hivatott eldönteni. Ez az első ellenvetésem jogi szempontból ezzel a szakasszal szemben. Ami a kérdés tény­beli részét illeti ... (vitéz Hertelendy Miklós közbeszól.) Én sem szólok a fajnemesítéshez a lovak terén, képviselőtársam se szóljon közhe jogi kérdéseknél, (vitéz Hertelendy Miklós: En is tanultam jogot és közjogot a közgazdasági egyetemen!) Akkor meghajlok tudása előtt. (vitéz Hertelendy Miklós: Ne képzelje azt, hogy csak a lovagláshoz értek!) Már meghajol­tam a tudása előtt, (vitéz Hertelendy Miklós: De nem eléggé! — Propper Sándor: Mindig ei­ner telenkedi a dolgot! — vitéz Hertelendy Miklós: Én tudok jogot, de maga nem tud lova­golni!) Engem kitüntetéssel képesítettek min-

Next

/
Thumbnails
Contents